Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2015 (Debrecen, 2015)
Földrajztudomány - Kecskés Tibor: Debrecen városfejlődése az I. világháború éveiben (A város háborús földrajza)
DEBRECEN VÁROSFEJLŐDÉSE AZ I. VILÁGHÁBORÚ ÉVEIBEN 91 A VÁROSI INFRASTRUKTÚRA FEJLESZTÉSE ÉS A HÁBORÚ OKOZTA KÖZLEKEDÉSI PROBLÉMÁK A városfejlődés (urbanizáció) részeként a századelőn tovább fejlődött a város infrastruktúrája. A világháborút megelőző években vette kezdetéta már korábban megépített víz- és csatornahálózat rekonstrukciója, illetve bővítése. Részben ezekhez kapcsolódóan történtek a városban járda- és útfelújítások is. Nőtt a villamosenergia-felhasználás, fejlődött a közvilágítás és a városi tömegközlekedés is. A háborút megelőző években jelentős változások, fejlesztések történtek a város csatornázottságát és a (vezetékés)vízelIátását illetően. 1908-ban elkezdték egy új, korszerűbb csatornahálózat kiépítését.24 A fejlesztésekre részben a rendszer zavartalan működtetése végett, részben közegészség- ügyi okokból volt szükség. A beruházás részeként a régi, téglából épített csatornarészeket betonból készült elemekkel váltották ki. Gondoskodtak arról, hogy (megfelelő keresztmetszet és esés révén) a csatornák öblít- hetők legyenek, képesek legyenek megfelelő mennyiségű (szenny)víz elszállítására. A csatornaépítéssel csaknem egyszerre került sor (a jó minőségű, egészséges ivóvízzel való ellátása céljából) a vízvezetéki hálózat megépítésére. A vízvezetéki hálózat kiépítése mellett a köntösgáti városrészben artézi kutakat fúrattak, és ezen a részen, kiépítettek egy szivattyútelepet is. Az utcák locsolása végett és tűzrendészet! okokból a vízvezetéki csőhálózat mentén földfeletti tűzcsapokat is létrehoztak. 1914- re gyakorlatilag elkészült a város (későbbiekben még bővítendő) csatorna- és vízvezetékrendszerének alapja.25 A rendszer beüzemelésére azonban már csak a háború éveiben kerülhetett sor. A város vízellátása körül adódó nehézségek (például a vízellátás akadozása) a háború alatt sok bosszúsággal járt. Mindenesetre a város (a vízellátás zavarainak leküzdése érdekében) igyekezett az elromlott kutakat megjavíttatni, és több új kutat is fúratott a háborús évek alatt. Sőt 1918 tavaszán a vízműtelep kibővítésére is megkapta a város a belügyminiszteri jóváhagyást.26 Részben a háború okozta gazdasági nehézségekkel, részben talán nemtörődömséggel magyarázható, hogy 1915 elején a vízvezetéket még az érintett háztulajdonosok fele sem vezette be. Még mindig voltak egész utcasorok, ahol egyetlen házba sem vezették be a vizet ,és a lakók a régi közkutakról hordták a vizet.27 Ugyanakkor, látva a nehézségeket, úgy döntött a tanács, hogy „a háború tartamára felfüggeszti a vízvezeték bevezetésére való kényszert és ideiglenesen megengedi, hogy a háztulajdonosok a saját, régi vízvezetékeiket visszaszerelhessék... a saját költségükön."28 24 Sápi Lajos, 1997.73. 25 „1914. évkezdetén talán lesz még néhány ház Debreczenben, melynek udvara csatornázatlan s elég számos olyan, melynek vízvezetéke még nem készült el; maga a város azonban önérzettel hivatkozhatik arra, hogy csatornázása és vízvezetéke megépült." Haty Kálmán, 1914.111. 26 Debreczeni Újság,1918.126.sz. 27 Debreczeni Újság,1915.54.sz. 28 Debreczeni Újság,1915.168. sz. A háború alatt az út- és járdaépítések egy része a vízvezetéki munkálatokhoz kapcsolódó kisebb-nagyobb javításokat jelentette. A csatornázási és vízvezetéki munkálatok során tönkrement utakkal kapcsolatban Márk Endre polgármester szerint is „milliók kellenek, hogy a város külső képe valahogy tűrhető legyen".29 A városvezetés azonban azt is látta, hogy a munkálatok (többségének) elvégzésére a háborús körülmények között nincs mód, ezért (lehetőség szerint) egyelőre csak a javítási, fejlesztési tervek elkészítésére törekedtek. A munkálatok elhalasztásában (az anyagiak mellett) nagy szerepet játszottak, az építőanyagok szállításával kapcsolatos nehézségek. A nehézségek ellenére 1915 tavaszán a híradások a Hatvan, Széchenyi és Kossuth utcák burkolatának javításáról tájékoztatnak.30 Az út- és járdajavítások, illetve építések másik nagy csoportját jelentették az egyetemi építkezéshez kapcsolódó beruházások. Itt különös hangsúlyt fektettek az egyetemhez vezető utak rendezésére (Péterfia utca, Simonyi út). Míg a történelmi városmag útjainak és tereinek rendezésére is csak nagy nehézségek árán (és ekkor sem teljes körűen) kerülhetett sor, addig a kertségi részek útjainak rendezéséről még csak álmodni sem lehetett ebben az időben. A háború okozta szénhiány érzékenyen érintette a gyárak, üzemek, a különböző intézmények, illetve a lakosság egy részének villamos árammal való ellátását is. A szénnel történő spórolásra vezethető vissza, hogy 1915 tél végén (amikor a készletek már kifogyóban voltak) a villamos ívlámpákkal való világítást az utcákon megszüntették és a gázlámpák közül is kevesebbet kapcsoltak be.31 Hasonló korlátozó intézkedések megtételére a háború során többször sor került. Történt mindez annak ellenére, hogy a szénellátásnál a gázgyárak elsőbbséget élveztek! 1917 elején szintén a szénhiány miatt állt le a villanyszolgáltatás a városban. A világítás korlátozása hatással volt a hivatalok, vendéglátó egységek, mozik és többek közt a nagyerdei fürdő nyitva tartására is. Ennél is súlyosabb volt a város ipari üzemeire és a vízellátására gyakorolt hatása. Villanyerőre ugyanis szükség volt a vízvezetékek üzemben tartása miatt is. A helyzet súlyosabbá válását jelzi, hogy 1918-ban a szénkészlet kifogyása miatt már a nyár folyamán leállt a városban a villamosáram-szolgáltatás. A lakosság városon belüli közlekedését kezdetben az ún. kisvonat, majd a villamos tette lehetővé. A kötöttpályás közlekedés a területileg is megnövekedett városban a századfordulótól kezdve egyre nagyobb szerepet játszott. A háború kitörése érzékenyen érintette a városi tömeg- közlekedést is. A személyzetet érintő katonai behívások és az akadozó energiaellátás miatt meg-megakadt és egyre kiszámíthatatlanabbá vált a közlekedés. A villamoskocsik közlekedését erősen befolyásolta, hogy a villanytelep kap-e elég szenet. A háború folyamán többször előfordult, hogy a közlekedés (különösen a téli időszakokban) akár hetekre is leállt. Már 1914 szeptemberében egy vöröskeresztes villamoskocsit helyeztek üzembe, amelyen a sebesült katonákat szállították be a városba.32 A há29 Debreczeni Újság, 1914.296. sz. 30 Debreczeni Újság, 1915.132. sz. 31 Debreczeni Újság, 1915.57-sz. 32 Debreczeni Újság, 1914.249. sz.
