Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2015 (Debrecen, 2015)
Irodalomtörténet - Bakó Endre: Erdélyi József debreceni fogadtatása
ERDÉLYI JÓZSEF DEBRECENI FOGADTATÁSA 135 líra kezdeményezője, hanem a szocialista költészet és a neoklasszicista törekvések egyik mestere lett".48 Bényei Józsefnek szívügye volt Erdélyi, elsősorban versesztétikájának a néppel való tartalmi és formai korrespondenciája miatt, amely nemzedékének szellemi eszméléséhez is felbecsülhetetlen élményekkel járult hozzá, ennek ellenére tárgyilagos nézőpontját nem adta fel. Nekrológjának költői hangneméből árad a szeretet, de az ítélet nem szépítő. Eszerint már az 1950-es években indult nemzedéke is Erdélyinek a háború előtt írt néhány nagy versét „mormolta-morzsolta", s irodalomtörténeti szerepét méltányolta. Mert kezdeti nagy lendülete hamarosan kifáradt, s így nem vált be Németh László jóslata: Erdélyi nem lett a líra Kodálya. Tudatos világnézet, kemény emberi tartás híján a pálya megtört, az alkotó eltorzult. Visszatérése után „költészete nem bírta el a kor terheit, a népköltő-póz rámerevedett, nem tudott többé szinkront találni korával. (...) Az idő végérvényesen túllépett rajta ."49 Van azonban Bényeinek (mint láttuk, korábban Pomogátsnak is) egy mondata, amellyel nem érthetünk egyet: „Visszatérése az 1950-es években őszinte volt, emberi és igaz." Ehhez érdemes hozzácsatolni Fülöp László tanulmányának következő megfigyelését. „Jellemző fejlemény, hogy ez az öntanúsítás hosszú idő elteltével, csak az irodalmi életbe való tényleges visszatérés alkalmával fogalmazódott meg, az addigi fölöttébb termékeny alkotó években lényegében semmiféle előzménye nincs ennek az egyértelmű szembenézésnek, egyenes beszédű leszámolásnak; kitért előle a költő. És ugyancsak beszédes tünet, hogy elmarad a folytatás is: a Visszatérés egyetlen alkalmat jelent pusztán, magában áll, melyet alkotója egyszer s mindenkorra érvényes, mindent helyettesítő elintézésnek tekint, s ily módon hiánytalan teljességű gesztusnak érez." Fülöp tüzetes vizsgálódást végzett, s a költő versművészetét az egyenetlenség szóval jellemzi. „Végletes esetekben egészen sikertelen, fölöttébb alacsony színvonalú szövegek keletkeznek" - írja, de „Időnként a sikerületlen versek rengetegében váratlan meglepetések gyanánt ragyognak fel megragadó szépségű vallomások.. ,".50 A költő színlelt megbánását e sorok írója személyesen is megtapasztalta, amikor interjút készített vele 1975-ben. Erdélyi egyetlen gesztussal érezte felmentve magát kártékony cselekedetei alól, az önmagával való mélyebb szembenézés, a nagyobb távlatú intellektuális számadás vagy a lélekana- lízis elmaradt. Mert nem voltak hozzá költői eszközei, másrészt a megbánás nem volt őszinte. Erdélyi József akkor is sérelmi alapállásból ítélt írótársak felett, tagadta, hogy antiszemita lett volna, a Solymosi Eszter véti? szerinte egy népi legenda versi áttétele, „akkor követtem volna el hibát, ha nem írom meg. A vers nem antiszemita." (Egyébként ezt vallotta a népbíróságon is). Az interjút (melynek egyes részeit a közlés reményében eleve enyhítettük), egy folyóirat csak nagy húzásokkal közölte volna. A rendszerváltozás után aztán a Naplóban került nyilvánosság elé, a lá48 Cirokhegedíi. Alföld, 1972./8.80-82. 49 Erdélyi József, (1896-1978): Alföld, 1978/11.94-95. 50 Élő költészet. Pályaképek és vázlatok mai magyar költőkről. Bp. 1973.181-182. togatás alkalmával készült fényképpel együtt.51 Bényei Magyar írók perei c. könyvében Erdélyi bírósági ügyeit is tárgyalja, ami nyomós bizonyíték arra, hogy a költő eredendően plebejus szemléletű volt, nem felejtette, hogy cselédházban született: több verse miatt vádolták „osztályellenes izgatással".52 Költőnk debreceni recepciója az Alföldben alighanem Kiss Tamás színes emlékezésével fejeződött be. A személyes találkozásokat idéző írásnak az értékét megemelik azok az életrajzi, árpádi epizódok, melyek szinte egyedül adnak hírt ekkori életéről, nemkülönben a Kiss Tamás által megőrzött 19 vers. Ezek hazajuttatását Erdélyi Kiss Tamásra bízta, ám végül ő hamarabb, 1947. február 18-án Budapesten termett, s éppen sorsára várt, jobbnak látta a verseket az égő kályhába dobni. Kiss Tamás azonban előzőleg lemásolta őket, így megmaradtak. „Ez a néhány Árpádon írt vers súlyos és válságos időszak tükre Erdélyi életében és költészetében: a szülőföldjén is hontalan, gyötrődő költőről beszél."53 A Hajdú-bihari Napló is hozott saját munkatársa tollából nekrológot, amely rövid, tárgyias pályakép, lojális értékelő mozzanatokkal.54 A lap megemlékezett születésének századik évfordulójáról is. A szerző Péter Imre, aki 1973-tól haláláig látogatta az agg költőt, leveleket váltott vele, fényképeket készített róla, feljegyezte beszélgetéseiket. A költő halála után rajzok, festmények, kéziratok birtokába jutott. Ezzel vetette meg a Bihari Múzeum Erdélyi-gyűjteményének alapját. Pályaképet rajzol a költőről, az értékelő mozzanataiból pedig egy „nagy magyar költő" sejlik fel. Neheztelve veszi tudomásul, hogy Erdélyinek a Magyar költészet kincsestára sorozatban megjelent kötetét „idegenül forgatják könyvesboltjainkban". „Öregkori verseiben újra megtalálja egykori hangját, ifjúságának emlékeit." Úgy véli, hogy „finom rajzú életképei immár ötvöződnek az idős költő bölcsességével, derűjével, idézve egykori nagy költői tehetségét."55 2003-ben Kocsis Csabával közös szerkesztésében kiadja Az elfelejtett Erdélyi Józsefe füzetet, amely verseket, cikkeket, leveleket és fényképeket egyként tartalmaz.56 A centenárium alkalmával megjelent egynéhány írás más-más aspektusból közeledett az életműhöz, illetve az Erdélyi-jelenséghez. Varga Lajos Márton szerint a költő versvilága „aki közelébe került, azt megszólította. Megszólítja ma is."57 De vajon hányán kerülnek közelébe? Szólnunk kell még egy episztolaváltásról, még ha ez csak elméletileg realitás, ugyanis a választ a küldő már nem kapta meg. Pákozdy Ferenc, a 51 A velem folytatott beszélgetéseket nem szokták közölni. - Vendégségben a magyar irodalom fenegyerekénél. Hajdú-bihari Napló, 1991. október 12. Melléklet 5. oldal. 52 Magányos csillag. Hajdú-Bihari Napló, 1981. december 20. Az írás Vándorútok, perek címen megjelent a Magyar írók perei c. könyvben. 1984.217-221 53 Emlékek Erdélyi Józsefről. Alföld, 1984/12.49-56. 54 BAKÓ Endre: Erdélyi József emlékezete. 1978. okt. 7.5. 55 Erdélyi József költő, a magányos csillag. Hajdú-bihari Napló,1996. december 31. 56 Az elfelejtett Erdélyi József. Berettyóújfalu, 2003. Bihari Füzetek 17.46 lap 57 Igazságkereső szenvedély. Száz éve született Erdélyi József. Népszabadság, 1996. dec. 30.9.
