Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2017 (Debrecen, 2017)
Irodalomtörténet - Bíró Éva: Julow Viktor diákévei. Részletek az Eötvös kollégiumi Naplóból
166 BÍRÓ ÉVA 4. kép Julow Viktor oklevele, Középiskolai tanulmányi verseny, 1938 kapcsolatokat épített, francia műfordítások készítését csapatmunkában képzelte el. Ilyen csapatmunkát szervezett André Prudhommeaux- val, akivel Tamási Áron Ábel-én dolgoztak közösen.31 De amíg Nagy Péter számára nem okozott különösebben nagy lelki válságot a „váltás", addig Julow Viktort egész életében nyomasztotta ez a sikertelenség. Halála előtt egy évvel a Forrás főszerkesztője, Hatvani Dániel arra hivatkozik, hogy nem tudja műfaji besorolhatatlansága miatt a „Bizarr ötletekre és asszociációkra épülő írásfüzért" megjelentetni.32 A NAPLÓ ÉS A POLITIKA A politikai hozzáállás egyszersmind a háborúhoz való hozzáállást is jelentette, ennek dokumentált tanúsága a Julow család részéről Viktornak az Eötvös Kollégiumba kerülésétől datálódik, egész pontosan a levelezésükből. 31 Soltész Márton, Egy „komoly nemzeti és kulturális ügy", kéziratban, megjelenés alatt, a szerző hozzájárulásával. 32 Hatvani Dániel levele Julow Viktornak, Kecskemét, 1981. január 7. Egyértelmű németellenes érzések fogalmazódnak meg 1939. március 17-i levélben, amit szüleinek írt: „Az életem egyébként a szokott mederben folyik, sőt folydogál, csendesen. Ami nem csendes benne a külső zörej, vagyis a világpolitika. Mert ez aztán alaposan »belezörög« a mi kis »szentélyünkbe. Azóta persze mindig a németeknek ezt az újabb, minősíthetetlen, alávaló gyalázatosságát tárgyaljuk; s megállapodtunk abban is, hogy a mi nyakunkon is rajta van a német kés; s most már igazán nem agyrém az a bizonyos német veszély. El vagyunk egészen keseredve. Én sem látom a kiutat sehol. Ha most nem lesz háború nem lesz sohasem. De bizony bennem is van annyi magyarság, hogy felágaskodjon arra a gondolatra, hogy minket is megszállhatnak a németek. S ebben az esetben, még szélsőséges pacifista eszméimet is hajlandó lennék szögre akasztani." Vagy: Diákköri napló 1941. október 7. „legutóbbi Hitler-beszéd nyomott hangulatú, semmi tájékoztatás. Önigazolás: nem én akartam a háborút. Talán tudja már, hogy elvesztette. Meddig folytatja még, apa azt mondja, 916-ban már tudták, hogy a háború elveszett. És még két évig folytatták." A naplóban több helyen találhatunk hasonló részeket, a teljesség igénye nélkül kiemelek néhány jellemző bejegyzést, hogy bemutassam a több pozícióban megjelenő stabil politikai elköteleződést. „Hazajövet Szauder »bácsi«-val találkozom, a szobájában elbeszélgetünk a háború állásáról. Éppen Calabro-val, a kollégiumi olasz tanárral beszélt. Azt mondta szörnyű a helyzet Olaszországban, és fasiszta létére semmi reményt nem lát, s fél, hogy a bolsevizmus egész Európát elborítja." A Julow család pacifista hozzáállása a háborúhoz és az aktuális politikai rendszerhez a levelekből, és a családtörténeti dokumentumokból egyértelműen látszik. Következetes, minden körülmény között az élet értékei és az emberélet mellett foglal állást. A családi nevelés, az apai rombolás-ellenes tanított örökség, a református kollégiumból hozott értékek nyomán természetes következménynek tűnik ez a fiatal, húszas évei elején lévő egyetemistánál. Valójában ebben az életkorban a legsérülékenyebb az elköteleződés, a környezeti változások, az állandó fáradság, a folyamatos nyomás és az otthontól való elszakítottság az ellenkező hatást is kiválthatta volna. A naplóban látunk példát arra, hogy megváltozik, megváltozhat ebben az életkorban egy fiatalember szinte egyik napról a másikra. Tehetett volna Julow is hasonló „fordulatot". De nem tett. Julow Viktor személyes és legbensőbb szuverén választása, az értelmetlen pusztítás elítélése, a napló első néhány oldalán már kiderül. A napló első mondata: „Élni érdekes!" Három hét múlva a leventeóráról és a leventefogadalomról a legnagyobb undorral és megvetéssel ír: „Levente óra! Pjúj." Kiemelve a fogadalom két, számára legellentmondásosabb és számára legtaszí- tóbb mondatát: ti. Nem érti, hogyan lehet Istennek öldökléssel tartozni, hogyan lehet ez kötelessége. Mindezzel Julow kimondja azt is, hogy maga a leventefogadalom szövege, istenkáromlás, részt venni az órákon Isten ellen való bűn. „Az oktató lediktálja a leventefogadalom szövegét [...] Fogadom, hogy teljesítem levente kötelezettségeimet, melyekkel Istennek (sic!), hazámnak, és honfitársaimnak tartozom. [...] Nincs kifejezés ezt jellemezni csak hápogni lehet rajta. Természeti törvény az emberi
