Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2016 (Debrecen, 2016)
Történettudomány - Krankovics Ilona: Egy vásári szabólegény és utódai gazdagodásának története (Vállalkozások születése, virágzása és csődje Debrecenben a 18. és 19. század idején)
33 Krankovics Ilona EGY VASÁRI SZABÓLEGÉNY ÉS UTÓDAI GAZDAGODÁSÁNAK TÖRTÉNETE Vállalkozások születése, virágzása és csődje Debrecenben a 18. és 19. század idején Szegény embernek nagy munka száz forintra vergődni, de egy milliomosnak csekélység másik miliiomot szerezni.- Hiába, a pénz is a társaságot szereti. Jókai Mór Debrecen gazdasági fejlődését, kereskedelmét vizsgáló történészek a XVIII. század végétől a XIX. század első feléig terjedő időszakot hanyatlónak, visszaesőnek értékelik. Különösen erős hangsúlyt kap ez az értékelés, ha a város XVI—XVII. századi virágzó fejlődésével vetik egybe az említett időszakot.' A XVIII. század végén, a nemesség tömeges méretű elszegényedésével az alföldi városok fejlődésében új korszak kezdődött. Ekkor Debrecenben is - mint az ország más városaiban - megjelentek a földbirtokról kiszorult kisnemesek, akik kényszerűségből polgári foglalkozást választottak, kereskedők, iparosok lettek .1 2 A betelepült nemesek, mint Debrecen új vállalkozói, a szenátus és a közgyűlés tagjaiként egyre nagyobb számban vettek részt a város irányításában. A lakosság nagyságához mért viszonylag kis számuk ellenére meghatározó szerepük volt a közügyek irányításában.3 1910-ben a Déri Múzeum gyűjteményébe került a Kis Orbán család4 üzleti- és magánlevelezése, valamint különböző gazdasági iratok, hatósági 1 Gyimesí Sándor: Városok a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet időszakában. Budapest, 1975.; Gyimesi Sándor: Kereskedelem, közlekedés, hitelszervezett és társadalmi problémái. In: Debrecen Története 1693-1849, Debrecen, 1981. 2 Rácz István: Városlakó nemesek az Alföldön 1541-1848 között. Bp. 1988. 3 Komoróczy György: A reformkori Debrecen. Debrecen, 1974. 4 Krankovics Ilona: Egy nemesi cím megújításának története In: DMÉ, 2005 / Szerk. Ma- gyari Márta. Db., 2006.251-256. (A Debreceni Déri Múzeum Kiadványai, LXXVIII.) A Kis Orbán család tagjai, több más kereskedőcsaládhoz hasonlóan, városba települt nemesek voltak. A család több tagja igen jelentős szerepet vállalt a város irányításában. Debrecen történetírói a Kis Orbánokat a város egyik jelentős patrícius családjaként tartják számon. A XIX. század első felében Debrecen és a környék textil-és borkereskedelmében meghatározó szerepet töltöttek be. Gazdasági tevékenységük végigkövethető 1752-től egészen az 1850-es évekig. Második generációs debreceni tartózkodásuk során, 1809-ben szerezték vissza a nemességükről szóló bizonylatot. SZSZBML F. 66 N. 976. Az 1808. január 4-én tartott nemesi gyűlés saját ajánlása mellett az uralkodó elé terjesztette a város pecsétjével megerősített bizonyságlevélben foglaltakat, Kis Orbán István és János megszakadt nemességük megújítására tett kérelmét. A nemesi közgyűlés ajánlásában igazolta, hogy a Kis Orbán família 1613- ban Bethlen Gábor erdélyi fejedelemtől kapta nemesi levelét. Nemesi szabadságban élt nagyatyjuk, Ferenc, s atyjuk testvérbátyja I. Ferenc idejéig. A vármegye nemesi közgyűlésének közbenjárása sikeresnek bizonyult, mert 1809. február 17-én I. Ferenc Bécsben aláírta a Kis Orbán család megújított nemesi levelét. A nemesi levél szövege szerint Kis Orbán Istvánt, valamint István, Dénes, Lajos, János és László fiait, Kis bizonyítványok, bérleti szerződések. A közgyűjteményben őrzött hagyaték az 1920 és 1930 közötti években - Nagybákay Rickl Antal ajándékaként - a cég üzleti könyveivel s további dokumentumokkal egészült ki. Sajnos, 1953-ban az addig egy helyen őrzött forrásgyűjtemény irat- rendezés címén megbontásra került. A család gazdasági tevékenységével kapcsolatos tizennyolc kötetnyi nyilvántartás a Hajdú-Bihar Megyei Levéltár kezelésébe került. Az üzleti nyilvántartásban igen nagy forrásértékük van a hitelezési könyveknek, melyekbe a kereskedésben vásárlók tartozásait jegyezték fel. A hitelezési könyvek tartalmazzák az adós nevét és lakhelyét, a vásárlás idejét, a vásárolt áruféleséget, annak mennyiségét és árát. A nyilvántartás a tartozás visszafizetésének idejét és módját is rögzíti.5 A tartozások visszafizetésének könnyebb, naprakész nyilvántartása érdekében az adósok nevét és a tartozás értéket átvezették a főkönyvekbe. Az adósok neve alatt időrendben vezették a tartozás keletkezését, annak nagyságát s visszafizetésének idejét. A könnyebb tájékozódást egy névmutató is segítette. A forrásegyüttes jelentős csoportját képezik a pénztárkönyvek. Ezt az elnevezést azoknál a nyilvántartásoknál használták, amelyekbe a különböző kereskedőktől történt vásárlásokat vezették. Megjelennek a „tartozik" és „követel" kifejezések, a nyilvántartások - a legkorábbitól eltekintve - utalnak a vásárolt árura, annak mennyiségére, értékére, a vétel, valamint a tartozás teljesítésének idejére és módjára. A Váradra szállított árukészletről készített kimutatás elkerülte a család történetével foglalkozó szakírók figyelmét.6 A leltár tartalmazza az 1836 és 1850 között a váradi kereskedésbe szállított különböző bőrfélék pontos elnevezését, mennyiségét, a beszerzési és eladási árát. A rendelkezésre álló források lehetőséget kínálnak a kereskedői vállalkozások kiépítésének, felvirágoztatásának és csődjének tanulmányozására, a rendi korszak polgársága életviszonyának, mentalitásának és törekvéseinek a vizsgálatára. Információval szolgálnak a helyi kereskedeOrbán Jánost, Imre és Károly fiait Bihar vármegye nemesi közössége tagjai közzé fogadta. 1809. július 24-én Váradolasziban Bihar vármegye nemesi közgyűlése előtt hirdették ki Kis Orbán István és János, valamint leszármazottaik megújított nemességét.; Déri Múzeum Történeti Gyűjtemény. I.1919.114. A közgyűjteményben elhelyezett, 1809-ben szerzett megújított nemesi levél címere kis eltéréssel megegyezik a Mária Terézia által 1758-ban adományozott címer képével. A nemesi cím megújítását követően az Orbán tulajdonnév következetesen „Kis" előnévvel szerepel. 5 A hitelezési könyvekbe bejegyezték mind a kereskedés, mind a család kintlévőségeit. Ez a gyakorlat a kereskedés fennállásáig megmaradt. 6 HBML XI. 107.17. A Váradra küldött bőrök feljegyzése 1836-1850.
