Angi János – Lakner Lajos – Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2013 (Debrecen, 2013)

Régészt–Ókortudomány - Vozil Irén: Újbirodalmi és későkori egyiptomi koporsók

ÚJBIRODALMI ÉS KÉSŐKORI EGYIPTOMI KOPORSÓK 89 IX. kép A Későkori koporsó fedele és fedelének részlete, restaurálás utáni kész állapotban. (A lábrésznél jól látható a magasított talp.) n kánonjainak kiválasztását ösztönözték. Az ikono­gráfiái ábrázolás több új elemmel bővült, mivel a XXI. dinasztia elején alkotott ikonográfiái kompo­zíciók az idők folyamán különböző műhelyekben sokféle kiegészítéssel és átalakítással gazdago­dott, ez számos variációhoz vezetett, s bár hason- lóaknak tűntek, mégis csaknem minden koporsó egyedülálló lett. A II. Pinodzsem alatt több irányba fejlődő ko­porsók hagyományai a XXII. dinasztiában is foly­tatódnak. (Minden hely kihasználva, a szabadon lévő területeken fríz, kompozíciók gazdagsága: feltámadás, jó győzelme, temetésjelenetek, a mú­mia életre keltése, istennő a szikomor fában, nap­isten győzelme Apophisz felett, stb., de ebben az időben kartonázs nincs, ekkoralakul ki a láda belső dekorációja.) A koporsó együtteseknél kialakult a külső koporsónak egy új négyszögletes, négy osz­lopos formája. Az ember formájú koporsók közül néhány a XXV. és XXVI. dinasztiából visszamutat erre az időre. Koporsó együttesekben általában dí­szítésben szegény a belső koporsó. Megjelennek az ember formájú szarkofágok, amelyeknek a fa­lai vastagok, a koporsóké is hasonló, és a szarko­fágoktól átvett motívumok szerepelnek rajtuk a belső oldalon. A koporsó díszítés egy másik fejlődési útja va­lószínűleg a késői XXVI. dinasztiától kezdve, és főleg Ahmimban folytatódik a korábbi ikonográ­fiái elveket követve. Ügy tűnik, hogy a Thébán kívüli koporsók a XXII—XXVI. dinasztia idején na­gyon korlátozott számúak, általában a thébai, ill. memphiszi koporsók fejlődési irányvonalát kö­vetik. Néhány ahmimi példa azt mutatja, hogy ezek a koporsók a thébaiaktól alig különböznek és ugyanolyan magas kvalitásúak. Jó példa erre XXVI. dinasztia utáni (BM 6678) koporsó, melynek díszí­tése a fedélen az uzeh-gallér alatt egy szárnyas skarabeusz és a védőistenek között egy többsoros függőleges felirat. Nutot napsugarakkal ábrázol­ták, és az istennő mellett asztronómiai ábrák talál­hatók, valamint részletek az Amduatból. A koporsó alja dísztelen, viszont olyan formát mutat, amely számos későbbi koporsóra jellemző: nagyon lapos és csak egy alig észrevehető múmiaalakú bemé­lyedéssel rendelkező alsó része van, a koporsófe­dél egy fából van faragva és csapokkal, ékekkel van az aljhoz erősítve. Ezt a típust követi a Gamhudból származó hasas koporsók csoportja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom