Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2014 (Debrecen, 2014)
Történettudomány - Orosz István: Településhatárok, határhasználat: az alföldi példa
78 OROSZ ISTVÁN fordul elő, hogy olyan precíz leírást olvashatunk a határ műveléséről és a parlagoló gazdálkodás lényegéről, mint a Debrecen jobbágyfalujának számító (Hajdú)szovát esetében. Az összeíró szerint: „Ez a falu kiválasztja magának földje egy bizonyos részét, ahol a lakosok mind őszi, mind tavaszi vetéseket szoktak tenni, s a fentebb írt [t.i. az összeírás rovatos részében] szántóföldi vetések között a rovatokban kimutatott módon kaszálni is szoktak, ha a szántóföldeket, a hat-hét évi állandó művelés terméketlenné változtatta, [akkor] azokat a földeket, amelyeket éppen kaszálónak szoktak használni, ismét szántani és vetni, amelyeket pedig vetésre fordítottak, azokat ismét kaszálni szokták, és így megfordítva szokásban van a szántóföldeket először kaszálónak, majd a kaszálót szántóföldnek fordítani.'^ A rendszer lényeges vonása tehát, hogy a szántóföldek és a kaszálók nincsenek különválasztva, mert a parlagon pihentetett szántóföldeken szoktak szénát készíteni. Ez csak úgy valósulhat meg, ha a pihentetés időszaka nem egy év, mint az ugaros-nyomásos gazdaságokban, hanem annál lényegesen hosz- szabb: hat-hét év, ami természetesen csak olyan körülmények között vezet eredményre, ha a szántóföldek az átlagosnál termékenyebbek. Az a 107 település, amelyről 1715-ben nagy valószínűséggel állíthatjuk, hogy parlagoló gazdálkodást folytatott, elég sűrűn hálózta be az Alföldet, bár Szabolcs megye keleti felén, Szatmárban és Beregben csak egy-egy hasonló település volt található. (1. térkép)4 A területi megoszlást vizsgálva négy körzetet jól el tudunk határolni: 1) Az egyik a Pest-Pilis-Solt megyei „három város": Cegléd, Nagykőrös és Kecskemét. E városok már a középkorban a mezei kertek rendszerében a parlagolás egy sajátos formáját alakították ki. Óriási határuk, amely együtt 1648 négyzetkilométer volt, felért egy kisebb megyével. Rajtuk kívül a megyében csak két nem nyomásos rendszerű településhatár volt, (rövid ideig) Pestvárosáé, és Dunapatajé. (2- 3. térkép) 2) A másik körzetet a Dél-Alföldön találjuk. Csongrád megye Szegeddel együtt, Békés és Csanád szintén egységes körzetet alkotnak. E három megyében minden település parlagoló határhasználat szerint élt. Békés megye ekkor összesen kilenc településből állt (Békés, Doboz, Gerle, Körösladány, 3 „HaecPossessioeligitsibicertamplagam TerritoriiSui, ubilncolaetam vernalem, quam et autumnaiem Seminatum facéré consvevissent, inter seminaturas praescriptas et terras arabiles etiam falcare solent modalitate in rubricam espressata, quas Terras arabiles ubi post Culturam 6. et etiam ;. Annorum continuorum Sterilitariaiiguantulum adverterent, illas Terras quas immo falcatura adhibere solerent, Herum arare et inseminare consvevissent, quas nunc verő seminatura adhibent easdem eotim falcare assolerem, et sic vice versa jam Terras arabiles in Falcaturas, jam verő Falcaturam in terras arabiles convertere in usu haberent". 4 A térképeket Szilágyi Zsolt kollégám szerkesztette és rajzolta. Szívességét ezúttal is köszönöm. 4. térkép Parlaqoló földművelést folytató települések az Alföldön, 1715 5. térkép Parlagoló földművelést folytató települések az Alföldön, 1715
