Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2017 (Debrecen, 2017)
Múzeumtörténet - Kovács József: Bombák árnyékában. A Déri Múzeum viszontagságai 1939–1945 között Sőregi János Naplójában
l80 KOVÁCS JÓZSEF értékeket kiválasztani, és azokat négy csoportba osztva a rendelet szerint, róluk kimutatást készíteni'.'n A múzeumigazgató június 3-án felhívást küldött szét „a hajdumegyei községekbe a zsidó műtárgyak és kastélyok ügyében."7'1 A debreceni gettóban maradt rengeteg tárgy megtekintésére augusztus 12-én került sor (lásd lentebb), miután a zsidó lakosságot június 16-án elkezdték a Serly- féle téglagyár területén kialakított gyűjtőtáborba terelni, majd június 25- től Auschwitzba és Strasshofba deportálni.73 74 75 1944. június 15. Június 15-én Só'regi János levelet kapott Déri Györgytől, melyben a néhai Déri Frigyes testvére a múzeum és a múzeumigazgató közbenjárását kérte a zsidótörvény alóli felmentése ügyében.76 Só'regit - mint a többi személyes megkeresés - igen kényelmetlenül érintette: „Kínos helyzet! Szinte éreztem, mikor az alapítványt tette, hogy ennek lesz kellemetlen oldala is. Azért nem lelkesedtünk annyira érte. Kölcsey ezt tudta, meg is kérdezte, de ezt feleltem neki: nem ismertem az anyagot kezdetben. Mit válaszolok a levélre, ebben a pillanatban még nem tudom.”77 1944- augusztus 12. „Tegnapi telefon megbeszélés alapján 8 órakor Fiámig városi tisztviselővel elmentem a gettóba megnézni a zsidó könyvtárakat. Rácz hajdút vittem magammal. A József kir. herceg- és a Simonffy utcán néztem meg egy pár lakást. Micsoda felfordulás és bűz van ezekben a zsidó lakásokban, azt elképzelni is alig lehet! Kezdetben a pénzügyőrök a pénz és kincs után felhányták a lakásokat. A szobák padlójára hányták a könyveket, iratokat, apróságokat; a bútorok elmozdítva, tartalmuk szétszórva; éléskamrák, konyhák felszerelései széthányva. Edények, lekvárok, fűszerek rothadt ételmaradékkal keverve penetráns bűzzel telítik a levegőt. A nyomor és fer- telmes piszok ordít ki minden házból. Most is hordják a bútorokat, ürítik a lakásokat, hogy igénylőknek átadhassák. Néhány házban könyveket láttam a padlóra hányva. Ezeket fogjuk hétfőn összeszedni. A pásti utcai templomban találtuk Solymár szemlészt, aki a raktárok kezelésével van megbízva. Ő megmutatta a templom belsejét, mely jóformán a plafonig fel van rakva bútorral, ágyneművel, kofferekkel, szőnyegekkel, ládákkal, képekkel, ruhafélével, ami csak elképzelhető. Bűzlik minden. A nagy hőség bágyasztó levegője szinte ápolja a nehéz szagot, nehogy eltávozzon a helyiségekből. Egy más raktárban sok varrógépet és értékesebb ezüst holmit is láttam, egy harmadikban keretezett képeket. Ilyen képraktár van még kettő is. Ezeknek feldolgozását folytatom hétfőn, a könyvanyag összeszedé73 Debreceni Napló, XIX. kötet (Ms 13/19). 74 U.o. 75 Siró Béla: Debrecen megpróbáltatásai, 163. old. és Debreceni Napló, XIX. kötet (Ms 13/19), június 15-i bejegyzés. 76 A debreceni Néprajzi Múzeum alapítója és a néhai Déri Frigyes testvére ekkor már 54 éve kikeresztelkedett, és keresztény nőt vett feleségül. Eredeti levele a Naplóhoz csatolva. 77 Debreceni Napló, XIX. kötet (Ms 13/19). sével pedig Balogh s.őrt bízom meg hétfő 8 órától. Fiedmig majd kocsit kér; a munkát Írásban bejelentettem a pénzügyigazgatóságnak."76 Só'regit rendkívül felzaklathatták a látottak, amiről kézírásának rendezetlensége is tanúskodik. Feldúlt lelkiállapota vélhetően arra is visszavezethető, hogy ekkor már tudott a haláltáborokról.79 Az említett hétfőn nem is tért vissza, hanem beteget jelentett.80 Miután felgyógyult, a kormánybiztos utasítása ellenére is csak elég ritkán kereste fel a gettót. Halogató magatartására az i943-i947-es Évkönyvben ad magyarázatot: „A zsidók zár alá vett műtárgyainak számbavételére és megőrzésére kirendelt kormánybiztosnak 1944 május 29-én érkezett azon felhívását, hogy a Debrecenbe összehordott műtárgyakról sürgősen pontos szortírozó kimutatást készítsek és a műtárgyakat a Déri Múzeumban helyezzem biztonságba, csak annyiban teljesítettem, hogy ötheti halogatás után az anyag egy kis csoportjáról küldtem jegyzéket s annak is Debrecenben való megőrzését javasoltam, az átvizsgált anyagot pedig helyükön hagytam. Ezenfelül az üggyel célszerűségi szempontból nem foglalkoztam, mert a rendelkezés teljesítését intézetünkre nézve veszélyesnek tartottam, amint azt a későbbi események be is bizonyították,"81 A zsidó lakosság vagyonából végül mindössze i960 darab magyar, német és „zsidó" nyelvű könyvet gyűjtöttek össze a múzeum munkatársai. Ezeket a Déri Múzeumba szállították, épségben megőrizték, majd a háború után hiánytalanul visszaszolgáltatták a Zsidó Kultúrszövetségnek. III. OROSZ MEGSZÁLLÁS Az orosz csapatok közeledtével eluralkodott a pánik a városban. A város vezetőségének nagy része elmenekült a városból, a hivatalok nem működtek, gyakorlatilag megállt az élet a városban. Október 18-án, egy nappal az oroszok bevonulása előtt Sőregi így írta le az általános hangulatot: „A városba semmiféle posta nem érkezik és küldeni sem lehet levelet semerre. Az elszakadt családtagokról, rokonokról semmit se tudunk, merre járnak.87 Ez a bizonytalanság nagyon megviseli a lelkeket. Mindenki sová- nyodik, arca beesik, sápadt. Pedig van mit enni, csak a lélek szenved sokat. Emellett végtelenül fárasztja a munkához szokott embert a rendes munka hiánya. Megállóit az élet, nincs hivatal, nincs ügyes-bajos ember, akinek baját el kell intézni; nincs rendelkezés és nincs annak végrehajtó közege. Ácsor- gásból, óvóhelyen való tartózkodásból és gyötrődésből áll az egész nap. Az 78 Debreceni Napló, XIX. kötet (Ms 13/19). 79 A lengyelországi haláltáborok első említése: Debreceni Napló, XIX. kötet (Ms 13/19), július 7-i bejegyzés. 80 A Naplóban huzattól feldagadt arcáról ír. 81 DMÉ1943-1947,32.0W. 82 Sőregi kislányát, Sárikát a Dunántúlra menekítette ismerősök segítségével. A lány végül Pannonhalmán vészelte át a háborút, és épségben tért vissza szüleihez. A múzeum több dolgozója is kimenekítette családját a városból.
