Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2015 (Debrecen, 2015)

Földrajztudomány - Kecskés Tibor: Debrecen városfejlődése az I. világháború éveiben (A város háborús földrajza)

DEBRECEN VÁROSFEJLŐDÉSE AZ I. VILÁGHÁBORÚ ÉVEIBEN

89

leállíthatók vagy elhalaszthatók.11 Az 1914. augusztus 17-i határozat értelmében a város elállt a Nagytemplom előtti tér (közvetlen a háború kitörése előtt felállított Kossuth-szobor és annak környezetének) rendezésétől. Később, a háború alatt történtek kísérletek a tér rendezésével kapcsolatban, de csak kisebb-nagyobb javítási munkák elvégzésére volt mód. Az adott terület rendezését az is hátráltatta, hogy a Piac utcának ezen a szakaszán ebben az időben még rendszeresen tartottak vásárokat. A heti vásárok az I. világháború végéig a helyükön maradhattak.

A városvezetésnek az említett körrendelet értelmében le kellett mondania többek közt a Gilányi-laktanyában elrendelt, átalakítási munkálatokról, a halápi tanyasi iskola bővítéséről és egy kisegítő iskola építéséről is. Ugyanakkor (mivel nagyobb károsodás érte volna) a város nem mondhatott le a Kossuth utcai Rendőrségi Palota befejezéséről, és a vízvezetéki munkákhoz kapcsolódó, a Nagyerdőn épített víztorony kupolájának burkolásáról sem. Szintén a folytatás mellett döntöttek az Árpád tér rendezésével kapcsolatos munkák esetében. Már az átadás előtt állt a belvárosban a Pénzügyi Palota, és javában folyt az új Aranybika Szálló építése is. (A már elkészült épületek esetében is gondot jelentett a beköltözés: a szükséges berendezési tárgyak beszerzése és beszállítása, valamint a katonai behívások miatt a hivatali feladatok ellátása.) Részben ezekkel az építkezésekkel összefüggésben történtek a belvárosban telekelrendezések, utcanyitások. Döntés született például a Rendőrségi Palota mellett egy új utca nyitásával kapcsolatban, és napirenden volt a Csapó utca és a Szent Anna utca szabályozása is. A háború sajátos hozadékaként több utca, illetve laktanya átnevezéséről is döntés született.12

11 MNLHBML1/641/1914 sz. tanácsi határozat.

12 A döntés értelmében a Piac utca nevét Ferenc József útra, a Ferenc József utat Károly Ferenc József útra, a Nagyerdei körutat II. Vilmos császár körútra változtatták.

A Pavillon laktanya új neve Károly Ferenc József laktanya, míg a Vilmos huszárlaktaAz első világháború idején még megvoltak azok a történelmi városmagot csaknem teljesen körbevevő felekezeti temetők, melyek a városfejlődés előre haladtával mindinkább gátolták a város terjeszkedését, egyes városrészek urbanizációját. Felszámolásukra és egy, valamennyi felekezet számára létesítendő köztemető létrehozásával kapcsolatban már a világháború alatt születtek tervek. (Ezt a gondolatot tovább erősítette az a tény, hogy a háborúban a közös hazáért harcolt és hősi halált halt katonák is különböző vallásfelekezetekhez tartoztak. A harcterek közelében eltemetett bajtársakat pedig nem volt mód külön felekezeti temetőkbe temetni.) A köztemetőre vonatkozó első konkrét tervek már 1916-ban megszülettek. Ekkor, mint „a város legértéktelenebb területe a központtól keletre fekvő homokbuckás Kincseshegyi rész" jött szóba mint lehetséges helyszín.13 Az 1918 tavaszára kiírt országos tervpályázat során is erre, a Debrecen—Nyíregyháza vasútvonaltól keletre eső városrészre (Olajütő területe) érkeztek be pályaművek.14

Debrecenbe nagyon sok, különböző nemzetiségű (és vallású) sebesült katonát szállítottak a háború alatt. Az itt meghalt katonák egy részét, különböző felekezeti temetőkben temették el. Például a Hatvan utcai temetőben egy kis elkerített részen (hősi temető), temették el a háborúban elesetteket.15 Már a háború kitörésekor megfogalmazódott az igény a Hősök temetőjének (Honvédtemető) újbóli megnyitásával kapcsolatban, illetve az is világossá vált, hogy (látva a halálozások mértékét) a temető mihamarabbi bővítésére is szükség lesz. A temető újbóli megnyitására (a szükséges előkészületek megtétele után) 1915. január 20-án került sor.16 A világháború orosz hadifoglyai számára külön katonai temetőt is létrehoztak. A temetőbe, amely 1916-ban, mint járványtemető jött létre a Köntösgáti legelő északi oldalán (a régi kokaslói téglagyárak mellett), túlnyomó számban orosz hadifoglyokat temettek.17

Az I. világháborút megelőző évtizedekben főleg a szegényebbek közül, olcsóbb szállást és megélhetést remélve sokan költöztek ki a városszéli kertségekbe, telepekre. Ezeknek a külterületeknek egy jelentős részét (Csapókért, Homokkert, Csigekert, Köntöskert stb.) 1897-ben a város belterületébe vonták. Ennek a hatalmas területnek az urbanizációja azonban még sokáig nagyon alacsony fokon állt. A város szívétől csupán 1-2 kilométernyi távolságra fekvő városrészekben az emberek többnyire világítás

nyából II. Vilmos császár huszárlaktanya lett. Közgyűlési jegyzőkönyv 26/21758-1914. bkgy.

13 Sápi Lajos, 1972.79.

14 Nagy Józsefig. 76-79.

15 Ebben a később felszámolt temetőben „hat nemzet hős fiainak porait" rejtette a föld. Kaplonyi György, 1943.178.

16 Közgyűlési jegyzőkönyv 331/21572-1914. bkgy.

17 PappJózsef, 2008.14.

Utcai árusok osztozkodnak a város főterén a katonasággal. „A debreceni 3. honvéd gyalogezred a harctérre megy" (Zoltai Lajos felvétele, Déri Múzeum Fotótára)