Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2017 (Debrecen, 2017)
Néprajz, Antropológia - P. Szászfalvi Márta: A református vallási turizmus dimenziói és a reformáció évszázados jubileumai
114 P. SZÁSZFALVI MÁRTA Trencsénben Blázy János (Ján Blasius), Pozsonyban Bél Mátyás, Győrött pedig Torkos András tartott hálaimát a jubileumi ünnepségen.131 Szekunder forrásból tudjuk, hogy az akkori Miava evangélikus püspöke, Daniel Krman 1717 október 7-én kelt levelében felhívta papjait, hogy a 200. évfordulót „kellő fénnyel és igaz áhítattal üljek meg, éspedig Márton napjától, november 11-től kezdődő három egymás utáni napon".132 Besztercebányán, Körmöcbányán, Selmecbányán, Lőcsén, Késmárkon és Eperjesen is megtartották az 1717-es évfordulót, de tekintettel a korszak nehézségeire, itt csak „csendes fohászkodás és sóhajtozások közepette ünnepeltek."133 A reformátusok részéről közvetett forrásunk a kutatás jelenlegi állása szerint csak Sárospatakról áll rendelkezésre, ahol Csécsi János mondott emlékbeszédet október 31-én.134 Az 1717-es emlékévforduló háttérbe szorulását, esetleges elmaradását az ellenreformáció tagadhatatlan nehézségei mellett135 a tatárdúlás136 és a pestisjárvány137 is befolyásolta. A „csendes fohászkodások" ellenére Spanger pater jezsuita krónikájába a vizsgált évhez a következőket jegyezte fel: „Anno 1717. Megint a kálvinisták Magyarországon a lutheránusokkal együtt vigadtak Luther Márton vallásának kétszáz esztendők folyása után szerencsés állandóságán."138 Debrecenre vonatkozóan sem a városi, sem az egyházi jegyzőkönyvekben nem találunk az első két százéves jubileumi ünnepségre vonatkozó feljegyzést.139 A kutatás jelenlegi állása szerint, áttekintve a Tiszántúli Református Kollégium Levéltárában található valamennyi korabeli jegyzőkönyvet, valószínűsíthetjük, hogy nem az ünnepség, csupán annak jegyzőkönyvi feljegyzése maradt el, hiszen az egyházi jegyzőkönyvekbe más ünnepről sem találunk semmilyen utalást, kizárólag egyházszervezeti, iskolai és vegyes házasságokra vonatkozó feljegyzéseket találunk 1617131 Fabinyi Tibor, 1965,31-32. 132 Fabinyi Tibor, 1965,30. 133 Fabinyi Tibor, 1965,30. 134 Payr Sándor, 1911,501. 135 Ili. Károly 1714. évi pátense például felszólította a protestánsokat, hogy hagyjanakfel a vallásgyakorlattal ott, ahol azt az „elmúlt förtelmes felkelések" alatt az 1681. évi tilalmak ellenére újrakezdték. AZ1715:30. törvénycikkely pedig megtiltotta a vallási sérelmek tárgyalását az országgyűlésen. Lásd: Kosári Domokos, 1996,79. 136 A tatárok 1717-es utolsó betörése több református egyházközséget is érintett a vonulás útvonalán. így például az Ugocsa megyei Batár református gyülekezetének pusztulása és az egész lakosság kicserélődése az 1717. évi tatárpusztítás következménye volt. Lásd: Felhősné Csiszár Sarolta - Küllős Imre - Molnár Ambrus - P. Sza- lay Emőke, 1999,41.; Debrecen kapcsán is tudjuk, hogy a „tatár betörés hírére a város lakossága futásban keresett menedéket", Debrecen azonban végül megmenekült az „újabb megpróbáltatástól". Lásd: Gazdag István, 1984,189. 1371717-20 között is nagy pestisjárvány dúlt. Beregben Fornost „A XVIII. szazadban sok csapás érte a kis gyülekezetét. 1703-1717 között a pestis és más bajok miatt lélekszá- ma megfogyatkozott és újra Dercen fiókegyháza lett." Lásd: Küllős Imre - P. Szalay Emőke (szerk.), 2000,183. 138 Fabinyi Tibor, 1965,32. 139 Az 1617. évi jegyzőkönyv nem maradt fenn. HBML IV.a.ioii/a.29.k. Debrecen Város Tanácsának iratai 1518-1905. Tanácsülési és közgyűlési jegyzőkönyvek. 1547-1850. 1717-1719. re és 1717-re vonatkozóan.140 Szepsi Lackó esetében pedig véleményem szerint természetesnek tekinthetjük, hogy a tokaji aszú „atyját" valóban jobban érdekelte a hegyaljai bor aktuális piaci ára, mint az ünnepi isten- tisztelet feljegyzése. A joo. évfordulón vonatkozóan, melynek kapcsán, mint az ünneplést beárnyékoló tényezőt, a peregrináció korlátozását emelték ki az 1917-es visszaemlékezők,141 már kézzel fogható források igazolják az egységesen és hivatalosan megtartott emlékévfordulót. Az 1817. szeptember 4-én Bécsben kiadott központi rendelet a korábbiakhoz hasonlóan is pontosan rögzíti a liturgiát, sőt még az imádságokat is. Mivel október 31. munkanapra (Arbeitstag) esett, így a rá következő vasárnapon, november 2-án kellett megtartani az ünnepségeket a rendelet értelmében.142 Vagyis gyakorlatilag már ekkor is figyelembe vették a szabadnap-munkanap szerepének fontosságát egy ünnepség szervezésekor, ami napjaink reformáció emléknapjain tartott alkalmak látogatottságán is reprezentálódik, ugyanis a hétköznapra eső emlékalkalom mellett a rákövetkező vasárnap is megemlékeznek a református elődökről. A tiszántúli egyházkerület 1817. október 4-5-i közgyűlési határozata alapján december 7-én tartották meg az emlékünnepet.143 A határozat Debrecent külön kiemeli, mint ahol „az említett célhoz alkalmaztatott prédikáció, a többi eklézsiában pedig közönséges könyörgést és hálaadást" kell tartani. A „vidékiek" számára az emlékünnepség szervezésére is utasítást adtak, eszerint előtte már egy héttel ki kellett hirdetni az alkalmat, „intődvén a hívek, hogy ezen szent foglalatosságra, melynek különösebben való véghezvitele egy egész század alatt csak egyszer fordul elő, teljes számmal jelenjenek meg."144 Az akkori tiszántúli püspök, Benedek Mihály által előre megírt, vagyis egységes prédikációsablont adtak közre, a november 30-ai presbiteri gyűlésen pedig döntöttek az ünnepre készített énekekről, azok nyomtatásáról, illetve az ünnepi adakozás célirányos felhasználásáról.145 Ezt a momentumot az 1917-es emlékbeszédben mint ékes, követendő példát ki is emelik majd. 140 TtREL l.i.a. Egyházkerületi közgyűlési jegyzőkönyvek. 1567-1989, TtREL l.30.a.i. Bakóczy András: Kivonat az Érmelléki egyházmegye jegyzőkönyvéből 1633—1891. Szentimre, 1891, TtREL.I.54. A Baktalóréntházi Egyházközség iratai. 1711-1850. 141 A hajdúböszörményi főgondnok, világi elnök az 1917-es emlékbeszédben a peregrináció terén fennálló korabeli korlátozást említette a 300. évfordulóra való visszaemlékezéskor, miszerint az „1790-91. XXVI. te. 5.§ ellenére sem engedtetett meg, hogy Hjaink a külföldi egyetemeket látogassák". Lásd: TtREL I.i66.b.6.k. Presbyteri pótjegyzőkönyv. 1916-1923. Hajdúböszörmény., TtREL I.i66.b.24.d. A Hajdúböszörményi Egyházközség presbiteri jegyzőkönyvei. 1915—1923.1917. október28. 142 TtREL l.i.b.58.i29oa. Betreffend die Fester des dritten Secular. Festes der Reformation. 143 TtREL l.i.b.59.1341. Egyházkerületi közgyűlési iratok. A Tiszántúli Református Püspökség 1817. október 4-5. között tartott közgyűlésének jegyzőkönyve. 144 TtREL l.i.b.59.1341. 145 TtREL I.99.C.14. A Debreczeni Református Egyháztanács Jegyzőkönyve. 1789-1818. 1817. november 30.; Ezen az alkalmon egyébként 222 váltó forint és 12 Kr egy darab 8 márgásos (?) és egy ezüstgaras gyűlt mind összve.
