Angi János – Lakner Lajos – Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2013 (Debrecen, 2013)
Régészt–Ókortudomány - Vozil Irén: Újbirodalmi és későkori egyiptomi koporsók
88 VOZIL IRÉN A debreceni koporsó szövegében a Mut jel után lévő kar nem a Mutra vonatkozó kettős jelentés egyike, hanem djt Iwjl m Imi pss.t íhmw-sk. A British Múzeum koporsóján a sort befejező kar hieroglif jele egyes számban van írva rwj It/j. AHMIM Luxortól 200 kilométerrel északra, a Nílus keleti partján helyezkedik el Ahmim, az óegyiptomi Ipu, vagy Khent-min, a kopt Khmin, vagy Imin, amiből a görög Khemmisz és a mai név is ered. Ahmim arab elnevezés. A város helyi istenét Min-t a görögök azonosították Pán istenükkel, így kapta Ahmim a klasszikus időkben a Panapolisz nevet. Ahmim virágzó város volt. A leletek és a szövegek tanúsága szerint a terület folyamatos lakottsá- ga az ókortól a modern korig feltételezhető. A város templomépületeiből csak csekély maradványok őrződtek meg, de így is megállapítható, hogy III. Thotmesz, II. Ramszesz, majd a ptolemaioszi időkben és Trajanus alatt is volt itt építkezés. Az i.e. XIV. század óta az egykori templomokat kőbányaként használták. Ahmimtól északkeletre El-Szalamuniban azonban épen maradt Minnek egy sziklakápolnája. Valószínűleg III. Thotmesz vá- jatta, Ay uralma alatt díszítették és II. Ptolemaiosz idejében restaurálták. (A díszítést „Min első prófétája" Nakhtmin végezte az épületen.) Ahmim szoros kapcsolatban állt Teje királynővel, (III. Amenhotep feleségével) és családjával, akinek anyja Tuja, apja, Juja, Min papja volt. 1884-ben Gaston Maspero (1846-1916) Ahmimtól északkeletre felfedezte az ahmimi nekropoliszt. Nagy ásatása során a sziklasírok három csoportjára talált rá. Az első az Ó- és Középbirodalom korát öleli fel, a második a XVIII. valamint XIX. dinasztiák sírjait tartalmazza. A harmadik csoportban lévőkbe a görög-római korban temetkeztek. Ez utóbbi kor sziklasírjai El-Szalamuni közelében helyezkedtek el, s tulajdonképpen ez volt az a terület, amit Maspero 1884-ben felfedezett, ott ahol egy dombvonulat párhuzamosan fut az Arab hegylánccal, amelytől egy vízmosás választja el. Az egész dombvonulatot gondosan megmunkált, sziklába vágott aknák és sírok járatai és helyiségei hálózzák be, de minden természetes barlangot és minden hasadékot is felhasználtak a város lakói, hogy oda temetkezzenek. Az aknák mélysége némelyiknél 15-20 méterre nyúlik be a sziklába, s azok néha több mint 8-10 emeletet is alkottak. Mindegyik sírkamrában és üregben koporsók tucatjai feküdtek meglehetős, összevisszaságban egymásra halmozva a földtől a mennyezetig. Ezekben a zsúfolt közös sírokban alacsonyabb rangú tisztviselők és papok koporsóit helyezték el, feltehetően azokét, akik nem voltak elég gazdagok, hogy saját sírt építsenek és szereljenek fel maguknak. Az innen előkerült nagyszámú koporsó, sztélé és egyéb halotti emlék szétszóródott a világban és ma számos múzeumi gyűjteményben megtalálhatóak. Innen, ebből a nekropoliszból, s annak valamelyik közös sírjából származhat az a múmiát is tartalmazó későkori koporsó, amely Déri Frigyes gyűjteményének részeként a debreceni Déri Múzeumba került. Ahmim, Koptos és a keleti sivatag helyi istene volt Min, itt volt a fő kultuszterülete. Kultusza azonban elterjedt más területekre is; mint Memphis, Abydos, Théba, ill. a görög-római időben Dendera, Edfu és Philae. Megtestesíti a termékenységet, és mint ithüphallikus emberalak a nemzőerő kifejezője. Felemelt jobb karral, kezében sarlót tart. Az ábrázolásokon Min mögött feltüntetett zöldség- és salátaágy, a növények, ill. a természet bőségét szimbolizálja. Mint a fáraói hatalom legősibb istenalakjai közé tartozót sólyomtoll párból álló korona illeti meg, néha napkoronggal, kezében uralkodói jelvénnyel ábrázolják. Sivatagi területen az utazók védelmezője. Min az egyiptomi istenpanteonban, mint király-isten szerepel. A papi teológizálás más istenekkel is kapcsolatba hozta. Az Abüdosz istenkörben Amun-hoz tartozik, és mint ithüphallikus Amun-Ré van jelen a kanaiszi templomban. Az Ozirisz körben kapcsolódik Hóruszhoz, és mint ilyen íziszhez, mint Min anyja, de kapcsolata van Révei is. A Min-ünnepeket a fáraó közreműködése mellett tartották meg különböző jelképes cselekedetekkel. Az Óbirodalom ünneplistáiban is szerepel, mint „Min kivonulása". Ennek sok napig tartó fázisa II. Ramszesz idejére tehető. Medinet Habuban III. Ramszesz idején, „lépcső ünnep"- nek nevezték. Természetesen ez az ünnep, mint minden más ünnep, nem nélkülözhette a papok jelenlétét, közreműködését. Az ünnepség ceremóniamestere pap volt, és az „ünnepségvezetó"' cím különleges megtiszteltetést jelentett, s az Újbirodalom korában a király helyett istenünnepeket vezethetett le. A papi szolgálat kialakulásakor nem volt különbség alapvetően a pap és a hivatalnok között. Csak egy módozatát jelentette a királynál, vagy egy magas rangú hivatalnoknál való szolgálatnak, azzal a különbséggel, hogy egy istenség szolgálatára volt rendelve. Örökösévé, utódjává tehette fiát bármelyikük épp úgy, mint a hivatalnokok. A XVIII. dinasztia elejéig az állami és templomi igazgatás megmaradt egy elöljáró vezetése mellett. Ezután a templomban egy új, differenciált szervezet jött létre, élén az első istenszolgával, így egy szervezett munkamegosztásos rendszer alakult ki a legkülönfélébb feladatokhoz kapcsolódó papi címekkel. A XVIII. dinasztia különleges címe Alsó- és Felső Egyiptom istenszolgáinak elöljárója volt. A papi szolgálat kiterjedt a templomi birtokok jövedelmének kezelésére, a birtokon dolgozó munkások felügyeletére, a templomi szolgálat rítusaira, a halottak templomában végzendő feladatokra, a mumifikálásra, áldozatok begyűjtésére, stb. A papi kinevezés lassan átcsúszott a király kezéből a papok kezébe, amely sok ellentétet váltott ki papi körökben. A KÉSŐKORI KOPORSÓK TÍPUSAI A XXI. dinasztia és a korai XXII. dinasztia koporsói képviselik a csúcspontját az egyiptomi koporsók kialakulásának, úgy a fa megmunkálása, mint festése, de legfőképpen ikonográfiái kidolgozása tekintetében. Az egyre nagyobb méreteket öltő thébai sírrablások miatt sokan felhagytak a dúsan díszített magánsírok szokásával, és titkos rejtekeken helyezték el a koporsókat. A vallásos jelenetek gazdag repertoárja, így a sírok faláról átkerült a koporsókra és a mitológiai papiruszokra. A korlátozott felület a halott számára legfontosabbnak tartott jelenetek és szövegek
