Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2014 (Debrecen, 2014)
Természettudomány - Lovas Márton Levente–Mező Szilveszter: „Három láda kő”. Déri Frigyes természetrajzi gyűjteménye
Ezt a vándoroltatásra összeállított tárlatot először Debrecenben, a Kölcsey Ferenc Megyei Művelődési Központban mutatták be március 11. és április 1. között, ahol a kiállított ősnövények és ősállatok maradványai között hagyományos és magnetofonos tárlatvezetést is igénybe vehettek a látogatók.19 A programhoz több ismeretterjesztő előadás és érdekes múzeumpedagógiai foglalkozás (paleo-totó) kapcsolódott.20 A kiállítás következő helyszíne a Déri Múzeum volt, ahol április i-től május 10-ig az állandó ásványkiállítás részeként kerültek elhelyezésre a Déri Frigyes által vásárolt fosszíliák.21 A paleontológiái tárlat szöveges-képes tablókból és Feketéné Molnár Erzsébet múzeumi fényképész fekete-fehér tárgyfotóiból álló redukált változatát [„Az élet bölcsője" c. kiállítás részeként) láthatta még a közönség Nyíradonyban, Fétavértesen és Álmosdon is. Utóbbi helyszínen a Biológiai és Környezetvédelmi Napok programsorozat részeként került megrendezésre a kiállítás.22 Később Fovas Márton egy sikeres ásványtani vándorkiállítás részeként a Déri-féle kövületek egyes darabjait n hazai település (Debrecen, Derecske, Ebes, Hajdúsámson, Kaba, Nagy- rábé, Nyíradony, Püspökladány, Tiszaföldvár, Tiszafüred és Túrkeve) mellett a lengyelországi Fublinban is kiállította. Legutóbb 2013—2014-ben, a „Kultúra és műpártolás 1920-1944" című, Déri Frigyes donációját kereszt- metszetben bemutató időszaki kiállításon voltak láthatóak a múzeumalapító természetrajzi gyűjteményének legszebb darabjai.23 A GYŰJTEMÉNY ÖSSZETÉTELE ÉS FŐBB JELLEMZŐI Általánosságban elmondható, hogy a föld- és őslénytani gyűjtemény darabjai szinte kivétel nélkül Közép-Európa országaiból, elsősorban a mai Németország, Svájc, Ausztria, Csehország és Fengyelország területéről származnak, csupán néhány esetben szerepel a lelőhely megjelölésekor más kontinenshez tartozó terület (pl. Fabrador, Madagaszkár, Mexikó).24 Sok tételnél ismeretlen az előkerülés helye. Feltűnő a Kárpát-medencei lelőhelyek szinte teljes hiánya. „Magyar leletként" mindössze négy tétel szerepel Déri leírásában: 2 darab mamutfog, 1 darab meteorvas-vágaték, 1 darab kövületes cápafog, ami a Fertő-tó mellett fekvő Ruszt (ma: Rust, Ausztria) kőbányájából került elő és a „báttaszékl uradalom Duna-menti erdeiből" származó szarvasbika-agancsok.25 Az ásványok és kőzetek többnyire kis méretűek, kevés közöttük a látványos, szép kifejlődésű darab. A gyűjtemény beleltározott részét külön„HÁROM LÁDA KŐ". DÉRI FRIGYES TERMÉSZETRAJZI GYŰJTEMÉNYE 19 A „Kővé vált ősvilág"c. kiállítás dokumentációs anyaga. DMTA/661—2014. 20 Uo. 21 Jelentés a Déri Múzeum Természettudományi Osztálya 1985. évi működéséről. DMTA/647-2014.6. oldal 22 Biológiai és Környezetvédelmi Napok, Álmosd (meghívó). DMTA/659-2014. 23 „Egy korszak történelmi traumák között. Kultúra és műpártolás 1920-1944" A kiállítás helyszíne a Déri Múzeum volt. Rendezte: Korompai Balázs. 24 A városi Muzeum természetrajzi gyűjteményeinek leltári könyve. Kelt Debreczenben 1911 éviáprilis 1-én. 95-101. oldal, Ltsz.: 1/1953. és 217/1953. között. 25 A debreceni Déri Muzeum gyűjteményeinek leírása. Összeállította és bevezetéssel ellátta a debreceni Déri Muzeum alapítója: Déri Frigyes kereskedelmi tanácsos. Debrecen Szab. Kir. Város és a Tiszántúli Ref. Egyházkerület Könyvnyomda-Vállalata. 1922. 295-296. oldal böző kvarcféleségek, kalcit- és aragonitváltozatok, gipszképződmények uralják, de más „ásványcsaládok" és a kőzetek között is több ritka, érdekes darabra bukkanhatunk. A gyűjteményben található egyebek mellett pirit, kalkopirit, galenit, limonit, hematit, antimonit, barit, fluorit, kén és talk. Különlegességnek számítanak az Eifel-hegységből származó zömök augit-szemcsék, a Cseh-Szász Érchegység területéről (Schneckensteinből) előkerült világossárga topáz, a csehországi Neudeckben talált turmalin, a radowenzi aktinolit (hegyi fa) és nem utolsósorban a joachimsthalli urán- szurokérc, amit kettős falú ólomládikóban tartunk. A kövületek gyűjteménye két részből áll. k „múlt hőmérőinek" \s tartott növényi maradványokat egy kovásodott fadarab és kevés számú levélle- nyomatos kőzet képviseli. Szépek a mésztufában konzerválódott égerfalevelek (Alnussp.) és a miocén portufa-tömbben fennmaradt babérlevelek (Laurus sp.) lenyomatai. A karbon időszaki kőzetben megőrződött őspáfrányok szénült (szenesült) rajzolatai a gyűjtemény legidősebb darabjai. A karbon 375-285 millió évvel ezelőtt volt. A mainál jóval melegebb, nedvesebb és párásabb éghajlaton hatalmas kiterjedésű és többszintű erdőségek jöttek létre, amelyekben korpafüvek, páfrányok, magvaspáfrányok és mohák tenyésztek nagy bőségben. Ezeknek a növényeknek az elhalt maradványaiból az északi féltekén idővel gazdag kőszéntelepek keletkeztek. Ebből a korból származnak gyűjteményünk szép és különleges darabjai: egy fatermetű korpafű (Lycopsida), a 30-35 méter magasra is megnövő pikkelyfa (Lepidodendron aculeatum) levélripacsos töredékei. A gyűjtemény 1 nagyobb és 1 kisebb (vélhetően az elsőről letört) darabbal rendelkezik, amelyek Waldenburgban kerültek elő 1918-ban.26 Az állati eredetű ősmaradványok nagyobb számban és rendszertanilag szélesebb sávban vannak jelen gyűjteményünkben. Vannak közöttük valódi testfosszíllák, az ősmaradványok negatív formáját mutató lenyomatok és az egykori meszes héjakat (pl. kagyló- és brachiopoda-teknőket, nautilus-, ammonitesz- és csigaházakat) kitöltő szilárd anyagból létrejött ún. kőbelek. Az egysejtűek között említésre érdemes a likacsoshéjúak (Foraminifera) közé tartozó Assilina exponens és Nummulites millecaput. Utóbbi „Szent László pénzeként" a magyar történelmi legendáriumban is helyet kapott. Ezeknek a nagyra nőtt egysejtűeknek fontos sztratigráfiai szerepük van a kainozoikumi (újkori) rétegek kormeghatározásánál. A szivacsok (Porifera) törzséből 4 darab apró, gyűszűszerű maradvány található meg a gyűjteményben.27 Ellenben több jellemző nemzetséggel (Leptoria, Placocoenia, Astrocoenia, Thecosmilia, Montlivaltia, Astraea, Thamnasteria) és változatos megjelenésű mészvázas struktúrákkal képviselt a zátonyképző és magános korallok csoportja (Anthozoa). Ezek a látványos kövületek döntően a földtörténeti középidő (mezozoikum) meleg tengereiből maradtak ránk. A pörgekarúak osztályának (Brachiopoda) gyűjteménye Terebratulák, Waldheimiák és Rhynconellák maradványaiból áll.28 Ezek a kagylókkal könnyen összetéveszthető, háti és hasi tek71 26 A pontos fajnév, valamint a lelőhely és az évszám a tárgy eredeti céduláján olvasható. 27 Őslénytár szekrénykatasztere. DMTA/260—2013.1. oldal 28 ÖTVÖS János: Űslénytár jegyzéke. DMTA/259-2013.2. oldal
