Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2014 (Debrecen, 2014)
Régészet - Dani János: (Too) Much Ado, about (almost) Nothing
23 Dani János (TOO) MUCH ADO, ABOUT (ALMOST) NOTHING... Horváth Tünde „Mobilitás: Transzhumálók vagy bevándorlók?" címmel jelen évkönyvben megjelenő cikke a Gerling, C, Bánffy, E., Dani, 1, Köhler, K., Kulcsár, G., Pike, A. W. G., Szeverényi, V. & V. Heyd: Immigration and transhumance in the Early Bronze Age Carpathian Basin: the occupants of a kurgan. címmel 2012-ben, az Antiquity -ben (Antiquity 86:1097-1111) publikált rövid (illusztrációval és irodalomjegyzékkel együtt 15 oldalas) tanulmányra reflektálva íródott. Bár a cikk egyetlen kérdésre - konkrétan a többszerzős tanulmányban megjelentetett stabil izotópos vizsgálatok eredményeinek interpretációjára - összpontosítva íródott, mégis a vitatott angol nyelvű tanulmányban szereplő rövid (mindössze két-két és fél oldalas), összegző értelmezéshez képest csaknem tízszeres terjedelemben vitatja annak megállapításait. A szerző érvelése rendkívül összetett, néhol feleslegesnek látszó kitérőkkel1, (ön)ellentmondásosnak és félreértésnek tűnő hivatkozással1 2, helyenként apró tévedéssel3 és különös szemléletet tükröző gondolatokkal4 tagolt. A kérdés alapvetően mindössze az. hogy a Sárrétudvari-Örhalom alatt feltárt temetkezések által reprezentált népesség eltérő stabil izotóp arányait hogyan magyarázzuk! Migráció/bevándorlás, nomadizmus, esetleg félnomadizmus, vagy transzhumálás, netán ezektől eltérő sajátos gazdasági-szociális mintázat. ..? 1 PL: a téma szempontjából indiferens Harangedény-kultúra hazai lelőhelyeinek értelmezése. 2 Pl. a Jamnaja elitre utaló, David W. Anthonytól származtatott mondat ("... amely agresszívabb, de még nem fegyveres-arisztokratákkal rendelkező elitréteg kialakulásával, felemelkedésével járt"), eredeti szövegkörnyezete valóban a nagyállattartás (elsősorban a szarvasmarha-legeltetés) gazdasági alapjain és egyben kényszeréből kialakuló patrilineáris, férfiközpontú társadalomra vonatkozik, de nem a Jamnajáról, hanem az első (tehát neolit) nagyállattartó közösségekről szól, és nincs benne szó az arisztokrácia fegyverezettségéről (Anthony 2007,137-138). A Jamnaja migrációról, nomád társadalmának működéséről, elitjének fegyveres-fegyvertelen voltáról, közösségi rituálékról tömör, a lényeget mégis jól megragadó összegzést legutóbb David W. Anthony adott (Anthony 2013,11-13). 3 PL: „Kicsit korábban ez a Sárrét területén viszont kulturálisan a Yamnaya mellett nem a Nyírség, hanem a Makó kultúrát jelenti (Berettyóújfalu—Nagy-Bócs-dűlő, Poz-31798,31800,31803,31804,31801, kb. 2350 BC-ig)." A helyzet az, hogy a Nyírségkultúra lelőhelyei Berettyótól Ny-ra (pl.: Füzesgyarmat határából ismert lelőhelyek, Körösladány Kihi-sziget stb.) és a Köröstől D-re is megtalálhatók (pl.: Gyoma, Egeihalom), tehát a Makó- és a Nyírség-kultúrák viszonya valamilyen más modell alapján leírható. 4 PL: a Népvándorláskort „szervezett ámokfutás"-nak minősítő megközelítés. A szerző, bár az interkulfurális érintkezés több fajtáját sorolja fel, mégis olyan képet vázol elénk, mely szerint az értelmezésre kizárólag egyetlen megoldásként a migráció kínálkozik. A rendkívül gazdag bibliográfia tanúsága szerint Horváth Tünde hatalmas mennyiségű külföldi szakirodalmat olvasott a kutatási eredmények megfelelő és helytálló magyarázata érdekében, azonban egy-két rövid, lényegretörő, ám igen érdekes és fontos hazai néprajzi forrás elkerülhette a figyelmét, melyeket az alábbiakban szó szerint idézek: „transhumance kétlegelős költözködő pásztorkodás, a vándorpásztorkodás egyik fő formája, amelynek rendszeri ismérveit a —►nomadizmussal és a —►havasi pásztorkodással összehasonlítva szokták meghatározni. A transhumance letelepedett és rendszerint agrárgazdaságot űző népesség olyan legeltető állattartása, amelynél a nyájakat (főleg juh, kisebb számban kecske) nyáron hegyi, télen síkvidéki legelőkön tartják. A téli és nyári legelők között a távolság olykor több száz km, de ha rövidebb is, e tartás szembeötlő mozzanata a nyájak és pásztoraik tavaszi, ill. őszi átköltözése. A forma neve épp e mozzanatra utal (késő középkori latin forrásokban olykor transmigratiónak is nevezik). A nomád állattartó gazdasággal közös vonása, hogy az állatokat egész évben természetes legelőkön tartják, nyájakban. Különbözik azonban abban, hogy a transhumance keretében csak a nyájak pásztorai (férfiak) kísérik az állatállományt, nem egész családok vagy nagyobb egységek (nagycsalád, nemzetség stb.). A havasi pásztorkodástól - többek között - abban a lényeges vonatkozásban különbözik, hogy a havasi nyári tartást az anyatelepülésen, a paraszti gazdaság keretében folyó takarmányozó-istállózó teleltetés követi; a havasi pásztorkodás egy-egy település saját gazdasági területének csak extenzíven hasznosítható részének megfelelő kihasználásán alapszik; ezzel szemben a transhumance a nyájtulajdonosok lakhelyének gazdasági területén kívüli, különböző vidékeken fekvő legelők összekapcsolt kihasználásán nyugszik. Az állatok tulajdonosai, a nyájakkal rendelkező népesség települései olykor hegyvidékiek (transhumance inverse),máshol síkvidékiek hajtják távoli hegyvidékre nyárra a juhnyájakat (transhumance normale). A transhumance fő hazája a Földközi-tenger vidéke, ahol összefüggő elterjedésterületet mutat. Itteni kibontakozásának földrajzi alapjai a transhumancenak igen kedvező domborzati és klimatikus viszonyok; természetes hegyvidéki nyári legelők és a síkságokon, tengerpartokon, folyóvölgyekben télen is legeltethető területek egyaránt rendelkezésre álltak. Az Itáliai-félszigeten a transhumance a római korban, s azóta is folyamatosan kimutatható. -
