Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2016 (Debrecen, 2016)
Irodalomtörténet - Bakó Endre: Kassák Lajos és Debrecen
KASSÁK LAJOS ÉS DEBRECEN 107 kus proletár környezetben, ebből formál virtuális művi világot, de szelleme az absztrakt szférában lebeg. Ez logikusan viszi az expresszionizmus bűvkörébe. Innen táplálkozik művészi sokoldalúsága is. A történelmi folyamattal szemben értetlen, ami anarchikus személyiségéből következik. Magános lázadó, de hűséges marad kibocsátó osztályához. Geometrikus formában komponál, emlékezete aktív, szelektáló. Váratlan szavakat rendel egymás mellé, amelyek képértékú'ekké válnak. Az öreg költő hangja a halálra készülve megszelídül, az expresszív dinamika megcsillapul. „Hogy egy kötetnyi vers, miként A tölgyfa levelei, nem pusztán formai szintézis, hanem tartalmi is, két dolgot jelent: a lírai hős autonómiáját és a líra időtlenségét."- összegzi véleményét.49 Ezeket a recenziókat az 1967-ben elhunyt költő még olvashatta. Az Alföld rövid, lényegre törő nekrológját Tóth Endre jegyezte, európai jelenségként tisztelve az „izmusok legharcosabb hazai apostolát."50 Néhány év elteltével a franciás műveltségű költőnő, talán egyik mestere, Rónay György hatására arra vállalkozott, hogy megvonja Kassák 1945 utáni költészetének mérlegét. Egy-két mondatban visszanyúlik ugyan előző korszakához, melyet - átvéve a mozgalmi terminológiát - anarcho- szindikalista tévelygésnek nevez. Viszont azonnal pozitívumként állapítja meg, hogy a személyi kultusz és az évfordulós költészet hiányzik életművéből. Egyik fő tétele az, hogy Kassák őszintén és meleg lírai hangon üdvözli a felszabadulást, és ünnepli az építőmunkát, a békét. A költőt ennek ellenére 1949-ben kiiktatták az irodalmi életből. Az új élet kapujában keletkezett jó hangulatú, a jelen felé forduló verseken megérződik a szürrealizmus és az expresszionizmus hatása, különösen, ha kozmikus távlatot ad a képnek, hogy aztán a valósághoz tárgyisan visszatérjen. Prózaversei is új tartalommal telítődtek meg. Versépítkezését dedukciós lírának nevezi, mivel a gondolatmenet gyakran az általánostól az egyedi felé halad. Vonzódik a természethez és a gyermekekhez, de ezt a témát is a politikus mondanivaló szolgálatába állítja. A tanulmányíró szerint Kassák maga úgy érzi, hogy átesvén az izmusokon, költészete gazdagodott, ő maga azonban a szürrealista (konstruktivista, expresszionista) technika folyamatos jelenlétét tapasztalja a költeményeken. Végső konklúziója mégis az, hogy „Kassák 45 utáni verseire jellemző a forradalmi hangvétel." A szubjektív hangvételű esszé több frappáns megfigyeléssel szolgál, azonban túlhangsúlyozza a költő forradalmiságát, és különböző ellentmondások ékelődnek a szövegbe.51 Fülöp László már a következő számban verselemzésre vállalkozott: elvégezte a Máglyák énekelnek c. híres Kassák-poémának (1920) részletes átvilágítását a tőle megszokott esztétikai empátiával. A magyar költői avantgárd egyik legnagyobb monumentumának nevezi az eposzt, amely olvasatában a Tanácsköztársaság lenyűgöző élményéből fakadt. Ezzel implicite cáfolja Zrinszky László véleményét, miszerint Kassák költészete a proletárforradalom „torzító tükre". Fülöp nem profanizálja a szöveg 49 BATA Imre: A tölgyfa levelei: Kassák Lajos új verses könyvéről szólva. Alföld, 1965.6. 64-72. 50 TÓTH Endre: Kassák-Füst Milán-Áprily Lajos. Alföld, 1967.9.90. 51 STETKA Éva: Kassák Lajos költészete a felszabadulás után. Alföld, 1969.2.40-50. jelentését, de megvilágítja a mű tartalmi-szerkezeti dialektikáját. Nem cselekmény szerkezetű alkotás ez, hanem „szabálytalan, költői látomás", lírai imagináció szökellő asszociációkkal, de a stilizálás eszközeivel is a valóságos történetet sugallja, azaz a forradalom születését és bukását reflektálja. Az értékek tudatosítása mellett azonban csatlakozik Komlós Aladár véleményéhez, miszerint a hatalmas mű nem egyenletes színvonalú, szerkezetileg nem egynemű, képanyaga eklektikus, poétikus remeklések váltakoznak benne prózai laposságokkal .52 A népi és nemzetiségi irodalomnak elkötelezett Görömbei András Kassák posztumusz kötetéről, a költő bölcs számvetéséről, szinte megindult hangon mondja el élmé- nyét.„Mintha nem is verset olvasnánk, hanem egy nekünk szánt monológot hallgatnánk (...) A (ny)yugodt, gondolkodó, mesélő-magyarázó hangnem és a költő asztalhoz hívó gesztusa mellett a legősibb és legegyszerűbb kifejezési módszerekkel hoz bennünket önmagához közel. Kevés szóval, a bölcsek mértéktartásával beszél, mindig csak a lényeget mondja. (...) Az indítás mélyről jön, a lezárás tűnődésre, meditációra késztet."53 Az 1970-es évtizedtől kezdve - kisebb-nagyobb megszakításokkal - a folyóirat hasábjain mérsékelt Kassák-kultusz bontakozott ki, elsőssorban a majdani monográfus, Aczél Géza közleményei nyomán. Elsőnek a teoretikus Kassáknak az izmusokról írott könyvét üdvözli, amely hosszú mellőzés után végre napvilágot láthatott. Kommentálja a kötetben lévő tanulmányokat, s recenzióját így fejezi be: „Ha már az avantgárd, úgy e kötet nagy érdemeit sem lehet vitatni. Kiadása most már a tévedéseivel is komoly teoretikus, nemzetközi szinten is jelentős, harcos Kassák Híres manifesztumainak (Szintetikus Irodalom, Tovább a magunk útján, Aktiviz- mus, Levél Kun Bélához stb) könyvbe gyűjtését sürgeti".54 Bátor, sürgető állásfoglalását Kassák korai prózai műveiről írott értekezése követte, mely A fa! mögött áll és énekel címmel kiadott kötet kapcsán oda konkludál, hogy „Kassák korai elbeszélései a magyar avantgárd megszületésének és változatainak összefüggéseiben tűnnek kikerülhetetleneknek, rangjukat az alakuló költői forradalom párhuzama, vers és próza érintkezési pontjai, a költőben állandón dolgozó szintézisigény biztosítják".55 A következő évben a költő bécsi korszaknak legjellegzetesebb, legtöbbet vitatott, egyben legnépszerűbb darabjának genezisét, világirodalmi ihletését, kevert stílusát, rejtett élményanyagát stb. dekódolja, s ezzel a költő egyik legbonyolultabb darabjának értelmezést hozza közelebb az olvasó tudatához.56 Aczél az 1990-as években még négy közleményt adott ki a kezéből (Belső emigráció: „a gyűlölet nagy zöld virágai nyílnak - Kassák és az ötvenes évek; A kiküzdött bukolika - Kassák irodalma a harmincas évek második felében; Őszi konstruktivitás - Kassák utolsó évei; Sötét egek alatt - Kassák a negyvenes évek elején.) 52 FÜLÖP László: A forradalom eposza. - Kassák: Máglyák énekelnek. Alföld, 1969.3.81— 88. 53 GÖRÖMBEI András: Kassák Lajos: Üljük körül az asztalt. Alföld, 1969.10.79-81 54 ACZÉL Géza: Kassák Lajos: Az izmusok története, Alföld, 1973.4.87-89. 55 U. ő: A korai Kassák-próza változatairól. - Kassák Lajos: A fal mögött áll és énekel. Alföld, 1975 • 8.70-72. 56 U. 6.: A visszatekintés avantgarde eposza. - Kassák Lajos: A ló meghal a madarak kirepülnek. Alföld, 1976.3.35-45.
