Vezető a Déri Múzeum kiállításaihoz (Debrecen, 1978)

Magyar és külföldi XV–XIX. századi képzőművészet – Masits László

17 éves Szinyei Merse Pálnak, aki XIX. századi művészetünk egyik legnagyobb egyénisége lett. Than Mór (1828—1899) Barabás Miklós és a bécsi Karl Heinrich Rahl tanítványa, nagy középületeink — a Magyar Nemzeti Múzeum, az Operaház stb. — monumentális történeti falképeinek, olajfestmények, arcképek alkotója. Báró Miklós arcképe, 1869 nemcsak festőjének személye miatt említésre méltó. Az ábrázolt magabiztos tartása, díszmagyarban egészalakos képmása, háttérben a mikosd-pusztai kastéllyal, egykori hatalmára, rendi jogaira még a XIX. sz. végén is sóvárgással gondoló magyar arisztokrácia felfogását tükrözi. A XVII. századi magyar arcképfestészet sajátossága a megrendelő óhajára kétszáz év múlva is érvényesül. Telepy Károly (1828—1906) a hazai táj romantikus festője Debrecenben született. Látképszerű festménye az alkonyatban ábrázolt Almádi part. (18. kép.) Említésre méltó szervező tevékenysége a hazai művészet érdekében. Színész apjának díszletfestő munkásságát őrzi a debreceni Csokonai Színház portál-takarófüggönyére festett hét színész képmása, mely ma is látható. Történelmi festészetünk szenvedéllyel teli egyénisége Madarász Viktor (1830—1917). Az elsők egyike, aki a kitűnő F. G. Waldmüller, bécsi iskolája után München helyett Párizst választotta. Ott a haladó polgárság jeleseihez kapcsolódó művész 14 esztendeig alkotott. Művészeink között első, aki magyar tárgyú (Hunyadi László siratása) történelmi festményével az állami nagy aranyérmet is elnyerte a Párizsi Szalon 19. kép. Madarász Viktor: Podjebrád cseh király bemutatja Mátyásnak a magyar főurak küldöttségét. (Olaj, 1873.) 222