Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2015 (Debrecen, 2015)
Irodalomtörténet - Bakó Endre: Erdélyi József debreceni fogadtatása
136 BAKÓ ENDRE Debrecenben élő hódmezővásárhelyi költő közismerten Ady és Erdélyi József hatására kezdte költői pályáját, mert műveltsége, intellektuális alkata ellenére a népi írókhoz húzott. 1969-től halálig készült Infarktus ciklusának 26. darabját Erdélyi József üdvözlésének szánta. Erdélyi lelkem, üdvözöllek, szívből. Hidegen. Melegen. 56 óta zörget, sürget e pár szó. Bent a legbelen. A 32 négysoros versszakból építkező költemény tele van homállyal, ré- busszal, tartalmát, gondolatmenetét lehetetlen prózában összefoglalni. Ha sejtésünk nem csal, közös élményekben is volt részük. A Pákozdyra jellemző mozaikos szerkezet, sejtelmes nyelvhasználat mögül is előtűnik azonban a hűség és ragaszkodás egykori mesteréhez, akinek hangja elbűvölte, s ő azt magáévá tette, észrevettem ha bakot lőttem de bárki volt a mesterem szerettem mind akit követtem becsülöm ma is tisztelem Az emlékből érzéssé forrósodott versállapotból bomlik ki a nagy ívű költemény, mely méltán nevezhető Pákozdy egyik (talán legfontosabb) ars poeticájának, önmeghatározásának. A verskolosszus a legutóbbi időkig nem jelent meg nyomtatásban, hogy mi módon jutott el Erdélyi Józsefhez, nem tudjuk. De eljutott, s ő klasszikus versformában felelt, immár sírba szállt barátjának: Együtt indultunk; te megérkeztél Feri, én még ballagok és szagolom, mit alulról nem szagol orrod, sírhalmod tetején tavasz és ősz kék ibolyáit, s írom e hatlábas verset Hozzád, ki szeretted verseimet, Pákozdy Ferenc, költő a javából, (...) kései válasz e nyúlfark mű hozzám írt remekedre Endre Bakó JÓZSEF ERDÉLYI'S RECEPTION IN DEBRECEN József Erdélyi (1896-1978) was a poet. His collection of poems titled "Ibolyalevél" [Violet leaf], which appeared in 1922, marked the birth of folkloristic poetry (not folk-imitation poetry however). Thus, the history of literature has credited him with the creation of a new poetic style, which even influenced his accomplished fellow poets. Soon Erdélyi demanded a special position and unconditional support to himself; therefore he joined the Hungarian fascist movement, the so called Arrow Cross Party. Due to this, after the war he was sentenced to one year in prison. After his release, he was willing to be obedient to the new, Communist, regime; so from 1954 on, he could publish a collection of poems every two years. The standard of his poems, however, kept gradually decreasing. The study reveals that for a short period of time, Erdélyi studied law in Debrecen, and as a poet, he was always welcome in the town. He appeared in many public events; some local critics even overpraised him slightly, first of all Géza Juhász, who stood by him all along. The literature periodical of the town, called Alföld, published his works and followed his career, reviewing his collections later from a neutral point of view. These reviews have concluded that, even though his life choices were not exemplary, and the standard of his poems was not consistent, his poetry brought something new to Hungarian literature. Felelősök. (Pákozdy Ferenc emlékének)
