Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2016 (Debrecen, 2016)

Történettudomány - Krankovics Ilona: Egy vásári szabólegény és utódai gazdagodásának története (Vállalkozások születése, virágzása és csődje Debrecenben a 18. és 19. század idején)

EGY VASÁRI SZABÓLEGÉNY ÉS UTÓDAI GAZDAGODÁSÁNAK TÖRTÉNETE 39 Gyurkovits Károly: Kis Orbán (II.) János (1796-1874) Gyurkovits Károly: Kis Orbán (II.) Jánosné, Komáromy Eszter (1799-1877) A következő év minden szempontból a kereskedés forgalmának to­vábbi dinamikus növekedését mutatja. A vásárlások és az áruhitelek fizetése már-már optimálisnak tekinthető egyensúlyba került. A vásá­rolt áru döntő részét még a textilnemű adta, ebben az évben csupán a Valero cégtől közel 7500 forint értékű termék talált gazdára a nagy múl­tú kereskedésben. A források azt mutatják, hogy 1829-ben a kereslet­hez igazodva igen nagy értékű áru fordult meg a kereskedő kezén. Még mindig a textileladásból származott a vállalkozás forgalmának döntő része. A Valero cég 14.000 váltóforint, Becsből Megyaszay István44 pe­dig korábban soha nem látott értékben, 8794 váltó forintért küldött fi­nom textíliát a kereskedésnek. A következő évek kereskedelmi adatai a kereskedés lendületes felfuttatásáról árulkodnak. 1830-ban az eladás­ra átvett áruk értéke meghaladta a 70.000 váltó forintot, a visszafizetés értéke is alig maradt el e mögött. A kereskedésnek kiegyensúlyozott a kapcsolata mind a legjelentősebb textil-, mind a bőrforgalmazókkal. tesz. A következő év elején, 1828-ban még mindig az óvatosság jellemezte a keres­kedő döntéseit. Kétezer forintot sem érte el az ekkor vásárolt bőrök értéke. Tavasszal, György vásárkor sem változott a helyzet, a vásárlások értéke sehogyan sem akarta meghaladni a már megszokott kétezer forintot. Ami viszont ebben az évben min­denképpen említésre méltó, megnőtt a vásáron kívül beszerzett áruk értéke. A közel 13.000 váltó forintért átvett „jószág" több mint felét a bőr tette ki. 1829-ben a vásá­rokon és vásáron kívüli alkalmakon 64.638 váltó forintért vett a kereskedés árut. Eb­ből közel 30.000 volt az eladásra vett bőrök értéke. 44 Megyasszay István az 1820-as években Debrecenből került Bécsbe, a textilkereske­delemből meggazdagodott üzletember többször segítette debreceni társait. A változás 1832 második felében történt, ekkor adta át János a textil­kereskedést István testvérének45 Ekkor döntötte el véglegesen, hogy a továbbiakban kizárólag bőrkereskedéssel foglalkozik. Az év elején még vásárolt - nem is kis értékben - textilneműt a korábbi kereskedelmi partnereitől, az év közepétől azonban csak bőr forgalmazásával kap­csolatos tételeket találunk a kereskedői könyveiben. Kis Orbán (II.) János 1832-től minden anyagi erejét és kereskedői szor­galmát a borkereskedelembe fordította. Ebben az évben vásárolt a leg­nagyobb értékben árulni való bőrt a vállalkozása történetében. Százezer forintot meghaladó áruhitel felhalmozása egyetlen év alatt történt, és ez igen nagy kockázatot hordott magában A kereskedés fennállása alatt ez volta legkiemelkedőbb év. Áruhitelei rendezésére is 83.000forintot meg­haladó összeget fizetett ki. A következő években még mindig igen magas forgalmat mutatnak az adatok, de már alatta vannak a korábbi időszakénak. A kereskedés „fel­futtatását" szükségszerűen követte egy lassúbb, ám egyenletes, az áru­hiteleket és a kintlévőségeket egyensúlyban tartó periódus. Ahogyan már korábban szó volt róla a kereskedés forgalma 1835-től kezdődően, a biztató kezdeti éveket követően, visszaesik. Ezt látjuk mind 45 István 1819-től vezetett textilkereskedést. Mikor 1838-ban a kereskedése csődbe ju­tott, a fölhalmozott tartozása meghaladta a vagyonát. Bukása okait a csődbíróság előtt, ő a pénzen átvett öröksége behajthatatlan kintlévőségeivel magyarázta. A le­véltári kutatás során nem sikerült sem megerősíteni, sem megcáfolni, hogy Kis Orbán (II.) István bukását az általa később veszteségesnek ítélt kereskedés átvétele okozta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom