Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2016 (Debrecen, 2016)
Történettudomány - Krankovics Ilona: Egy vásári szabólegény és utódai gazdagodásának története (Vállalkozások születése, virágzása és csődje Debrecenben a 18. és 19. század idején)
38 KRANKOVICS ILONA Az üzleti könyv 1806-os kimutatásában az eladók között ott találjuk Valero Tamás és Ferenc 1776-ban alapított és 1849-ig működő selyem és fátyol manufaktúráját is, amely fennállása alatt hatalmas üzlethálózatot épített ki. Termékei minősége fölvette a versenyt a külföldi textíliákkal is. A Kis Orbán cég üzleti tevékenységét feldolgozó kutatás eredményeként kiderült, hogy 1806 és 1832 között a Pesten működő Valero manufaktúra volt a kereskedés egyik jelentős „beszállítója."37 A sikeresen működő magyar textilmanufaktúrának valószínűleg jól kiépített piaca volt, az e téren végzett kutatások hiányában azonban ezt csak feltételezni lehet. Az adatok arra engednek következtetni, hogy egy-két esetet kivéve, nem a gyártóval, hanem a forgalmazóval került kapcsolatba a debreceni kereskedő. Megjelentek országszerte a „házaló" kereskedők, akik az üzleti haszon reményében folyton mozgásban voltak, az árut helybe vitték az értékesítőnek. A vásári és vásáron kívüli áruhitelek nagyságát összehasonlítva, a Kis Orbán kereskedésben a vásáron kívüli forgalom 1806 és 1816 között különösen az 1808-as évtől volt rendkívül magas. Jóval meghaladta a vásári forgalom értékét. A vásáron kívüli forgalom arról is árulkodik, hogy a kereskedés folyamatos „árufeltöltését" a „házaló" kereskedők biztosították. A cég 1808-ban több mint negyven kereskedőtől vásárolt. Ezek a kereskedők mind a vásári alkalmakon, mind azon kívül kínálták nagybani árukészletüket. A család textilkereskedésének történetét vizsgálva úgy tűnik, hogy az 1820-as évekre elérte a továbbfejlesztés határait. Valószínű, hozzájárult a textillel való kereskedés fokozatos visszaépítéséhez az a tény is, hogy már nem vetélytársak nélkül uralták a piacot. Ezekben az években Debrecenben egyik textilkereskedés nyílt a másik után. A továbblépés érdekében új utat kellett találni.38 Ezt a kivételesen tehetséges Kis Orbán István a bőrkereskedés elindításában és kiterjesztésében vélte megtalálni.39 Ezt látszik bizonyítani az a kimutatás is, amely a kereskedésnek az 1825-ös évben tartott különböző vásárokon történt vásárlásait rögzíti.40 A borkereskedelem kiépítése lépésről-lépésre történt, s valószínű Kis Orbán (II.) János hosszú ideig abban reménykedett, hogy mindkét termék forgalmazására lesz mind anyagi, mind fizikai ereje. Igazán figyelemre méltó az a tény, hogy a régi kereskedőtársakon kívül megjelentek újak is, akik már nem textil, hanem bőr forgalmazásával foglalkoztak. Közülük kiemelkedik Pestről Lepora Sándor és Lyka Anastasius, akiknek a későbbi években meghatározó szerepük lesz a kereskedés történetében. zó're hivatkozva említi, hogy az alföldi vásárcentrumnak számító Debrecen igen jelentős piaca volt közönséges posztóknak is. 37 Endrei, 1969.17., 27., 43-, 201., 208., 227. A szerző a Valero testvérek által 1776-ban alapított textilmanufaktúra működését több helyen méltatja, a manufaktúra olyan sikerrel építette ki saját piacát, hogy termékeivel még nyugatra is sikerült betörnie. 38 KRANKOVICS ILONA: Egy debreceni bőrkereskedés hétköznapjai a XIX. század első feléből. In: DMÉ 2011-12 / Szerk. Magyar! Márta. Db., HBMMIg., 2012.143-155. (A Debreceni Déri Múzeum Kiadványai LXXXIII.) 39 Déri Múzeum Történeti Gyűjtemény, Sz. 1910.877.3- A Kis Orbán cég és a helyi tímár- ság pere. (A továbbiakban: 4 Kis Orbán cég és a helyi timársáq pere.) A vizsgált időszakban a kereskedés sikerét, későbbi érdekérvényesítését alapvetően meghatározta, hogy a városban elsőként kezdett a bőrök árusításával foglalkozni. 1838-ban a tímár céhen kívül csak a Kis Orbán cég foglalkozott bőrök forgalmazáséval. 40 4 Kis Orbán cég és a helyi timársáq pere. A kereskedést alapító szenátor, Kis Orbán István betegen is, János fia segítségével kézben tudta tartani a cég kapcsolatait. Szinte természetes volt, hogy 1826-ban bekövetkezett halála után János vitte tovább a vállalkozást megözvegyült anyjával.41 Valószínű KisOrbán István halála is közre játszott abban, hogy az 1826- os év volt a vállalkozás mélypontja. Hosszú évek után ekkor fordult elő először, hogy az áruhitelből származó tartozásukba nem fizettek törlesztést. Vásárlással is nagyon kis mértékben növelték az árukészletet. Két alkalommal, a György és Dénes napi sokadalmakon, vásároltak 2636 váltó forint értékben, melynek meghatározó része a Valero cégtől származó textilnemű volt. Minden bizonnyal a cégalapító apa halála okozta a kereskedés pillanatnyi megtorpanását. Feltételezhető volt, hogy a jól kiépített kereskedelmi hálózat, a kereskedelmi ismereteket a legmagasabb szinten elsajátító fiatalember keze alatt a vállalkozás fénykorát éli majd meg. Tiszteletet parancsoló felelősségtudattal és szorgalommal irányította a rábízott vállalkozást, s a következő évben újra megélénkült az élet Kis Orbánék kereskedésében. 1827-ben megközelítőleg tízszer akkora értékben vásároltak, mint az előző évben. A tartozás visszafizetése is megközelítette a 20.000 váltó forintot. A már többször említett Valero42 pesti textilmanufaktúra még mindig meghatározó termékszállító maradt, egész év alatt közel 7000 váltó forint árut juttatott Debrecenbe.43 41 Mint korábban már szó volt, a kereskedő családok a vállalkozás továbbvitelét igen gyakran a mesterségben legrátermettebb családtagra bízták. A Kis Orbán család esetében szintén ez lehetett a döntő ok, mikor Kis Orbán István Jánosba kezébe adta át a cég ügyeinek intézését. Annak ellenére, hogy nevét ott találjuk a református főiskola joghallgatói között, a kereskedői pályát választotta. Tanulmányait a Valero cégnél folytatta Pesten, majd hazatérve apja mellett dolgozott egészen annak haláláig. Rátermettségén túl János mellett szólt az a tény is, hogy ekkor még nem volt saját családja. Az utódlásról gondoskodó apa István nevű fiának viszont népes családja volt, s már 1819-től önálló textilkereskedést vitt. Lajos ha végzett „prókátorként” a város szolgálatában állt, önállósodása után saját családja volt. 42 A szakemberek körében eddig nem volt ismert, hogy a XIX. század első felében a híres pesti textilmanufaktúrának egyik legjelentősebb vásárlója a Kis Orbán cég volt. 43 HBMLIX. 10. A Kis Orbán cég vásárlásai 1815-1850. (A továbbiakban: 4 Kis Orbán cég vásárlásai.) A fellendülés, az áruforgalom megélénkülése szemmel látható, 1827-ben az Antal vásárkor 3766 váltó forint értékben vásárolt hitelbe bőr- és textilneműt. Ezen a vásári alkalmon a már korábban említett Lepora és Lyka kereskedőktől 749 váltó forinton vásárolt árulni való bőrt, amely szinte „elhanyagolható tétel" az elkövetkező évek forgalmával egybevetve. A következő, a György-napi vásári alkalmon közel tízezer forint értékű árut vett át eladásra az önállóságát érezhetően élvező kereskedő. A számlakönyvben rögzített vásárlásokat még alaposabban vizsgálva kiderül, hogy a vásáron a Lepora és Lyka cégtől 1849, Móric Rosenfeld bécsi bőrkereskedőtől 1133 váltó forint értékben vásárolt. A György-napi vásáron eddig nem ismert új kereskedőkkel is kapcsolatba került. Naum Constantin Pestről jött. Tőle 808 váltó forintért vásárolt árulni valót. Sámuel Aradról jött báránybőreivel, tőle „kóstolásképpen" csak 168 forintért vásárolt, nem is sejtve, hogy későbbi megbízható kereskedőtársától vásárolt. A György vásár volt az első alkalom, amikor a kereskedő nagyobb értékben vásárolt bőrt a textilneműnél. A nyári Lőrinc vásáron újra megjelentek a már ismert bőrkereskedők, újabb kétezer forintot érő áruval bővítette készletét. Dénes vásárkor ismét bőrárut vett, de ezek értéke alig haladta meg a kétezer forintot. Jelentéktelennek tűnhetnek ezek az „apróbb” vásárlások, de figyelembe kell venni, hogy a kapcsolatait éppen kiépítő kereskedő a piac teljes megismerése előtt óvatos lépéseket
