Angi János – Lakner Lajos – Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2013 (Debrecen, 2013)
Történettudomány - Takács Péter: Kölcsey és Wesselényi politikai barátsága
KÖLCSEY ÍS WESSELÉNYI BARÁTSÁGÁNAK KIBONTAKOZÁSA 115 nem tettünk, ami a kor kívánalmainak megfeleljen. Az urbárium legrosz- szabbui ütött ki." A jövőt illetően az október 15-ödikén várható tisztújításra hívta fel a báró figyelmét. A megpendített téma a megyei tisztségekre pályázók sorsában változást hozható kérdést csalt tollára: „Leszen-e örömem akkor Mlgodat ismét láthatni, s láthatni annyi életveszély és lélekkedvetlen- ség utáni" A folytatásból kitűnik, hogy Kölcsey rokonsága, barátai és a liberalizmussal elkötelezett társai már készülődnek az eseményre. Az egzisztenciális indítékok és presztízs okok mellett a reformmozgalom sike- resítése is motiválta fellépésüket. Olyan taktikai húzásokat és kiszámított lépéseket is készültek belekeverni a tisztújítás folyamatába, amit sem fültanúkra, sem levélre nem kívántak bízni. „Sok... világosítani valóm lenne - folytatta a költő -, ami jobban hangzik ajakról,... Mert itt a közelge- tő restaurációnak sok, és sokféle prognosztikonaF mutatkoznak, miket, ha csak két nappal is előre tudni, legalább rossz nem lenne. A megye igazgatása most, ha valaha, komoly figyelmet érdemel minden hazafitót, s annak egész szövedéke a restauráció miként leendő kiütésétől függ" A politikai viták és a tisztújítási készülődés mellett - néhány mondatban - tudósította a bárót a Pesten végzett dolgairól is. Az Akadémia nyárvégi közgyűlésén - mint írta - legtöbbet a Tudománytár elrendezésével foglalkoztak. A márciusban Wesselényitől is támogatott javaslatot megváltoztatták. Ezt követően recenziók is lesznek a lapban. Végül megírta, hogy Hertleben öt kötetben kiadja eddigi alkotásait. A „viszontlátás reményében," mint a báró „alázatos szolgája" köszönt el.127 128 AZ 1832-ES TISZTÚJÍTÁS A többféle kimenetelt rejtő tisztújítás - hol Vécsey pozíciójának megingása, a máramarosi főispánság utáni ácsingózása,129 hol Isaák Sámuelt a szatmári főispánsággal hírbe hozó Hazai és Külföldi Tudósítások pletykái miatt - időben egyre hátrább tolódott. Ettől függetlenül szeptembertől már „sorompóba álltak" a tisztségekre vágyakozók, és csalogatták táborukba a vokssal rendelkezőket. A kortesvezérek kiválasztották a környéken a voksolók két-három napos táboroztatására alkalmas csárdákat, a népesebb társaságok etetésére, itatására alkalmas kocsmákat, a voksolás helyszínéhez viszonylag közel lévő, sátorverésre alkalmas legelőket, réteket. A szomszédos megyékből meghívott vendégek, táblabírók, tekintélyesebb földesurak szálláshelyeit is kijelölték. Minden jelölt és a rokonsága, a támogatója felmérte a tavalyról még megmaradt borát, pálinkáját. A megerjedt szilva lepárlásához is hamarabb hozzákezdtek, mint máskor. Sürgették a szüretelőket is, hogy a voksolás idejére ihatóvá forrjon a bor. A kortesek szervezték a főző, sütő, felszolgáló lányokat, asszonyokat. Korábban nem volt még Szatmár megyében olyan vásár, búcsú, lakodalom, beiktatás és tisztújítás, amire ennyire és ennyien készültek volna. Még a 127 Megjósolható, előre kalkulálható, sejthető. 128 Kölcsey Wesselényinek, Cseke, 1832. szept. 26. Kölcsey Levelezés III. 82-83. 129 Kölcsey Bártfaynak, Szemerének, Wesselényinek KFÖM i960.442-452.; Köksey-Kende 1983.52-54.; Taxner-Tóth Ernő 1992.225-226. föld is beleremegett az izgalomba. Ijedtében vagy haragjában, csodálkozásában többször is megrázta a vármegyeházát és a megye nagy részét. A megyeház rongálódása miatt alkalmi tető alatt kellett a tisztújító megyegyűlést tartani.130 A készülődés izgalmait Kölcsey Wesselényihez írt levele már sejtette, amire csak ráerősített az október elsején Bártfaynak és Szemere Pálnak is megküldött „restaurationális dal," amivel október közepén tréfát is tervezett a költő.131 Az október 15-re ütemezett tisztújításra készülődés közben érkezett meg Csekére az októner 5-én Zsibón dátumozott levél: Wesselényi nem jöhet a közgyűlésre, mert „három hét óta nagyon terhes s veszedelmes betegségben sínylődik“™ Mintha minden összeesküdött volna a formálódó szatmári reformerek, a megye irányítását végleg átvenni szándékozók akarata ellen. Pestről is - immár nem először - Wesselényiről hozott döbbenetes híreket a posta. Bártfay érdeklődött - sürgető választ várva -, hogy igaz-e a házuk táján kószáló hír: „Édes Ferim, /'fi ójáró] Wessjelényi] felől a legrettentőbb hír szárnyal. Hogy a Szamosban fürdőit volna, - annak utána két lovat fárasztott ki, de magát egészen erőtlenül emelték le, s szíve táját valami gyulladás borította el, mely a hír szerint csak néhány órai életet adhatott neki\"m A terv szerint előbb szeptemberre, majd október közepére, később onnan is hátrább tologatott széképítés most is elmaradt. Szakított hát időt Kölcsey Bártfayt megnyugtatni: „Legelőbb is... Wesselényiről [számolt bej. Él édes barátom! és élni fog. A gonosz hír itt is szárnyalton, s szárnyalton a valóság képében annyira, hogy a bélteki tisztatrtó Csörgő urat hivatalosan tudósítók a dolog felől, s ez ment Lophágyot visszafoglalni, s visszafoglalta a formák mindenike szerént." Kölcsey tömören beszámolt Bártfaynak azokról a zavarokról is, amik miatt folyton tolódott a tisztújítás időpontja. A tétovázás, bizonytalankodás eléggé elkedvetlenítette. Véleményét - ami magába foglalta Vécsey báró megítélését is - tömören így summázta: „Gonosz egy anekdota; de az ég irgalmazzon annak a földnek, amelyet gyöngék kormányoznak ™ Vécsey bizonytalankodása nem törte le. A tisztújítás halogatása a fatalizmusból táplálkozó nyugalmát erősítette. Ezt Szemere Pálnak vallotta meg: „Én elég erőt érzek magamban küzdeni is, pihenni is. Mert az erős másképp pihen, mint a gyenge."135 Ez nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy ha a tisztújításon kiesne a tisztségviselők közül, akkor az irodalomnak szentelné az idejét. Irodalmárok töprenghetnek azon. többet nyert 130 Barta 1959.278.; Takács 1988.22-23.; Takács 1993.281-282. 131 Kölcsey Bártfaynak, Cseke, 1832. októberi. KFÖM III. 447-448.; Kölcsey Szemere Pálnak, Cseke, 1832. október 1. Uo. 448-450.; A vers később Tisztújítás címen vált ismertté. KFÖM. i960.1.167. 132 WesselényiKölcseynek, Hadad, 1832. október 5. Kölcsey Levelezés III. 87. 133 Bártfay Kölcseynek, Pest, 1832. Oktobern. Kölcsey Levelezés III. 87-90. 134 Kölcsey Bártfayhoz, Nagykároly, 1832. október 17. Kölcsey Levelezés III. 90-91. Lophágy visszafoglalása utalás arra, hogy Károlyi György ennek a szatmári falunak a tulajdonjogát feltételesen Wesselényire ruházta, de a 16 ezer forintot soha nem kérte, Wesselényi adósságai miatt le sem tudta volna tenni. 135 Kölcsey Szemere Pálnak, Nagykároly, 1832. október 17. KFÖM III. 451-452.
