Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2015 (Debrecen, 2015)
Történettudomány - Surányi Béla: Fejezetek a XX. század hazai takarmánygazdálkodásának körében
114 SURÁNYIBÉLA solta/ ami kezelhetővé tette a lekaszált növény szárítását. Ez akkoriban megoldható volt, hiszen a kertekben, gyümölcsösökben vetették a lucernát, vörös herét és a széna tárolása - mennyiségénél fogva - nem jelentett különösebb gondot. Nagyváthy János a renden való szárítást és forgatást részesítette előnyben, továbbá a szénapadláson történő tárolást. Pethe Ferenc8 az angol (állványon, karón) szárítási mód mellett tette le a voksot, bár költségesnek tartotta. Említi még a savanyítást9 is. A kazlazást szalmaréteggel vegyítve javasolta, s ami a mai napig helytálló: a XIX. század elején mindent megtettek annak érdekében, hogy a levélzetet megmentsék. De hiába volt minden erőfeszítés, a szakírók munkássága nem jutott el a gazdálkodókhoz. Az 1840-es évek legelterjedtebb szakkönyvei a kalendáriumok10 voltak, melyekben rendszeresen szó esett e sokakat érintő problémáról. Tisztában voltak azzal, hogy „a takarmánykészítés [...] (minél) nagyobb szorgalommal vitetik végbe; mennél és mentül jobb az állattenyésztés, annál virágzóbb a földművelés, annál gazdagabb a státus"}' Fontos szerepet tulajdonítottak a szakszerű kazalrakásnak,10 11 12 13 megelőzvén a befülledést, netalán gyulladást. A kazlaknál egyenletes súlyeloszlásra törekedtek, szalmával beborították, lécekből szellőző kürtöket készítettek. A mezei gazdaság könyve13 nagy figyelmet szentelt a szénakészítésnek. 1850 körül már ismertették a takarmányfüllesztés elvét, vagyis a silózást, illetve a zsombolyázás egyik módját, amelyet már Pethe Ferenc is említett, mint keletporosz módszert. Óva intettek az óriás méretű, 20-30 öl hosszú kazlaktól,14 egyúttal ajánlották az angol kazalozást, amit pony- 7 8 9 10 11 12 13 14 7 Ua.92. 8 Ua.93. 9 Ua.9410 Ua. 95. 11 Ua. 12 Ua. 96. 13 Ua. 97. Stephens, H:. The Book of the Farm című munka magyar adaptációja a Korizmics László—Benkő Dániel—Morócz István nevéhez fűződik. (Pest, 1855) 14 Ua. 98-99. va alatt végeztek. Megállapítható, hogy a XIX. század közepén a hazai mezőgazdasági szakirodalom kellően ismerte a pillangósok betakarítási módját, de ez még akkoriban kevésbé terjedt el a gyakorlatban. Időközben csak az eszközök korszerűsödtek, gyorsabbá vált a betakarítás, az alapelveket igazolta az idő. Hiába ismertette a szakirodalom a korszerű módszereket, nem terjedt el az állványos szénaszárítás, nem foglalkoztak a füllesztéssel sem, vagyis a nyugat-európai eljárásoknak nem akadt követője.15 Maradt a kaszálás, a renden történő szárítás, a petrencézés, a boglyázás stb. Ez annyiban változott, hogy a XX. század elején néhol már megjelent a lóvontatású fűkasza, bár a gazdá-k jó része idegenkedett tőle, attól tartván, hogy az utána maradt magas tarló gátolja a lucerna sarjadzását. Kedvező dolog a kalapácsos darálók megjelenése, ami bővítette a lucerna hasznosítási körét, így a lucernaliszt már a sertések és a baromfik abraktakarmánya között szerepelhetett. Lényeges változás a lucernabetakarítás terén csak az 1950- es években következett be. A Kund-féle szénaszárítás újat hozott (hengeres szénakészítési eljárás), melynek munkálatai visszanyúltak az 1930-as évekre.16 Bár csapadékos időjárás esetén ez az eljárás is csődöt mondott.17 Hazánkban a svájci és osztrák eredmények ellenére a nagyüzemi gazdálkodás keretei között az ágasokon való szárítás megoldhatatlannak tűnt. Az 1950-es évek második felében Kunffy Zoltán által kidolgozott hideglevegős szárítási módszernek nyugati példák szolgáltak mintaként. A lekaszált zöldnövényt fedett területen levegőáramoltatással a megfelelő víztartalmúvá szárították ki. Mivel a terményt először a szárítóra, majd utána a kazalba kellett rakni, tetemesen megnőttek a költségek. Emiatt széles körben nem terjedt el.18 A Vámosi (Jenő)-féle szellőztetéses széna- szárítás19 jóval eredményesebbnek bizonyult. Abban különbözött az előző megoldástól, hogy az egyszer behordott szénának valót nem kellett újból megmozgatni, a kazalban maradt. Annyi ventilátoros kazalalapzatot építettek, amennyire az üzem igényt tartott. Ennek ellenére a hazai szénakészítésben nagy áttörés nem következett be, ami azonban nem a módszer hibájából adódott. Az 1960-as években kezdett terjedni a forrólevegős szárítás, melynek végterméke a lucernaliszt volt.20 (Hasonló el15 Ua. 100. 16 MÁÉ II. 1988.314. 17 Kelecsényi Gy. 1976.101. 18 Ua.102. 19 Ua. 103. 20 Ua. 104. 2. ábra. Forrás: Paládi-Kovács A. 1979.212. lecsonkolt ágaskaró mesterséges ágas (finn nyárs) gúla forma kunyhó és egyéb forma
