Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2017 (Debrecen, 2017)
Történettudomány, művelődéstörténet - Szabó Anna Viola: „A magyar művészet eleven ereje”. Egy építész, egy festő és egy fényképész találkozása a XIX. század végi Debrecenben
47 Szabó Anna Viola „A MAGYAR MŰVÉSZET ELEVEN EREJE" Egy építész, egy festő és egy fényképész találkozása a XIX. század végi Debrecenben 1892 őszén, Debrecen főterén, megnyitotta kapuját a Gerster Kálmán műépítész tervei alapján fölépült Kereskedelmi Tanintézet és a Debreceni Kereskedő Társulat új palotája. Ez utóbbinak termeibe Mirkovszky Géza festőművész készített falfestményeket, amelyeket Chylinski György fényképész örökített meg az utókor számára, amely másképp nem is ismerhetné ezeket az immár elpusztult képeket. A három szereplő e ponton összekapcsolódó történetét meséljük el az alábbiakban. A közös történet a századforduló három, merőben eltérő művészsorsát, a művészet mint megélhetést biztosító, önálló egzisztencia megteremtésére alkalmas, lehetséges életpálya három különböző, sors és választás meghatározta módosulását mondja el; amelyek létrejöttét és találkozását a századvég művészetről való közgondolkozásának alapvető megváltozása idézte elő. A művész társadalmi helyének megítélésén túl ebben fontos szerepet játszott a millennium idejének nagy vitája is a nemzeti művészet mibenlétéről és megteremtéséről. Az átmeneti kor forrongása pedig még Debrecenre sem maradt hatástalan. AZ ÉPÍTÉSZ: GERSTER KÁLMÁN (1850-1927) A három pálya közül Gersteré volt a leginkább kikövezve: pályaválasztását épp annyira határozta meg a családi tradíció, mint saját ambíciója és tehetsége. Építész- és művészcsaládba született 1850. október 9-én, Pesten, s nemcsak közvetlen felmenői, de a kiterjedt rokonság révén is: számos pallér, tervező, mérnök és vállalkozó, illetve festőművészek és zenészek vették körül a felvidéki majd pesti polgárcsaládban.' Választása ebben a közegben nemcsak természetes lehetett, de a családi és baráti kapcsolatok az egyenes út, a biztos pálya mellett védelmet, támogatást és nem utolsósorban megrendeléseket jelentettek. A pesti Reáliskolában szerzett érettségi és egyéves katonai szolgálat után a családi hagyományt s a magyar építészek bevett képzési útját követve, a bécsi Képzőművészeti Akadémián a historikus Bécset felépítő legnevesebb építészek egyike, Theophil Hansen által vezetett iskolában 1 A Gerster életére és tevékenységére vonatkozó adatok java részét Papp Gábor György alapkutatására hivatkozva idézem: PAPP Gábor György, Gerster Kálmán munkássága, Doktori disszertáció, 2007, http://doktori.btk.elte.hu/art/papp/diss.pdf, illetve PAPP Gábor György, Gerster Kálmán síremlék-építészeti munkássága, in Ars Hungarica 30.1 (2002) 49-122. Lásd még a nekrológokat: FÁBIÁN Gáspár, Gerster Kálmán 1850— 1927, Építő Ipar-Építő Művészet, 1927. szeptember 15., 137-138; LYKA Károly, Gerster Kálmán, Magyar Művészet, 1927.7.478-479; In memóriám Gerster Kálmán, Magyar Iparművészet, 1927. szeptember 10., 182. folytatta tanulmányait három évig, majd mestere építkezésein szerzett gyakorlatot. Külföldi tanulmányutak után végleg hazatérve, először a pesti Mérnöki Hivatalnál dolgozott, majd hamarosan megkezdte önálló építészi tevékenységét: erre alkalmas teret biztosított a századvég építési lázában kiírt számos fővárosi és vidéki tervpályázat. Az egyik első, amin elindult és tervével sikert aratott az ekkor, 1875-ben is még csak 25 éves építész, a debreceni református egyház által a kollégium mellett elbontott consistoriális házak helyére építendő hármas funkciójú iskolaépület pályázata volt, amely főreáliskolát, kereskedelmi középiskolát és gazdasági tanintézetet foglalt magába. Gerster terve szerint „mind a három tanintézet részére egészen önáiió, külön bejárattal és elkülönített udvarral bíró épületrész készült volna; de azért kívülről tekintve a három épület mégis egynek tűnt volna fel". A tervet elfogadták, mert „építészeti tekintetben a kérdés igen ügyesen volt megoldva" de nem építették fel, mert „tanügyi tekintetből több kifogást lehetett ellene emelni".1 * Az időközben megváltozott koncepció miatt Gerster tervéből végül csak a gazdasági iskola épült meg a Füvészkert utcán. Közben azonban az 1876-ban elnyert megbízás Deák Ferenc mauzóleumára, majd annak sikeres megvalósítása, rögtön pályája elején magasra röpítette Gerstert, s meghatározta társadalmi-művészi helyét: ezután tudni lehetett, mire képes és tőle mi várható. A jól sikerült iskolaépület és az építész közben megváltozott státusza is közrejátszhatott abban, hogy a Simonyi út elején építendő városi Közkórház tervezését 1885-ben pályázat nélkül Gersterre bízta a debreceni tanács. A tervek többszöri átdolgozása után a kórház pavilonjai 1893-ra készültek el, a betegeket március végén költöztették át a régi épületből.3 1888-ban ismét az egyháztól kapott megbízást, s a gazdasági iskola mellé megtervezhette az új consistoriális házat is, amely még abban az évben felépült.4 Ugyanekkor alakíttatták át vele a főreáliskola régi terveit az új 2 FAZEKAS Sándor, A debreceni állami főreáliskola új épülete, in A Debreceni Állami Főreáliskola huszadik értesítője az 1892-93. iskolai évről. Debrecen, 1893,3—19. 3 PAPP, 2007; Vállalkozók Lapja, 1887, december 13.3., 1889, október 1.2.; Debreczeni Ellenőr (DEII), 1893. májusi. 4 Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888. június 17.790-791: A debreceni új templom felavatása. A helyzet nem teljesen világos, mert e hírrel ellentétben (amely a Petz Samu tervezte és a Gregersen és Fischer cég által kivitelezett Vöröstemplom átadásáról szól, és a végén megemlíti, hogy az egyház új épületének terveit Gerster készítette - ahogy Gerster maga is felsorolja a consistoriális házat debreceni munkái között), a jelenleg is álló épület 1888. március—1889. január között keltezett tervlapjain Fischer Károly, illetve a Gregersen és Fischer építőcég neve szerepel. A cég a templom mellett ugyanekkor a Gerster tervezte takarékpénztári bérházon is dolgozott. Valószínű
