Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2014 (Debrecen, 2014)
Kulturális antropológia - Szabó Anna Viola: „Meg akarom fogni a színt, de lehetetlen”. Szabó Elek fényképei
„MEG AKAROM FOGNI A SZINT, DE LEHETETLEN" - SZABÖ ELEK FÉNYKÉPEI 117 8. kép Az ottományi kastély szer elkészült vele, s felléptette a színpadára, csak a figura belső törvényei szerint mozgatható tovább. Abban a pillanatban elveszíti minden referenciáját a valóságra nézvést, regényhőssé válik, aki elszakad megalkotójától, és önálló életre kel a regények lapjain. Az olvasó számára csak a szövegben van élettere, identitása, csak mint nyelvi struktúra jelenik meg, s mint ilyen, nem lehet azonos semmilyen éiő vagy halott személlyel - ahogy az emlékező személy maga sem.'8 A figura személyiségének kialakításánál fontos, hogy Magdolna életében az egyik legfontosabb szerepet játszó személy - megalkotásánál az ő arcát is tükröznie, hordoznia kell, egymáshoz kell őket idomítani. Az önéletírói én nemcsak egyetlen szereplővel kapcsolatban lehet hasadtlelkű: ahogy Cili lehet Magdolna jobbik énjének megszemélyesítése (vö.: „Cili én vagyok, sokféle önmagam") - úgy az apa is lehet ennek az énnek a kivetülése, mintegy külső felettes énje, aki élete során minden döntésnél „megfogja a kezét" - talán megrajzolt személysége is ezért olyan kétségmentesen tiszta és súlytalan, mint egy angyalé. „Apám a komám volt, a barátom, a gyerekem, az ikertestvérem, egy kicsit én magam is, annyira hasonlítottunk egymáshoz biológiánkban, igényeinkkel, ízlésünkkel, mániánkkal, igazán sok mindenem volt, csak éppen nem a családunk feje és 18 18 KISS Noémi, id. mű, 101. az atyám"'9 - jellemzi egy interjúban édesapját Szabó Magda, s ez szintén a fenti elképzelést támogatná, a családi átöröklés gondolatával együtt (hiszen nem egymásra hasonlítanak természetesen, hanem Magda hasonlít az apjára, minden „mániáját" tőle kapta - ahogy „Magdolna" kapta „Szabó Elektől"20). A jellemzés, amely a valóságos édesapáról szól, arra mutat, hogy amint megírta őt, „Szabó Elek" a szerző számára is kikezdhetetlen ésfolytathatatlan személyiségű regényhőssé vált, saját maga megalkotott életútjának és önarcképének bonthatatlan részévé. „Szabó Elek" a regényszövegekben mindig kerek jellemzést kap, akár az elbeszélő maga mutatja be, akár önmagáról beszélteti (általában függő beszédben, nem párbeszédek felidézésével) - személyisége nem alakul, nem változik, nem mérettetik meg az élethelyzetekben: tulajdonságaival, szenvedelmeivel együtt készen van, mint egy görög isten, kerek egészként illesztődik be a szituációkba, ennek megfelelően reagál. (A mitológi19 Ne félj! 64. 20 „Maga a tanácsos úr minden mániáját elörökölte" - mondja Magdolnának a házvezetőnő, majd a szerző, ugyanitt, saját felismeréseként, úgy magyarázza meg, hogy „Szabó Elek" miért egyedül Magdolnától nem félti felesége szeretetét, hogy „saját teste részének érezte 3 lányát". Vö., SZABÖ Magda, A muranóihattyú, In, Mézescsók Cerberusnak, 87.
