Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2015 (Debrecen, 2015)
Földrajztudomány - Kecskés Tibor: Debrecen városfejlődése az I. világháború éveiben (A város háborús földrajza)
90 KECSKÉSTIBOR és víz nélküli utcákban laktak. Rendesen kiépített gyalog- és kocsiutak hiányában számukra a városközpont megközelítése is sok nehézséggel járt. Ezen városrészek külső megjelenése (morfológiája) sem emlékeztetett arra, hogy az itt élők egy (nagy)városban élnének. Komfort nélküli szegényes házaikban, mindenféle kényelmet nélkülözve úgy éltek, „mintha egy nyomorúságos kis faluban lennének''.18 Ennek a területnek egy része közbiztonsági okokból is veszélyesnek számított. (A világháború alatt a rendőri állomány jelentős része katonai szolgálatot teljesített. A kertsé- gek hatalmas területén az életkörülmények nehezebbé válásával romlott a közbiztonság.)19 A hiányos infrastruktúra fejlesztésére (noha erre nagy szükség lett volna) a háborús években nem volt mód. Az itteni, többnyire szegényes házakban, kunyhókban, egészségtelen körülmények között élő népesség sorsán önerejéből nem tudott javítani. Leginkább a kertségi, telepi részekre volt jellemző (de a történelmi városmag területén sem volt ritka), hogy az emberek túlzsúfolt lakásokban, egészségtelen körülmények között éltek. A városban, a vizsgált időszakban, átlagban öt embernél is több lakott egy egyszobás lakásban, de olyan is előfordult, ahol bevallottan tízen is laktak együtt! A lakások zsúfoltsága mellett további problémát jelentett, hogy sokan rosszul megépített házakban, egészségtelen körülmények között éltek (alacsony volt a szobák belmagassága, kicsik voltak az ablakok, falak rosszul kiégetett téglából esetleg vályogból vagy vert sárból készültek stb.). A város építési szabályrendelete 1910 óta előírta, hogy „ilyen istállónak sem való lakások" nem épülhetnek.20 A leírtak ismeretében a lakáskérdés mihamarabbi, gyors rendezése nem tűrt halasztást. A háborús évek azonban a kérdés rendezését nem tették lehetővé. Sőt, forrásaink a háború utáni évekre a lakosság további szaporodását, illetve a környező vidékekről a munkát kereső népesség beköltözését prognosztizálták! Egykorú forrásunk szerint „minél több, de legalábbis 2500 kislakás kell Debrecenben, de mielőbb, még pedig olcsó és egészséges kislakások, sok levegővel, napfénnyel és kerttel".21 A leírtakkal szemben pont az ellenkezője történt a valóságban: a háború alatt a városban az építkezések (egy-két városi szintű beruházást nem számítva) leálltak. Ugyanakkor az is igaz, hogy a telekforgalom már a háború alatt megindult, a telkek értéke emelkedett. E mögött azonban az állt, hogy a háború okozta gazdasági problémák miatt, aki tehette, pénzét ingatlanokba menekítette. Külön említést érdemel az egyetem és az egyetemi építkezések ügye. Az 1912-es egyetemalapítást 1914 tavaszán követte az építési munkák elkezdése. Születtek ugyan tervek azzal kapcsolatban, hogy az egyetemi épületeknek az egykori Bábaképez- de szomszédságában lévő terület (Wesselényi utca és a vasútvonal közötti terület) adjon otthont, de ez a hely végül is szűkösnek bizonyult. Végül a város, az egyetemi építkezések céljaira a Nagyerdő déli, városhoz közel eső részéből ajánlott fel területet.22 A háború kitörését követően (sok más építkezéssel egyetemben) a munkálatokat hamarosan le kellett állítani. A munkák leállításának több oka volt. Az építkezéshez szükséges építőanyagokat az ország más pontjairól kellett hozatni, de a vasúti szállítás a háború során sok nehézséggel járt, és hiányzott az építkezéseknél szükséges munkaerő is. Az egyszerű segédmunkásoktól kezdve a kőművesekig, mérnökökig minden hadra fogható férfit behívtak katonának. A háború későbbi szakaszában a munkaerőhiányt a hadifoglyok munkába fogásával oldották meg. A rendszertelen áru- és anyagszállítás, a csaknem folyamatos munkaerőhiány miatta munkálatokat időről időre le kellett állítani. Bár az építkezés éppen csak hogy elkezdődött, az első egyetemi tanévnyitót 1914. október 1-jén a Nagytemplomban, illetve a Református Kollégium dísztermében megtartották. Mivel az egyetem épületei még nem készültek el, ezért az oktatás a (bel)város különböző pontján (többek közt a Református Kollégiumban) vette kezdetét. Az egyetemi építkezések első szakasza végig kísérte a világháborús eseményeket. Az 1914-18 közötti években épültek fel (Korb Flóris budapesti építész tervei alapján), nem kevés nehézség és áldozat árán, a Klinikatelep első épületei. Valójában a városban ez az építkezés volt a háborús évek legjelentősebb beruházása.23 A Klinikatelep első épületei már álltak a világháború befejezésekor (Képeslap, Déri Múzeum, Történeti Gyűjtemény) 18 Ardó Miklós, 1917.7. 19 „Valóságos bú'nfészkei Debrecennek a város körül alakult telepek. Odavonult ki a nyomor és ott ütött tanyát 3 bűn... A csekélyszámú csendó'rség, az óriási területen nem képes ellátni úgy feladatát, mint békeidőben...” Debreczeni Újság, 1917.1/9- sz. 20 Ardó Miklós, 1917.5. 21 Ardó Miklós, 1917.6. 22 Sápi Lajos tanulmányában 80 hold, majd további 35 hold terület átadásáról tesz említést. Sápi Lajos, 1997.74- Ezzel szemben az egyetem elhelyezését bemutató tervrajz az egyetem céljaira fordítható terület nagyságát 112 hold 238 négyszögölben adja meg. A Debreczeni M. Kir. Tudományegyetem elhelyezése. Budapest, 1917. 23 „Az egyetemnek a Nagyerdőbe történt telepítésével... a város fejlődésében új szempontok kerültek előtérbe. Az eddig használt és érvényben lévő szabályozási terv már nem felelt meg a változott elgondolásoknak megfelelően fejlődő, új területekkel gyarapodott város irányítására." Sápi Lajos, 1972.79.
