Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2017 (Debrecen, 2017)
Történettudomány, művelődéstörténet - Szabó Anna Viola: „A magyar művészet eleven ereje”. Egy építész, egy festő és egy fényképész találkozása a XIX. század végi Debrecenben
„A MAGYAR MŰVÉSZET ELEVEN EREJE" 67 Az ablakközi cikkelyekbe készült freskóknak mind témája, mind megjelenítésének módja a tanult példáknak megfelelő. Ha a tizenkét rendelkezésre álló falszakasz önkénytelenül is adta a tizenkét hónap ábrázolásának ötletét, azok allegorikus, ugyanakkor a hétköznapi életből nyert figurái pedig Fesztyre vezethetők vissza - a megjelenítés technikája Székely Bertalan mintarajziskolai gyakorlatait idézi. Kompozíciós óráin és tankönyveivel Székely évekig gyakoroltatta a diákokkal az emberi figurák és mozdulatok különböző mértani alakzatokba való, minél kreatívabb elhelyezésének, belekomponálásának módozatait, s Mirkovszky e helyen ennek az ismeretnek pontos elsajátításáról tett tanúbizonyságot.158 „A terem márvány oszlopai fölött lévő egész és félív felületeken [...] a 12 hónap allegóriáit festette a művész. Túlnyomólag női alakok - életnagyságban allegorizálják a hónapokat, úgy azonban, hogy a képeken mindig van valami mélyebb pszichológiai értelem és tartalom; rendesen valami vonatkozás az ember lelkivilágára. A Januárt téliesen öltözött női alak ábrázolja, mögötte egy Sphynx-szel, a bizonytalanság és a rejtély jelképével; egy kedves fiúcska boldog újévet kíván a nőnek. Február: táncoló Karnevál női alak, ki ép most dobja el álarcát, repülő angyalka hegedüli neki a farsang utolsó nótáját. Márciust magvető női alak jelképezi, amint az élet vagy a szerelem mag- vát hinti szét, melyet egy kis angyal ad a kezébe. Áprilisban Ámor legyes- kedik egy nővel, kinek hátulról titkon hozzá settenkedve befogja a szemét. Májust boldog ifjú pár első édes szerelme ábrázolja. Júniusban letört rózsaszálat tart kezében egy mélabús leány; talán az ő sorsa is hasonlatos ahhoz a letört rózsához. Júliust egy anya gyermekével, A ugusztust egy pikáns, für- dőző nő, kit Ámor megles, Szeptember-Októbert egy-egy fiú és népies leány alak ábrázolja. Sikerültebb e két utóbbinál November és December allegóriája. Amazt Diana alakkal fejezte ki a festő: míg Diana a vadász-zsákmányt lesi: Amor az elejtett szívekkel megterhelve már hazafele igyekszik. December képe a boldog családi örömet ábrázolja: az édesanyát és karácsonyfának örvendő kis leányát."'59 A terem korabeli használói és szemlélői mind úgy érzékelték, hogy ott „köröskörül magyar stílű freskók láthatók" és híven „hirdették ezek a képek a magyar művészet eleven erejét", illetve, hogy a festő „a debreceni városi és pusztaélet jeleneteiből ihletett erővel ragadott ki telivér magyar képeket", s „a páholyok felett mintha a magyar mennybolt nyílna“.'60 Úgy ott, hogy konkrét tervei lettek volna, de Rózsahegyi sem volt még Debrecenben. A frissen végzett „naturbursch és bariton" ugyan valóban ebben az idényben került a színházhoz, de csak áprilisban szerzó'dött, s az őszi évad kezdetekor, októberben állt először színpadon. Bár szerepköre és karaktere valóban alkalmassá tette egy ilyen kép modelljének lenni, arra az év elején még nem kerülhetett sor - amint ezt az idézett cikk is bizonyítja. DEM, 1893. április 1.: Az új színtársulat. Rózsahegyi 1893 októberében többek között Heczegán Gyuszi városi díjnokot játszotta a Kismadaram című új népszínműben, majd Keszeg Bálint és Kósza Gyurka parasztiegényeket A vereshajúban és a Piros bugyellárisban. 158 SZŐKE Annamária, Elemi kompozíciókísérletek és mozdulatkompozíció, in Blaskó- né és Szőke (szerk.), A Mintarajztanodától a Képzőművészeti Főiskoláig, MKE, Budapest, 2002, 22-25. 159 ZOLTAI, 1893. 160 BpH, 1898. május 12.; Debreceni Szemle, 1913. április 12.; MÓRICZ, 1913; GONDY, 1899. tűnik, a magyar stílus a debreceniek számára a magyar, de még inkább a debreceni témával volt egyenlő, nem függetlenül attól, hogy a város sikerrel terjesztett önképe szerint a debreceni ember az egy igaz magyar ember. Más ok nem is igen kínálkozik e képeket speciálisan magyarnak tekinteni: nemzetközileg érthető, allegorikus figurák és jelenetek, illetve semleges, térkitöltő díszítő motívumok, természeti képek töltik meg a falakat. Stílusuk eklektikus: realista ugyan, de a természeti környezet stilizált megjelenítése, a lendületes, nagy színfoltokkal dolgozó festésmód erősen impresszionisztikus, a levegős szerkesztés a végtelen égbolt felé nyitja a teret. Mirkovszky éjt nappallá téve dolgozott a képeken, állványáról szinte le sem szállva,161 és egy hónap alatt, november 13-ára elkészítette a plafon festését. Ekkor már csak a négy évszak képei hiányoztak, amelyeket tíz nap alatt befejezett: az állványokat november 24-én elbontották, a kész termet négy nap múlva bemutatták a sajtónak, december 9-én pedig megtartották benne az első bált.162 Ezen a ponton kell szót ejtenünk néhány másik, Chylinski műtermében készült képről, amelyek talán segítenek megérteni Mirkovszky viszonyát kora magyar művészetéhez. Az egyik felvételen maga Mirkovszky látható, amint vadonatúj, minden részletében kidolgozott, hímzett, ünneplő csikósöltözetben és cifraszú'r- ben játssza a botjára támaszkodó, elrévedő János vitézt. Két másik képen ugyanebben az öltözetben betyárt játszik: beállított jelenetekben fokosával támad egy városi utazóra és pakoltatja ki vele a bőröndjét.163 Mi célból készülhettek vajon ezek a felvételek? Pusztán játékok lennének? Farsang? Esetleg ezeket is modellnek, témának szánta egy leendő képhez? Mára valószínűleg saját berlini műtermét ábrázoló enteriőrfotón is feltűnik néhány népies tárgy, mint a nyilván nem személyesen használt csikóbőrös kulacs és lopótök-kobak, de lehetséges, hogy a szoba a képen nem látható pontjain egyéb tárgyak is voltak elhelyezve (mint például az egykor Bécsben vele együtt tanuló Déri Kálmán müncheni műtermében a cifraszűr és egyéb népviseleti ruhadarabok, festett bútorok, kerámiák, amelyeket képei komponálásánál használhatott).164 Ezért gondolhatnánk, hogy esetleg debreceni tartózkodásának idejét kihasználva, valamelyik híres szú'rszabóval készíttetett magának egy hagyományos debreceni szűrt. Ám a képen látható öltözet valójában nem népművészeti, hanem iparművészeti termék: nem debreceni, de nem is matyó szűr, ami a mintái alapján 161 „Csendesen dolgozgatott a művész, mint valami szoba-piktor az ő állványán, nem vett részt a banketteken [...] piedesztáljáról csakis leköszönt..." - írta a szemtanú. GONDY, 1899. 162 DEII, 1893. november 13., november 24. 163 DM Fotótár, 15049 P -15051P 164 DM Fotótár, 15080 P és Déri Kálmán műterme, in Bildarchiv Foto Marburg, publikálva: Budapesti Negyed, 32-33,9. (a festőt helytelenül Béla névvel illetve). A Etorto- bágyról beszerzett, pásztorélethez tartozó tárgyak, viseleti darabok voltak Wagner Sándor müncheni műtermében is, amelyeket pusztai tájképeinek „hitelesítéséhez" használt, lásd SZ. KÜRTI Katalin, A Hortobágy a képzőművészetben, DMÉ1983— 1984, Debrecen, 1985,247.
