Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2016 (Debrecen, 2016)

Régészet - D. Szabó László: Templomok a Nagytemplom alatt

10

D. SZABÓ LÁSZLÓ

... űz boltozat építve" (BALOGH 1962,8). Az oszlopokon nyugvó gótikus boltozat egyik megmaradt eleme az a zárókő, amelyre az Isten bárányát faragták.8 (17. kép)

A templom főbb méreteiről (hossza, szélessége) pontos rajz is rendelkezésünkre áll. 1803-ban Kováts György városi mérnök térképen ábrázolta a leégett András-templomot és környékét.9 A térképlapon szereplő egyház megőrizte a korábbi templom alaprajzát, az A betűvel jelzett „Nagy Templom" volt egykor a harmadik Szent András-templom, a B betűvel jelzett „Annak toldalékja" a sekrestyéje. (18. kép)

A Déri Múzeumban található az a rajz,10 11 amelyet feltehetően Beregszászi Péter kollégiumi diák készített a leégett András-templomról. Mivel az András-templom Bethlen Gábor idézett levele alapján csak belső szerkezetében különbözött a harmadik Szent András-templomtól, a rajz az 1400 körül épült egyház külalakját őrizte meg. Látható, hogy a templom nagyméretű ablakai csúcsívesek voltak, felső részükön rózsa, vagy lóhere alakú kőfaragványokkal. A déli oldal bejárata felé egy nagyméretű kerek rózsaablakot helyeztek. (19. kép)

Zoltai Lajos volt az első, aki a források alapján megrajzolta a templom alaprajzát, külalakját (20., 21. kép) és háromhajós, körüljárás szentélyű csarnoktemplomnak határozta meg (ZOLTA11925,24). A templom alaprajzának elkészítésénél az ő elképzelését vettük alapul, csak kiegészítettük az északi sekrestyével. Lehagytuk a helyiség 1626 után épített előterét, de az 1980-as ásatáson előkerült északkeleti sarkán álló támpillérét berajzoltuk (MÖDY 1984a, 35,8. rajz). A második templomhoz hasonlóan, külső hossza a tornyot leszámítva kb. 51 méter, a hajó külső szélessége kb. 20 méter volt. A templom falának vastagsága kb. 1,5 méter, így a belső hosszúsága kb. 48 méter, belső szélessége kb. 17 méter volt. (22. kép)

A fennmaradt alaprajzok és ábrázolások alapján Fodor Dániel és Nagy Béla építészek látványos rekonstrukciókat készítettek a templombelső- ről. 2010-ben a Nagytemplom mögötti Emlékkert rekonstrukciójának Ker- tai László építészmérnök volt a tervezője. Az ő irányításával készültek el az egykori Szent András-templom belsejét ábrázoló számítógépes grafikák. (23., 24. kép)

A 2010-es feltárás során kiderült, hogy a harmadik templom sekrestyéjét északi irányban megnagyobbították a második temploméhoz képest. 1500 körül ezt a helyiséget családi kápolnává alakították át és gótikus boltozattal látták el. Szőke Balázs az 1980-as feltárás során előkerült kőtöredékek felhasználásával rekonstruálta a kápolna boltozatát (MÓDY - SZŐKE 2014,143-144)- (25. kép)

Az Imaterem belsejében folyó feltárás során előkerült nyolc 4-14 éves gyermek sírja is." Három kislány koponyáján 2-3 cm széles zöldes elszíneződést hagyott a bronzfonállal kivarrt párta. Fémkereső műszer segítségével a sírok betöltéséből két azonosítható pénzérme - az egyik Mátyás

8 A Református Kollégium Iskolatörténeti kiállításában látható.

9 Hajdú-Bihar Megyei Levéltár DvT. 100., közli: SZABADI 2008,68

10 Déri Múzeum Képzőművészeti Gyűjtemény, Ltsz. II. 1917/29

11 A gyermekcsontok antropológiai vizsgálatát Marcsik Antónia végezte el. Munkáját ezúton is köszönöm.

király, a másik II. Lajos ezüst dénárja - is előkerült. A pénzek alapján a temetkezések 1458-1526 között kerülhettek a templomba.

A középkorban a halottakat általában a templom körüli temetőben temették el. Az elhunyt végakarata szerint azonban a templomon belül is örök nyugalomra helyezhették. A meghalt tizennégy év alatti fiúk és a tizenkét év alatti leányok temetkezési helyét a szüleik jelölték ki (SZURO- Ml 2005,9). Templomon belül általában a templom kegyura és családja temetkezhetett, de ezt egy meghatározott összeg befizetésével bárkinek engedélyezték. A templomon belüli temetkezést így nem az elhunyt társadalomban elfoglalt helye, hanem az anyagi lehetőségei határozták meg. Egy 1402-ből származó előírás a templomon belüli temetkezésre az alábbi árakat szabta meg: felnőtt ember és házastársak egy márka, nőtlen fél márka, kiskorú 100 dénár. (KUBINYI2005,16).

Az északi sekrestyében, majd családi kápolnában eltemetett gyermekek a korabeli Debrecen földesurainak hozzátartozói, illetve a város gazdagabb családjainak tagjai lehettek.

AZ IMATEREM (1564-1628)

Debrecen történelmét végigkísérték a tűzvészek. Az 1564-es tűzvészt Bar- ta Boldizsár krónikája jegyezte fel.„Mint ennek bizonyságára előhozhatom az istennek amaz 1564. Esztendőben tűz által való rettenetes ítéletit, melly lett ezen esztendőben kétszer egymás utánn tsak hamar. Az első vált 4 Sept. 7 órakor a praedicatio alatt. A' második viszont lön 6-dik Sept 7 órakor. Ez útolszori támada Csapó úttzában István Deák házától, melly rettenetes égés lön; ekkor égé meg a' Templom a'Paróchiális házakkal er/yürf." (BARTA1666, 8) A tűzvészben a templom annyira megrongálódott, hogy használhatatlanná vált. A város nem tudta helyreállítani a leégett egyházat, csak az imateremnek nevezett egykori sekrestyét, családi kápolnát hozták olyan állapotba, hogy istentiszteletek tartására alkalmas legyen (MÓDY 1984a, 40). A keleti falán bejáratot nyitottak, a gótikus boltozat címerpajzs alakú záróköveire virágmintákat festettek (MÓDY - SZŐKE 2014,143). Ekkor épülhetett a nyugati végéhez az 1788-as metszeten is jól látható hagymakupolás sisakú kis torony. 1564 és 1628 között ez a kis templom helyettesítette a nagyot és itt tarthatták 1567 februárjában a magyar református egyházat megalapító debreceni zsinatot (MÓDY 1984a, 42).

AZ ANDRÁS-TEMPLOM (1628-1802)

A Szent András-templom helyreállítása 1626-ban kezdődött, amikor Bethlen Gábor erdélyi fejedelem volt Debrecen földesura. Az újjáépítést segítve lemondott az őt hűbérúrként megillető 2000 forint adóról, ezen felül pedig adományozott még 500 forintot az építési munkálatokra és évi 500 forintot az építési anyagok beszerzésére. Debrecen városának a váradi vár fenntartásához is hozzá kellett járulnia kézi és szekeres napszámmal, de ezt a fejedelem a templomépítés idejére elengedte (SZŰCS 1870-1871, 261). A város Kerekes Tamást, a debreceni ácsok vezetőjét bízta meg az építési munkálatok irányításával (SZŰCS 1870-1871,636). Bethlen Gábor idézett leveléből kiderül, hogy a gótikus templomot megfelelő szakértelem és építőanyag híján már nem tudták helyreállítani. Ezért az volt a