Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2014 (Debrecen, 2014)
Kulturális antropológia - Szabó Anna Viola: „Meg akarom fogni a színt, de lehetetlen”. Szabó Elek fényképei
114 SZABÓ ANNA VIOLA j. kép Kirakatot néző gyerekek lehet mindkettő, egyidejűleg, „valóság"? Felülírja-e a későbbi szöveg a korábbit? Meg kell itt említenünk a két szöveg megjelenése közé ékelődő Mézescsók Cerberusnak című kötet novelláit, amelyek már a Für Elise előtt megrepesztették az Ókút gyönyörű buborék-világát. A szerzői jelenből kibogozott, utólag felfejtett és megértett titkok csak a szerző gyermek-énje, rekonstruált gyermek-tudata számára jelentenek földrengést, az írói regénytérben ismerős olvasó számára már sejthetők voltak. Ilyen titok például Jablonczay Lenke és férje intim kapcsolatának valóságos természete, amely e novellák által csak újabb történetekkel árnyalódik, de valójában már az Ókút is sejteti - hiszen az ott megképzett gyermek-tudat még nem értheti, csak megérzi - a Régimódi történet pedig kimondja és elemzi, így minden későbbi olvasás számára odaérti a viszonyok és események hátterébe - s odaérti nem csak az olvasó, hanem a szerző is (még ha nem is említi, mert éppen „nem tartozik a közlendőjéhez"9). Ez az önéletírói tér azonban a megjelenített tudat szempontjából mégsem tekinthető egységesnek, egyetlen nagy kirakós egyforma építőkockáinak. Az Ókút egy gyermek tudatát és világképét igyekszik rekonstruálni, egy „érzelmi mitológiát" épít fel, ebből a pozícióból szemléli az őt körülvevő világot és a felnőtteket, elsősorban a szüleit. A szövegben egyetlen boldog és biztonságos lebegés ez a gyermekkor, amelyet a szülők tündérszárnyaikkal vigyáznak, de a szerző képmásaként megjelenített gyermek növekszik és tanul a regényidőben, az epizodikus építkezés tíz évet ölel át, a születéstől a Dóczi-beli tanulmányok elkezdéséig; így tudata is formálódik a szerző kezében - s éppen e fejlődés és vál9 SZABÖ Magda, Névjegyek, In, Mézescsók Cerberusnak, Budapest, 1999,115-116. tozás folyamatának megalkotott- sága miatt emelkedik el a szöveg a valóság talajától, s válik fikcióvá. A regénynek éppúgy szereplője a megírás ideje, mint a múlt ideje, a gyermek tudata a jelen tapasztalásából és megértettsé- géből íródik vissza, az eseményeket időbeli következményeikkel együtt értelmezi, a kiteljesült, felnőtt, jelenbeli személyiség élete felől, okozati felépítményként, mintegy determinisztikusán. Azt sugallja, az események nem történhettek másképp.10 A végzet e munkájának megrajzolására való törekvés szövi át a Régimódi történem is, ebben a két mű alapállása megegyezik; noha ez utóbbi nem minősíthető „autobiográfiának", hiszen nem saját maga, hanem édesanyja életét helyezi benne középpontba a szerző. Éppen ezért itt nem az érzelmi emlékezet felidézésével építkezik, hanem dokumentum-regényt ír, amelyben a felhalmozott történeti források és családi feljegyzések, emlékek elrendezése és összefüggésekbe állítása révén kísérli meg felfejteni, megérteni, saját szubjektív előítéleteivel folytonosan küszködve, közvetlen és távolabbi ősei pszichológiáját, cselekedeteik mozgatóerejét. A szerzői alapállás itt tehát az objektivitásra törekvő dokumentátoré - miközben éppen a tények csoportosítása és a szerzői szubjektum érvényesítése révén válik az anyag regénnyé, szereplői megkonstruált regényhősökké. Végül a Für Elise, amely az idővel való szembenézés szükségszerűségét veszi alaphelyzetül, ezért a szerzői szándék szerint tényközlésként olvasandó. Ezt szolgáljáka szerző életművére tett folytonos utalások, amelyek egy-egyelem (szereplő, esemény vagy helyszín) felbukkanásakor rögtön tisztázzák életműbeli helyét, későbbi alakváltozatait, illetve előrevetítik a szerző életében játszott későbbi szerepét, a cselekménytől függetlenül, így biztosítva a regényelemek valóságreferenciáját - s figyelmeztetve, itt is, a végzet, a sors elkerülhetetlenségére. A „szerző" ebben az esetben is az „én", vagyis a regénybeli Magdolna, de itt már annyira sincs törekvés a 10 Vö., BÉLÁDI Miklós, Szabó Magda két regénye: az Okút és a Régimódi történet. In, ACZÉL Judit szerk., Saive, scriptor! Tanulmányok, esszék Szabó Magdáról, Debrecen, 2002,76-77. Béládi a szülőktől örökölt „pályaalkalmasság" mellett hangsúlyozza az érzelmek, minta lelki élet génjeinek fontosságát, amelyet az Ókút fő szervezőelvének tart, ám azt gondolja, ezek az érzelmek csak nagyítólencseként szolgálnak az elsődlegesen értett önéletrajzi cselekmény bemutatásához. Valójában a lelki események rekonstruálása képezi magét a cselekvést, amely így pusztán a nyelv szintjén zajlik.
