Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2016 (Debrecen, 2016)
Irodalomtörténet - Bakó Endre: Kassák Lajos és Debrecen
io6 BAKÓ ENDRE felé száguldó katonavonatok. A kritikus úgy véli, hogy „Az író mondanivalóját több jellegzetes szereplő alakjában és sorsában ábrázolja. Szerkezetileg a mű az ún. szinkron-regények sorába tartozik, amelyek egyszerre több részcselekmény szálát bonyolítva futnak össze az eszmei mondanivaló valamennyiket összefogó színes mintájú vásznába." A szereplőket jellemezve a típusok sokféleségét hangsúlyozza, majd arra a következtetésre jut, hogy a regény lehetőség mindenki számára, hogy összehasonlítsa a századelő proletáriátusának helyzetét a maival, s levonja belőle a megfelelő következtetéseket." Dicséri az író nyugodt méltóságú elbeszélő modorát, a szöveg helyenkénti költői csillogását. Egyetlen hibát ró fel Kassáknak: a „véres csütörtök" nevű proletár-megmozdulásnak nincs nyoma a regényben.41 A 80 éves Kassáknak a Fényes Adolf teremben megrendezett tárlatáról az Alföld is közölt egy kis tudósítást, amelynek szerzője időszerűnek látna egy nagy volumenű gyűjteményes kiállítást.42 Erre nem sokkal később, Debrecenben került sor. A nagyszabású tárlatot Perneczky Géza rendezte Tilless Béla asszisztálásával, Rónay György költő nyitotta meg. Az anyag augusztus 6-tól szeptember 20-ig volt látható.43 A kiállítás anyagát részletesen ismerteti Brendel József is az Alföld hasábjain, hangoztatva, hogy a bemutató igyekszik átfogó képet adni Kassák művészetről, nem a rendezők hibája, hogy számos művét nem érhették el, mivel azok éppen Nürn- bergben szerepelnek. Ismerteti Kassák művészi pályaképét, gyökereit, az európai irányzatokhoz fűződő kapcsolatét és hatását, a „képarchitektúra" formanyelvét stb.44 E sorok írója tette szóvá később, hogy az 1963—65-ben megjelent háromkötetes Irodalmi Lexikon más nagy írókhoz hasonlóan, Kassákkal is méltatlanul bánt. S ezt a torz szemléletű segédletet 1978.-ban változatlan utánnyomásban újra kiadták. „Vagy ott van századunk egyik legnagyobb költője, Kassák Lajos. Őt még zordabbul intézték el a szerkesztők, alig adtak neki teret és elismerést. Ellenben elmondták anarchistának, individualistának, szélsőséges, öncélú formalistának. (...) Furcsa értékrend érvényesült a lexikon szemléletében: nemegyszer a legnagyobb alkotók részesültek a leghevesebb kritikában. Egyszóval itt az ideje, hogy új korszerű Irodalmi lexikon készüljön, egy kissé időt állóbb, mit a régi volt."45 AZ„ALFÖLD"KASSÁKRÓL Az Alföldet 1950-ben alapították, amikor Kassák már indexre került, persona non grata volt. 1959-ig hiába keresünk róla szóló írást vagy tőleszármazó közleményt. Erre csak három évvel a forradalom után kerülhetett sor. A jeget egy egyetemi hallgató, Kerékgyártó István törte meg. Az új kötetéről szólva hangsúlyozza: „összképét nem az öregség tétlen szemlélődése, rezignált lemondása, vagy akár mindent megbocsátó derűje 41 TÓTH Béla: Kassák Lajos: Angyalföld. Hajdú-bihari Napló, 1958. július 20.7. 42 SZÍJ Rezső: A 80 éves Kassák Lajos kiállításáról. 1967.5.79-81. 43 Megnyílt Kassák Lajos életmű-kiállítása. Hajdú-bihari Napló, 1969. aug. 6.8. 44 BRENDEL József: Kassák életművének kiállítása Debrecenben. Alföld, 1969.10.93-9545 BAKÓ Endre: Elavult lexikon. Hajdú-bihari Napló, 1981. nov. 20.4. adja", hanem a valóság felfogására szomjas friss szellemmel „megalkotja mai líránknak egyik legnagyobb kötetét, amelyben költészetének csaknem minden vívmánya szintézisbe jut..A mellőzöttség éveiben sem hasonlóit meg, célja továbbra is a teljes emberség elérése volt, vagyis kontaktust tartott a világgal, népével, osztályával. Megtartotta szemléletének tisztaságát, nyugodt, póztalan, de dinamikus hangját, forradalmi ethoszát. A recenzens ez általa kialakított kép érdekében vitába száll más véleményekkel, amelyek Kassákban dekadens vonásokat keresnek. Úgy véli, Kassák legfontosabb közösségi mondanivalója a béke-óhajtás, továbbá a munkásság történeti hivatásába és végső győzelmébe vetett hit kifejezése. A személyes lírát pedig változatos és gazdag szerelmi költészete képviseli.46 A kritikai szemle folytatása Székely Gusztáv nevéhez fűződik, aki a Munkanélküliek c. regény második kiadásával foglalkozott. A képzettségről, jó íráskészségről árulkodó kritika tipikus forradalom utáni szellemi termék: Kassák rehabilitációja érdekében íródott, az írót nagy és eredeti tehetségű művésznek, huszadik századi szépprózánk, líránk, festészetünk egyik kiemelkedő alakjának nevezi. Méltatja a könyv esztétikai értékeit, de rámutat bizonyos ideológiai fogyatékosságokra. Az 1930-as években „Világnézetének és esztétikájának alapelvei leszűrődtek, megszilárdultak. Belső rendszerük egyértelmű és következetes, fogalmazásuk világos volt, azonban történelmi, filozófiai és politikai vonatkozásukat sok esetben nem fogadhatjuk el." Mégpedig azért nem, mert Kassák ekkori eszméi - úgymond - elvontak, nem szembesültek a gyakorlattal. Az író szemlélete a proletárforradalom bukásának lehangoló élménye folytán a pesszimista látásmód felé hajlott, bár itt még igyekezett egyensúlyt tartani. Úgy látta azonban, hogy a munkásember hiába indul el boldogságot és nyugalmat keresni, nem ér célhoz. Ezt determináltnak tartotta, holott „nem egy réteg sajátos determináltságát ragadta meg, hanem egy általános determináció határai közé helyezett egy adott osztályt, egy adott réteget." Kompozíci- ós elve a tehetetlenség és magányosság, az osztályharc statikus ábrázolása volt. Mindazonáltal a művészi eszközök, a plasztikus alakok, sorsok, jellegzetes helyzetek ábrázolása, dokumentálása révén a regény kitűnő és egyedülálló alkotás.47 A sokoldalú művész-író későbbi monográfusa, Aczél Géza, majdan értékelve Kassák záró korszakának esztétikai hozadékát, átsugárzó konstruktivista érzékenységét, és áttekintve műveinek ekkori recepcióját, arra a következtetésre jut, hogy a forradalom utáni években a hivatalos kultúrpolitika gyanakodva fogadta jelentkezését", de kb. 1962-től, 63-tól „hangváltás következett" be, nem kis mértékben Béládi Miklós vitaindítójának hatására. Rövidesen a legtekintélyesebb irodalomtörténészek állnak mellé, s ettől kezdve haláláig csak elismerő kritikák követték megszólalásait.48 Az Alföld is csatlakozott a Kassák-i életmű értő méltatóinak táborához. Bata Imre A tölgyfa levelei c. verseskönyve kapcsán sok idézettel próbálja bizonyítani, hogy Kassák individualista, mert benne él ugyan az empiri46 KERÉKGYÁRTÓ István: Költemények, rajzok-1952-1958. Alföld, 1959.1.133-136. 47 SZÉKELY Gusztáv: Kassák Lajos: Munkanélküliek. Alföld, 1963.1-2.153-156. 48 ACZÉL Géza: Őszikonstruktívitás. Kassák Lajos utolsó évei. Alföld, 1994.8.59-69.
