Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2017 (Debrecen, 2017)
Gyűjteményi, muzeológiai munka - Uzonyi Anita: A „Nagy Háború” és emlékezete
227 UzoNYi Anita A „NAGY HÁBORÚ" ÉS EMLÉKEZETE1 Az első világháború kitörésének 100. évfordulója kapcsán - 2014. szeptember 17-18-án - megrendezésre került konferencia tanulmánykötete 2015 végén jelent meg a Debreceni Egyetem Történelmi Intézete kiadásában. A kétnapos konferenciának a Déri Múzeum adott otthont, és a megrendezéshez hozzájárult a Debreceni Egyetem Történelmi Intézete, a Történelmi és Néprajzi Doktori Iskola, Debrecen Megyei Jogú Város, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem, a Magyar Honvédség 5. Bocskai István Lövészdandárja és a Doktoranduszok Országos Szövetsége. A kötet az első világháborúról és annak különféle aspektusairól szól. A100. évforduló kapcsán kiadott kötet tizennyolc szerző tollából tartalmaz tanulmányokat, ezeket a szerkesztők három nagyobb tematikus részre tagolták; A Nagy Háború a nemzetközi kapcsolatok történetében, Háborús élmények, tapasztalatok, Emlékezés és emlékezet. A tematikus kitekintést indokolta a szerzők témaválasztásának sokszínűsége. A kötet szerkesztőinek a célja ezzel az volt, hogy az első világháborút egy komplex, sokoldalú történeti folyamatba illesszék. A tanulmánykötet Romsics Ignác plenáris előadásából készült hosszabb tanulmányával indul. Püski Levente a kötet egyik szerkesztője szerint „a neves szakember az első világháború köztörténeti áttekintését adja, átgondolt, jól strukturált formában, nagy hangsúlyt helyezve annak bemutatására, hogyan látta és értelmezte az európai történetírás az elmúlt száz évben az 1914-1918 közötti időszakot."2 A nemzetközi kapcsolatok aspektusai megkerülhetetlenek a háború története kapcsán. A kötetben ezt Barta Róbert elemzi, aki átfogóan foglalja keretbe a háború előtti és alatti diplomáciai, katonai eseményeket. Tanulmányában kitér az első világháborút lezáró békeszerződésekre, amely azért fontos, mert a háború utáni konfliktusok okai, sajátosságai enélkül nehezen érthetőek. Hajdufi Orsolya Éva Írország háború alatti történetéről ír, ami azért sajátos, mert ez az időszak nagymértékben megváltoztatta az angol-ír kapcsolatokat. Tanulmányában az ír nemzeti törekvés mellett kitér a Home Rule-vitára, annak lezárására, az írek katonai szerepére és a háború miatt megerősödött ír függetlenedési törekvésekre. Lévai Csaba érdekes szempontból közelítette meg az Amerikai Egyesült Államok világháborús szereplését. Az USA történetében mindig is nagy hangsúlyt kaptak a polgárjogi törvények, a háború alatt is igyekeztek ezeket előtérbe helyezni. így olvashatunk a „Kémkedésről szóló törvényről", 1 A „Nagy Háború" ás emlékezete. Szerkesztette: Püski Levente, Kerepeszki Róbert. Debrecen, Debreceni Egyetem történeti Intézete, 2015.268 oldal 2 Előszó, 8. p. amely később kiegészült és a „Lázadásról szóló törvényként" szokás emlegetni. A kiegészítés lényege, hogy azok ellen lépett fel, akik a háborús sorozások és a háborús részvétel ellen agitáltak. Szeghő Patrik tanulmánya Szerbia és a délszláv népek szerepvállalásáról szól, mindezt a szerző a korabeli brit külpolitika fókuszából tekinti át. A délszláv nemzetiségi törekvések az izolációs politikával egyre inkább felhagyó brit vezetést is érdekeltté tették abban, hogy a balkáni és a kontinentális erőegyensúlyt a jövőben részben az ott élő délszlávokra alapozzák. A második nagy szerkezeti egység tanulmányai a különböző háborús élményeket, tapasztalatokat veszik sorra, főképpen visszaemlékezések, naplók, személyes hagyatékok alapján. Kónya Péter a Sáros és Zemplén vármegyéket ért 1915-ös orosz betörést vizsgálja. Kitér a hadtörténeti részletekre és a harcok következményeire. Az orosz megszállást súlyos atrocitások követték, melyet az orosz és az osztrák-magyar háborús propaganda is megpróbálta a maga javára felhasználni. Boros László tanulmányának (Az első világháború és Munkács 1914-1915) alapja Lehoczky Tivadar naplója és életútja. A szerző egy vezető értelmiségi és köztisztviselő naplója alapján idézi meg Munkács háború alatti életét. A háború kitörésekor szinte mindenki úgy vélte, hogy ez egy gyors, rövid kimenetelű háború lesz, a szakirodalomban is olvashatjuk, hogy a Schliffen-terv a nyugati hadszíntéren erre alapozódott. Káló József ezzel kapcsolatos tanulmánya a különböző (német, angol, orosz) hadászati és harcászati elképzeléseket, terveket és azok meghiúsulását járja körül. Kollányi Irén a magyar zsidóság háborús szerepvállalásáról ír, kiemelve, hogy a nagyarányú asszimiláció mellett a magyar zsidóság messze számarányán felül vett részt a háborús erőfeszítésekben és jelentős volt az emberveszteségük. A Vöröskereszt számára a háború alatt jelentős anyagi támogatás érkezett a zsidóság köreiből. Mester Attila Orsós Ferenc orvosprofesszor háborús élményeiről számol be. Akkori életútját áttekintve kitér arra, hogyan vállalt szerepet a 31. gyalogezredben, harcolva a tífusz ellen:„Semmi esetre sem tűnhet tehát kisebb érdemnek és kisebb próbatételnek, hogy míg mások a lövészárokban, addig Orsós Ferenc a járványok ellen tartotta a frontot, bajtársai százainak életét megmentve.''3 Pusztai Gábor Radnai István első világháborús naplója alapján megírt tanulmányában bemutatja Radnai háborús életútját és elemzi a keleti front akkori életviszonyait, a civil lakosság és a harcoló csapatok kapcsolatát, az alkalmazott hadvezetési technikákat, a lövészárkok mindennap3 l.m. 154.
