Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2015 (Debrecen, 2015)
Történettudomány - Surányi Béla: Fejezetek a XX. század hazai takarmánygazdálkodásának körében
113 Surányi Béla FEJEZETEK A XX. SZÁZAD HAZAI TAKARMÁNYGAZDÁLKODÁSÁNAK KÖRÉBŐL A TAKARMÁNYNÖVÉNYEK TARTÓSÍTÁSA A takarmányozásra felhasznált növényfélék tartósítására két alapvető eljárás született. Az egyik a szénakészítés, a másik pedig a savanyítás. Mindkettő ősi módszer az állattartó kultúrában. Széna szavunk' helynévként előfordul mára Tihanyi Alapító- levélben1 2 (petre zenaia hel reá = Petre szénája nevű helyig), ami valószínűleg a szláv seno átvétele. 1585-ben széna írásképben is megtalálható. Ez azért sem meglepő, mert a szénagyűjtés szavai (villa, kasza, kazal stb.) hasonló eredetűek. A széna forma még a XVIII. században is gyakori volt. A készítés módjának legkorábbi változata a hosszú szálfüvek (megszáradt állapotban) téli legeltetése. A paraszti gazdálkodásban a szénakészítésnek a következő módozatai alakultak ki:3 1. a széna a földön szárad: • renden marad, nem forgatják; • renden marad, forgatják; • kaszálás után szétterítik; • kör vagy négyszög alakú formába összeterelik, éjszakára nagyobb kupacokba rakják, másnap szétterítik. 2. a széna állványon szárad: • ágaskarón, • gúla vagy sátor alakú állványon, • kerítésforma állványon, • fedéllel ellátott állványon. A Kárpát-medencét4 tekintve a leginkább elterjedt szárítási mód (1. ábra) a renden való szárítás, forgatással egybekötve. A Duna—Tisza közén és 1 2 a Tiszántúl egyes tájain a forgatás elmaradt. DNy-Magyarországon, főleg Zalában, az Erdélyi-medencében, az ÉK-i vidékeken a rendet kaszálás után szétterítették, így szárították a levágott füvet. Az állványos szárítás5 (2. ábra) módozatai közül a lecsonkolt ágaskaró, mesterséges ágas, gúla alakzat, kunyhó és hasonló formájú építmény használata a Zemplén vidékén, Erdélyben a Szamos, Sebes-Körös határolta tájon, a Maros felső folyása és a Küküllők vidékén, valamint a Gyergyói-Csíki havasok körzetében terjedt el. Vagyis az állványos szárítás - eszközeitől függetlenül - a csapadékban bővelkedő tájakra volt a jellemző. A szárítási módoknak azért van jelentősége, mert szinte kizárólag ettől függ a széna minősége. Ez fényt derít a szénakultúra színvonalára is, vagyis hogy mennyit sikerül megőrizni a levágott fű tápértékéből. Nem jelentett kisebb gondot a termesztett, elsősorban pillangós takarmánynövényekből történő szénakészítés sem. A növény levágása, szárítása, kazalozása nagy körültekintést igényel(t). Bár a XVIII. század végén XIX. század elején még mit sem tudtak fehérjetartalmukról,6 de már számos nehézség merült föl velük kapcsolatban, így a levélpergés, penészedés, kazlak bemelegedése, gyulladása stb. során. A betakarítás és szénakészítés problémáival a korabeli szakírók rendszeresen foglalkoztak. TessedikS. a szakaszos kaszálást java1 Molnár N. összeáll. I.1987.286. 2 MinqerE200s.il 3 Paládi-Kovács A. 1979.221. 4 Ua.222. 5 Ua.232. 6 KelecsényiGy. 1976.91. óira. torras: mat-macs /l. 1979.227. > renden marad, nem forgatják renden marad, forgatják . széthintik a rendet kaszálás után
