Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2017 (Debrecen, 2017)
Irodalomtörténet - Bíró Éva: Julow Viktor diákévei. Részletek az Eötvös kollégiumi Naplóból
JULOW VIKTOR DIÁKÉVEI 167 butaság?"33 A baráti kapcsolatok, a kisebb összetartó közösségek épülésében ez a hozzáállás döntő szempont volt, Nagy Péter, Kéry László, Szauder József, Csatlós János a legközelebbi barátok, vitapartnerek is hasonló állásfoglaláson lehettek, bár a napló kevés helyen utal ilyen típusú beszélgetésekre. Eötvös-kollégista barátai közül ilyen típusú kérdéseket többnyire Nagy Péterrel beszélt meg, ha nem is dokumentálja minden esetben. Nagy Péter lehetett számára az a „szükséges plusz" - amit visz- szafogott, szemérmes, szerény természete miatt nem hozott felszínre.34 Nagy Péter megfogalmazta, kimondta, gátlástalanul ráöntötte, ami a szívében vagy fejében megfogalmazódott, vagyis explicite őszinte volt, és ezzel az őszinteséggel megnyilvánuló belső ember közel állt Julow Viktorhoz.35 Az Eötvös Kollégium módszertanában szocializálódott független és szabad véleményalkotásra nevelés és ez a baráti kapcsolat hozhatta felszínre Julow Viktorban az 1941. év nyári „emléke" leírását, amit úgy tűnik mindeddig mélyen visszafojtott. A leírás hosszan és nyersen beszámol arról a „zsidótranszport"36-ról, amit Gyertyánligetre indítottak. A fiatal Julow látta a vonatot, részletesen leírja az embereket, mélyen bevésődött arcokat, szemeket - aztán a Bug mentén százával lezúduló véres hullákat. Részletes és alapos naplóbejegyzés amiben megfogalmazza ezzel kapcsolatban saját elítélő és döbbenetes módon bosszúálló érzéseit. Nagy Péterrel beszél minderről, és a tény, hogy egyáltalán „ki tudott jönni" mindez belőle, Nagy Péter hatása. Az 1941. október 27-i naplóbejegyzés után, grafikailag jól elválasztva írja: „Péterrel beszélgetek vacsora után, fel s alá járkálva a félhomályos folyosón. Az embertelen kor ellen lázadozunk. Elmondom, hogy a nyáron láttam: a határon túlra és a legszomorúbb halálba irányított zsidó-transzportokat, akiket Galíciában a front mögött eleresztettek az erdőkben és mezőkön [...ja biztos éhhalálnak. Vagy akiket ukránok kezére adtak a csendőrök [,..].s az ukránok utolsó szálig leölték őket (!) [...] Én láttam ezeket a rémülettől megtágult szemű zsidókat, akkor még nem tudván, hogy mi lesz a sorsuk, ahogy ők sem tudták, de féltek, rettenetesen szomorú szemük rémületét nem lehet elfelejteni! [...] De miért is kellett meghalni ezeknek? Egy szadista gazemberért, aki valamelyik minisztériumban ezt kiagyalta, s a többiekért, akik mint előkelő urakhoz illik, finoman tapsoltak a kolléga ötletének [...] 15 000 zsidót dobtak át a határon... Ki felel mindezekért a háború után? [...] Vadít a háború, s már én is, én is csak vér után tudok ordítani. Vérnek kell folynia a háború után és rettenetes kínok halálával kell bűnhődnie a bűnösöknek!" Nem volt teljesen veszélytelen leírni e sorokat akkor Magyarországon, és ami ennél is több: megtartani őket. Nem állunk messze az igazságtól, 33 i. m., 24 jegyzet, pontos dátum nélkül. 34 Nagy Péterrel való barátságáról teljesebb képet alkotni Soltész Márton segített, amit ezúton is köszönök neki. 35 Julow Viktor levele Nagy Péternek, 1950. március 29., MTA Kézirattár, Ms 2609/113. 36 Valószínűleg a magyar zsidó holokauszt első tömeges gyilkosságáról, az 1941. augusztus 27-28-i Kamenyec-Podolszki tömegmészárlásról van szó. Közel 24 000 elhurcolt zsidó emberről, jóllehet számukat a korabeli sajtóban feleannyinak közli. A történelmi párhuzam lehetőségére Takács Miklós hívta fel a figyelmem, köszönöm neki ezúton is. Dr. Angi Jánosnak pedig, hogy történelmi vonatkozásban lektorálta. ha megfogalmazzuk: Julow Viktor az életét kockáztatta, hogy megőrizze mindezt az utókornak. Az Eötvös Kollégium vezetésének folyamatosan igazolni kellett magát az állam felé, egy ilyen dokumentum az egész intézet számára végzetes lehetett volna. Különösen akkor, amikor a 30-as évek közepén „kommunista sejtre" bukkannak a kollégiumban, ami bírósági tárgyalással és börtönnel végződött.37 A fiatal egyetemista igazságérzete, felelősségtudata és az ezzel szemben álló tehetetlenség miatt több formáját választja, hogy megőrizze, dokumentálja a háború tényeit: zsidókérdésekkel és végzésekkel kapcsolatos újságkivágatokat illeszt a naplóba. Odafigyel és rögzít minden mozzanatot a politikai életből, ami a fasizmus bukására utal, szívvel-lélekkel sürgeti a háború befejezését. A politikai hovatartozása és háborúszemlélete alapján édesapjával együtt Julow Viktor a németellenes magyar értelmiségiek csoportjához tartozott, és nagyon várja az ösztöndíjat, hogy hova mehet, gyakorlatilag várja, hogy hol segíthet az európai németellenes csoportokkal való kapcsolatban, mikor vihet ő is hírt és információt, a határon túli, leginkább nyugati barátoknak. 1941. október 2-i naplóbejegyzés: „Apa mondja, hogy [...] az angol rádió bemondta, hogy hiteles adatai vannak Teleki haláláról. Rooseveltnek írt volna levelet, amelyben elmondta, hogy csak az erőszaknak engedve állt a németek mellé. A németek elfogták a levelet: a német követ felelősségre vonta. Ekkor történt a tragédia. Vajon hogyan alakult volna a sorsunk, ha a levél eljut Amerikába?" 1939-től elkezdődik a sorozás. A Julow család már ekkor fő szempontnak tekinti, hogy mindent úgy alakítson, hogy Viktornak ne kelljen bevonulnia, vagy, ha ez elkerülhetetlen, minél később. A Julow család esetében nem egyszerű féltés, vagy félelem volt, hanem állandóan jelen lévő abszolút háborúellenes hozzáállás. Mindenféle erőszak ignorálása, az élet minden területén. A sorozásra Julow Viktor haza jön Debrecenbe, hogy az apja a hazai terepen tudjon intézkedni, ha élessé válik a helyzet. 1942. május 29-én katonai halasztási kérvényt adnak be, elkezdődik a spekuláció. VÁRATLANUL ÉS HIRTELEN Az Eötvös Kollégium tagságának összetétele jelentősen megváltozott a harmincas évek végére. A VKM (Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium) rendeletéivel talán pont ezt a láthatatlan kapcsolati hálót akarta leépíteni, vagy újjá szervezni? Nem célom mindezt kutatni, csupán, ami Julow Viktort és a naplójával kapcsolatos tényeket illeti, szeretnék néhány tényt és következtetést levonni, ami aztán komoly hatással volt Julow életére, sorsának alakulására. Szabó Miklós 1935—1944 között a kollégium igazgatója. Személyével, intézkedéseivel a diákság és általában Julow Viktor nem értett egyet. A szobák beosztásánál és kialakításánál megőrizték a hagyományt: egy szobában egy gólya, egy másod-, egy harmad és egy negyedéves hallgató lakott. (Esetlegesen külföldi ösztöndíjasokból 1-1 fő) A kollégiumban a 37 Garai, /. m„ 239,246.
