Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2016 (Debrecen, 2016)
Történettudomány - Krankovics Ilona: Egy vásári szabólegény és utódai gazdagodásának története (Vállalkozások születése, virágzása és csődje Debrecenben a 18. és 19. század idején)
34 KRANKOVICS ILONA lemről, annak hétköznapi menetéről, vásári, bolti, bizományosi forgalmáról, a nagy- és kiskereskedők, gyártók és értékesítők viszonyáról. Adalékot szolgáltatnak a korabeli nagybani és fogyasztói szintű kereskedelmi hitelezés jellemzőiről is, melynek tüzetes és szisztematikus vizsgálatával a magyar gazdaságtörténetírás a mai napig adós. A KIS ORBÁN CSALÁD SIKERES KERESKEDŐI Orbán János vagyonosodása Debrecenben a város Polgárkönyvének 1740-ben kelt bejegyzése említi először Orbán János nevét, aki [NagyjKállóból érkezett, mestersége vásári szabó, s a Csapó utcán házas ingatlannal rendelkezik.' A város örökbevallási jegyzőkönyvébe az 1746. április 18-án rögzített bejegyzés arról tájékoztat, hogy Orbán Jánosnak és hitvesének, Károlyi Annának Tóth Mihály a Csapó utcán lévő házát 500 vonás forintért eladta.7 8 Debrecen város jegyzőkönyve szerint Orbán János és Károlyi Anna 1752- ben vásárolták meg a város központjában, a Cigány csapszék szomszédságában lévő Piac utca I5. szám alatti telket Nyilas Istvántól.9 Ugyanebben az évben a város közgyűlése - több más városi ingatlannal együtt - a már említett Cigány csapszék eladását is elrendelte. így vehette meg Orbán János a háza szomszédságában fekvő volt városi telket is. Orbán János évről évre történő vagyonosodásáról az adóösszeírás tételei árulkodnak. Az 1752—53-as összeírásban mint első osztályba sorolt vásári szabó szerepelt.10 11 Mestersége után húsz rénes11 forint adót fizetett, amely az adóbesorolás rendjében rendkívül magasnak számított, s a legjövedelmezőbb foglalkozások után rótták ki az adózó polgárokra. Orbán Jánost a következő év vagyonösszeírása már második osztályba sorolt vásári szabóként említi, aki fából és kőből épült házzal rendelkezik.12 Vagyona gyarapodását mutatja a város örökbevallási jegyzőkönyvébe az 1758. május 17-én bevezetett szerződés, mely szerint megvette Oroszfalusi Lakatos Jánostól a Boldogfalvai kertben lévő két nyilas szőlőjét 300 rénes forintért.131759-ből van adatunk a házához tartozó beltelek nagyságára vonatkozóan. Eszerint a második osztályba sorolt házas telke 638 négyszögöl nagyságú, amelyhez 60 nyilas14 ház után járó szántóföld tartozott. Az összeírásból tudjuk meg azt is, hogy ebben az évben már a Boldog7 HBMLIV. A.1011A Polgárkönyv. 1.27p. 8 HBML IV. A.1010/V. Vagyonösszeírások. 1746. április 18-án kelt bejegyzés. Tóth Mihály a Csapó utcában a déli soron napkeletről Meggyaszai Mihály, nyugatról Banyai Mihály telke közötti örökségét képező házát 1745. február 14-én 500 vonás forintért eladta Orbán Jánosnak. 9 HBML IV. A. ion./k. Jelentések. 412./1752. 10 HBML IV. A. II. 1013/c. 4. Hadiadó kivetések. (A továbbiakban: Hadiadó kivetések.) 11 rénes forint vagy rajnai forint=20 garas=6o krajcár=váltó forint 12 Hadiadókivetések. 13 HBML IV. A. lon./y. Örökbevallási iratok. 1758. május 17-én kelt bejegyzés. A szerződés szerint az északról Károlyi Mihály, délről Kovács Istvánná szomszédságában lévő két nyilas szőlőt vett meg. A két nyilas négy kapa szőlőnek felelt meg. 14 Rácz, 1989.399. Az adóösszeírás a szántóföld nagyságát „nyilas" területmértékben adja meg, amely 3200 és 8000 négyszögöl között változott, 1819-től 9000 négyszögöl. falvai kertben vásárolt négy kapa,15 azaz megközelítően 880 négyszögöl szőlő tulajdonosa.16 A korábban vásári szabóként szereplő Orbán János 1776-ban borku- pecként bukkan elő a forrásokból. Ekkor már, mint első osztályba sorolt kereskedő, 25 rénes forint adót fizetett, amely arányban kellett legyen jövedelme nagyságával és a városban szerzett elismertségével. 1776-tól az összeírásokban a ház után járó szántóföld nagysága 79,517 nyilasra növekedett, volt már négy kapa szőlője, négy fejős tehene, két gulyamarhája, s ami igen figyelemre méltó, öt deszkasátorral is rendelkezett, melyek minden bizonnyal elárusító és borkimérő helyek voltak.18 A következő években adózása kis eltéréssel ugyanezt a képet mutatja vagyona gyarapodásáról. A források alapján 1776-tól elegendő volt néhány kiemelkedően jó esztendő a kereskedő és családjának meggazdagodásához. Visszatérve az adóösszeíráshoz azt tapasztaljuk, hogy ismeretlen okból hét év elteltével Orbán János fölhagyott a borral való kereskedéssel. Az 1783-ból származó adókivetés újabb változásról árulkodik a kisnemes- ből városlakó cívissé „emelkedett" debreceni polgár életében és vagyoni állapotában. Ebben az évben, mint harminc évvel korábban, Orbán János ismét vásári szabóként adózott, egészen 1787-ben bekövetkezett haláláig. A két foglalkozás közötti jövedelemkülönbséget jól mutatja, hogy ötödik osztályba sorolt vásári szabóként a mesterség utáni adója a négy rénes forintot alig haladta meg. Az adóösszeírás tételei között az árusító helyként szolgáló deszkasátrak még megmaradtak, de azok közel sem hoztak akkora hasznot gazdájuknak, mint korábban. Orbán János valószínűleg az első vállalkozó volt a nemes Orbán család történetében. Abból, hogy beköltözése után házat tudott vásárolni, arra következtethetünk, hogy nem érkezett üres kézzel a városba. Orbán János hol vásári szabóként, hol borkupecként, majd ismét vásári szabóként jelenik meg a forrásokban. Debreceni szabósága, majd borkereskedése, a körülményekhez való alkalmazkodó képességére hívja fel a figyelmet. A Piac utcán lévő telek, a szőlő, a deszkasátrak a család vagyonának további gyarapodását mutatják az 1770—1780-as években. 15 Az adóösszeírás a szőlő nagyságát „kapás" területmértékben adja meg, amely kerti szőlő esetében „kapánként" 220 négyszögölnek felelt meg. 16 Hadiadókivetések. 17 Rácz, 1989.35-56. Munkájában részletesen foglalkozik a belső telek és az azután járó szántóföld nagyságával. A belső telkeket nagyságuk szerint szigorúan osztályba sorolták, s ennek megfelelően osztották ki a szántóföldeket. Orbán János házas telke a korabeli teleknagysághoz képest igen nagynak számított, melynek értékét a város központjában való elhelyezkedése jelentősen növelte. A város magját többnyire a 200-300 négyszögöl nagyságú belső telkek alkották. A város tanácsa utasítására 1770-ben felmérték a Piac utca belső telkeit, mely szerint 600-700 négyszögöl nagyságú belső telek mindössze hat volt. 18 Hadiadókivetések. A város központi részét lakó tehetősebb kalmárok udvarukon, önmaguk és más kereskedők számára árusító helyeket építettek. Később, az 1760-es években az udvarokon kívül épített deszkasátrak, „botok" a Piac utcán úgy elszaporodtak, hogy már a szekérrel való közlekedést is akadályozták. Különösen vásárok idején volt nagy a zűrzavar, emiatt a város 1761-ben szigorú előírásokkal szabályozta azok nagyságát és helyét. A rendelkezés igyekezett igazságot tenni és tartani az árusok között azzal a felkiáltással, hogy „ senki a más kárára ne terjeszkedjen, ne gazdagodjon".
