Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2014 (Debrecen, 2014)

Természettudomány - Lovas Márton Levente–Mező Szilveszter: „Három láda kő”. Déri Frigyes természetrajzi gyűjteménye

72

LOVAS MÁRTON LEVENTE-MEZŐ SZILVESZTER

nővel rendelkező állatok - néhány kivételtől eltekintve - izmos nyéllel (pedikulummal) rögzültek a tenger aljzatához és vízben oldott szerves anyagokkal táplálkoztak.29 Bár a pörgekarúaknak még napjainkban is vannak élő képviselőik, virágkoruk a földtörténeti óidőre (paleozoikumra) tehető. Maradványaik helyenként kőzetalkotó mennyiségben fordulnak elő ibrachiopoda-fészkek").30

A gyűjtemény - számát tekintve - leggazdagabb része a puhatestűek (Mollusca) törzséé. A kagylók, csigák és fejlábúak osztályába tartozó állatok maradványai adják Déri Frigyes őslénytani gyűjteményének törzsanyagát. A kagylók (Bivalvia vagy Lamellibranchiata) között különlegesnek számítanak az ún. rudisták kövületei (pl. Hippurites-, Diceras- és Sphaerulites-fajok). Ezek olyan sekélytengeri zátonylakó és -építő kagylók voltak, amelyeknek az alsó teknőjük kúp vagy tülök alakúan megnyúlt, a felső pedig többnyire lapos és sapkaszerű volt.31 A Panopea (ásókagyló) átlagos sótartalmú tengerek üledékbe ásó iszapevő formája volt, a Pecten (fésú'kagyló) normál sótartalmú, mérsékelten sekély tengerek szabadon heverő és úszó mozgásra is képes alakjaként ismert, míg a kerekded Ostrea (osztriga) normál és csökkent sótartalmú tengerek szesszilis alakjaként leírt kagyló, amely nagy tömegben zátonyképző.32 Rajtuk kívül a gyűjtemény tartalmaz még Pectunculus (Giycymeris)-, Lima-, Neomegalodon-, Perna-, Crastella-, Cardita- és Trigonia példányokat.33 A kollekció érdekes darabjai a balatoni kecskekörmökként ismert Congeria ungula caprae apró, háromszög alakú maradványai, amelyek voltaképpen a 3-4 millió évvel ezelőtt élt kagylók teknőinek lekopott búbjai.34 A csigák (Gastropoda) osztályába sorolt kövületekhez Acteonella, Melania, Herrn, Pleurotomaria, Helix és Trochus genusokhoz tartozó fajok kőbelei tartoznak, továbbá egy-egy olyan barnaszéndarab és üledékes kőzet, amelyekben csigák maradványai ismerhetők fel.35 A fejlábúak (Cephalopoda) osztályából tanulmányozhatók a gyűjteményben külsővázas lábasfejűek (nautiluszok, ammoniteszek) kövült maradványai és belsővázas lábasfejűek (belemniteszek) puskagolyóra emlékeztető kemény rosztrumai.

A tüskésbőrűek (Echinodermata) törzsének altörzsei közül egyedül az Echinozoa subphylum Echinoidea osztálya képviselt néhány tengeri sün kövületével (Conoclypus, Micraster, Echinolampas). Az ízeltlábúak (Arthropoda) törzséből 1 példánnyal rendelkezünk: az Aeger tipularius nevű garnélaszerű rák lenyomatával, ami a tízlábú rákok rendjébe (Decapoda) sorolható. A kihalt, felsőjurában élt állat solnhofeni litográfpalábanfosszilizálódott.

29 GÉCZY Barnabás: Őslénytan. Universitas, Budapest, 1989.283. és 286. oldal

30 WALKER, Cyril-WARD, David: ősmaradványok. Panem Kft. és Grafo Kft, Budapest, 1995.26. és 79. oldal

31 GÉCZY Barnabás: Őslénytan. Universitas, Budapest, 1989.109. és 235. oldal

32 GALÁCZ András—MONOSTORI Miklós: Ősállattani praktikum. Tankönyvkiadó, Budapest, 1992.254.261. és 281. oldal; valamint WALKER, Cyril-WARD, David: Ősmaradványok. Panem Kft. és Grafo Kft., Budapest, 1995.100.102. és no. oldal

33 ÖTVÖS János: Őslénytár jegyzéke. DMTA/259-2013.2. oldal

34 KECSKEMÉTI Tibor: A balatoni „kecskekörmök''. In: Ásványgyűjtő Figyelő. Miskolc, 1984. január, 6—7. oldal

35 ÖTVÖS János: Őslénytér jegyzéke. DMTA/259—2013.2-4. oldal

Feltűnő, hogy több rendszertani egység hiányzik a gyűjteményből. A múzeumban őrzött őslénytani anyag nem tartalmaz semmilyen kétéltű (Amphibia)-, hüllő (Reptilia)- és madár (Aves) fosszíliát. A gerinces állatokat 2 hallenyomat (Leptolepissprattiformis, Clupea sine species), két kövült őscápa-fog és néhány töredékes emlősmaradvány: 1 darab mastodon- fog (Mastodon longirostrís), 2 darab gyapjas mamut-fog (Mammuthus primigenius) és 1 db egyéb, pontosan meg nem határozott ősemlős, talán a Déri által említett őslajhár (Megatherium) foga képviseli.

Látványos fosszília a felsőjurában élt csontoshal, a spratthoz hasonló Leptoiepis sprattiformis lenyomata, ami a híres németországi lelőhely, Solnhofen 140 millió éves litográfpala-rétegében őrződött meg. A Bajorországban található ősmaradvány-lelőhely a múltban a Tethys-óceán északi peremvidékének egyik sekély, lefűződő lagúnája volt, ahol a nagy sótartalmú és oxigénben szegény vízben finom meszes iszap (mésziszap) rakódott le.36 Ebben a később kőzetté tömörült lagúnaüledékben őrződtek meg a különböző helyben élő és valamilyen úton-módon oda sodródó élőlények (növények és állatok) legkülönfélébb maradványai.37 Ilyen formában fosszilizálódott a Déri-gyűjteményben található Leptoiepis is.

Gyakrabban előkerülő kövületek a porcos halak osztályába (iChondrichtyes) tartozó cápák fogai. A fogak ellenálló anyaga és az állatok nagy fogszáma kedvezett a természetes megmaradásnak és konzerválódásnak.38 A régebben „madámyelvként"\dqy„viperanyelvként"is árusított cápafogak az őslénytani gyűjtemények, kiállítások és börzék máig kedvelt, népszerű darabjai. A Déri-gyűjtemény cápafogai az 1,5-1,6 millió évvel ezelőtt kipusztult óriás őscápa (Procarcharodon megalodon) maradványai. Ez az óriási állat lehetett a valaha élt legnagyobb ragadozó hal, melynek hosszúsága a 15-16 métert, a súlya pedig akár a 100 tonnát is elérhette.

A Déri-féle katalógusban 9-11. számú tétel alatt szereplő nagy értékű trófeák sajnos már nem találhatók meg múzeumunkban. A díszes pajzzsal ellátott szarvas, őz és zerge „trofeumok" napjainkban csak egy-két régi, az 1930-as években készült fényképfelvételen vehetők szemügyre, mert e látványos anyag valószínűleg a második világháború során elpusztult.39 Ezt a vélekedést támasztja alá Balogh István múzeumigazgató azon lapszéli megjegyzése, amit a Déri-féle tárgykatalógus első számú, a múzeum alapítója által is használt munkapéldányának296. oldalának margójára írt 1954-ben: „9-11 tétel a háború alatt bombázás következtében a fűvészkert uccairaktárban megsemmisült.")0 A trófeák számát illetően sajnos nincsenek pontos adataink, de bizonnyal nem kevésről lehetett szó, mert egyebek mellett ezzel a látványos természetrajzi anyaggal élénkítették a Déri Múzeum Fűvészkert utcai raktárának 38 méter hosszú zárt folyosóját, ahol

36 GÉCZY Barnabás: Őslénytan. Tankönyvkiadó, Budapest, 1986.42-43. oldal

37 GÉCZY B.: i.m. 1986.44. oldal

38 JUHÁSZ Árpád: Évmilliók emlékei. Magyarország földtörténete és ásványi kincsei. Gondolat. Budapest, 1983.390-391. oldal

39 A Déri Múzeum Adattára. Fényképgyűjtemény.Jermévefíuítomtíny Földrajz" cm 76. számú gyűjtőmappában található egy felvétel, amin a felirat szerint Déri Frigyes és felesége„vadász-trofeumai" láthatók a Déri Múzeum egyik kis szobájában.

40 A debreceni Déri Muzeum gyűjteményeinek leírása, i.m. 1922.296. oldal