Vezető a Déri Múzeum kiállításaihoz (Debrecen, 1978)

Magyar és külföldi XV–XIX. századi képzőművészet – Masits László

tond (1857) c. festményére — mint kortársainak: Kiss Bálint, Molnár József több vásznára — is vonatkoztatható Lyka Károly bírálata: „száraz tanköltemények voltak, az eposz álruhájában ..." A romantika a XVIII. sz. végén és a XIX. sz. első felében elterjedt európai ellentmondásos szellemi áramlat. A klasszicizmus tagadása, az érzelmek hangsúlya, a múltba menekülés jellemzi. Nemzetenként változatos formákban — hazánkban inkább a nemzeti öntudat kifejezőjeként — jelentkezett. A realizmussal együtt jelen van Munkácsy művészetében is. A magyar polgári romantika tehetséges, kiemelkedő festője Borsos József (1821—1883), akire nagy hatással volt a bécsi művészeti iskola mellett egyik mestere: Barabás. Az ötvenes évek után megfáradt, elkedvetlenedett. Almássy grófnő (1852), még inkább Férfi képmása (17. kép.) c. festményével bizonyítható, hogy korai visszavonulása érzékeny vesztesége képzőművészetünknek. Molnár József (1821—1899) Olaszországból tért haza az önkényuralom idején. Bár id. Marko Károly tanítványa, életművét jószándékú, művészi erő nélküli törekvés jellemzi. Ezt mutatja Erdős sziklás táj című (1883) képe is. Ligeti Antal (1823—1890) Markó Károlynak legtehetségesebb magyar tanítványa. A részletek gondos megfigyelése jellemzi Ostia várának látképét (1846) és erdőszéli Fatörzs tanulmányát. Vázlatai alapján a Kelet országainak és hazánk tájainak romantikus tolmácsolója. Mezey Lajos (1820—1880): Női arcképe (1848). Pedagógiai működésének jelentős mozzanata, hogy első mestere a Nagyváradon (1862) tanult 18. kép. Telepy Károly: Almádi part. (Olaj.) 221