Angi János – Lakner Lajos – Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2013 (Debrecen, 2013)
Történettudomány - Takács Péter: Kölcsey és Wesselényi politikai barátsága
116 TAKÁCS PÉTER volna-e a haza. A történész ezt nem engedheti, mert Vécsey báró az immár szeptember óta zavart keltő bizonytalanság okozta elégedetlenségtől megriadva, királyi parancsra a „pásztor nélküli nyájat" 1832. november 6-ra követválasztó, november 15-ére pedig tisztújító megyegyűlésre ösz- szeterelte. Azt nem tudjuk, hogy Vécsey kiket szándékozott követnek jelölni. Arról viszont Kölcsey tájékoztatta barátait, hogy Wesselényi „óhajtott volna követ lenni vele..., de róla tudni nem akartak." A „megye akaratát" a költő - „legyen; hiszen szabadságokban állott" - elfogadta. Azt azonban méltatlannak találta,, ,hogy az instrukciókészítő deputációból is" kihagyták. Wesselényi - lévén levelező partnere Eötvös János és Kölcsey is - feltehetően befolyásolta követté választásukat. Kölcseynek pedig Vécseyvel szemben jelentett elégtételt, hogy közfelkiáltással választották követté.136 137 138 Személyének is, vallott nézeteinek is szólt a bizalom. Kellett ehhez Kende Zsigmondnak, Uray Bálintnak, a vármegyei tisztségekre pályázó generáció tagjainak, Wesselényinek és a gróf Károlyi uradalom tisztségviselőinek az ellenpártot semlegesítő támogatása is. Nem valószínű, hogy az 1831 januárja és 1832 novembere között Kölcseytől előbb a tiszteletbeli, majd a valóságos főjegyzői tisztséget is megtagadó Vécsey - és a Domahidy, Botka, Csomay Pál mögé felsorakozók - őt szerették volna Pozsonyba küldeni. Bármi munkált a háttérben, 1832. november 7-én elégedettségről tanúskodó levél indult Pestre a Nagykárolyban történtekről. Arról is, hogy november 6-án „Ötves János és Kölcsey Ferenc kikiáltanak követnek.'™ Az erőviszonyai, és a követválasztó gyűlés hangulata megengedte a november 15-én történendőket is majdnem biztosra jövendölni: „Itt van ójáró] Wesselényi is - lelkesedett a költő-, tűrhető egészségben. Pesten sok mindent fogok mondhatni. AUspánnyaink, ha az ifjúság győz, Kende és Uray Bálint lesznek."™ így történt. November 15—16-án a megyei tisztikar élére választották Kende Zsigmondot és Uray Bálintot. Egy dinamikusabb, az újra is fogékony, de a tisztséggel járó anyagi előnyöket sem megvető, némely vá- daskodók szerint kapzsibb139 emberek kaptak, vagy csikartak ki bizalmat maguknak. Első alispánnak Kende Zsigmondot, helyettesének Uray Bálintot választották meg. Távol áll tőlünk, hogy a Szatmárból Szabolcsba került Krasznay Péter vádjait szentírásnak tekintsük. Azt azonban nem tagadhatjuk le, hogy Kende Zsigmond és Uray Bálint - mint az alispáni bíróságok „elölülőbírái" - a határregulációk és birtok elkülönítések során mindketten találtak annyi saját nevükre telekkönyvezhető földet, amiknek a jövedelme elegendő volt a bárói kötelmekkel járó presztízs kiadások fe136 Jkv 2851/1832.; Hazai ás Külföldi Tudósítások 1832, Szent András (nov.) hava 14. (39. sz.) 305.; Jelenkor (Helmeczy lapja) 1832. nov. 17.729.1. 137 Eötvös János felesküdött a követségre, de arról később lemondott. Kölcsey első követté lépett elő, és december 10-én Eötvös Mihályt választották Szatmár második követévé. A vadászatot is kedvelő Eötvös Mihályt baráti szálak fűzték a jeles vadász Wesselényihez. 138 Kölcsey Bártfaynak, Nagykároly, 1832. november 7. Kölcsey Levelezés III. 96-97. 139 Erről: „Naplójegyzetei Krasznay Péter kemecsei lakosnak.. " Néprajzi Múzeum Bp., 1998.35., 38. dezésére. Annyi Habsburg-pártolás is (ne emlegessünk hazafiatlanságot) megfért elméjükben és szívükben, hivatali asztaluk fiókjaiban, amennyi elegendő volt ahhoz, hogy a neoabszolutizmus idején Alexander Bach huszárjaként a Bécsből vezényelt közszolgálati tevékenységüket - Ferenc József- bárósággal jutalmazza.140 Pillanatnyilag azonban még csak az 1832. november 15—17-én zajló, áldozatot is követelő tisztújítást szemléljük. Erről Kölcsey is, Wesselényi is hallgatott. Ugyanakkor Kölcsey kapta Kendétől a feladatot, hogy Pozsonyban árgus szemekkel figyelje: kik, és mikor mennek Bécsbe, a győztes tisztikar visszaéléseire panaszkodni. Amíg november 7-én Kölcsey a humánum és a polgári értékrend nevében keményen leszólta a szabolcsi követválasztást: „Asztalok törtek széllyel, s gróf Teleki kénytelen vala magának más asztalt hozatni. Verekedés, azaz botozás és öklözés sem maradt hátra. - Éljen a szabadság! Vivát!"w -, addig ő is, Wesselényi is mélyen hallgattak a november 15—17-én zajló nagykárolyi tisztújítás életeket sem kímélő történéseiről. Ez alkalommal bizony liberális ólmosbotok is tanítgatták a kibontakozó szabadság Szatmár vármegyei specialitásait.142 WESSELÉNYI ÉS KÖLCSEY BARÁTSÁGÁNAK MEGSZILÁRDULÁSA A követválasztást és a tisztújítást követően új korszak kezdődött Szatmár vármegye politikai életében. Említettük, hogy Wesselényi vágyát nem teljesítették a szatmári nemesek,143 maradt hát számára továbbra is a főrendi tábla. Kölcsey a követválasztás után - hazai dolgait rendezve magyaros díszruhát csináltatott, kardot szerzett be, ellátta magát a Pozsonyban szükséges holmikkal. Szívesen, reményteli várakozással készült az országgyűlésre. Csekéről november 26-án indult. Nagykárolyban magához vette a szükséges iratokat, a pozsonyi szállásfoglaláshoz és ellátáshoz néhány hónapig nélkülözhetetlen pénzt, és indult Debrecenbe. Innen tett egy rövid rokonlátogató kitérőt Álmosdra. Vizitált rokonainál, majd indult Pestre. Ott baráti társaságban - Bártfay László, Szemere Pál - időzött pár napot. Találkozott kétszer is Kende alispán itt diákoskodó Gusztáv nevű fiával. Rendelkezett megjelent verskötetének tiszteletpéldányairól. December 10-én - vasárnap - átkocsizott Budára. Az éjszakát Döbrentei Gábornál töltötte. December 11-én, hétfőn reggel indult Pozsonyba, aho140 Bomszky Szatmár vármegye 522. 141 Kölcsey Bártfaynak, Nagykároly, 1832. november 7. Kölcsey Levelezés Ili. 96-97. 142 Az 1830-tól a nemesség megadóztatása, a jobbágy viszony felszámolása, a hagyományos társadalmi struktúra lebontása köznapi témákként gerjesztették a politikai vitákat. Kiéleződtek a törvényhatóságokon belüli konfliktusok is. A viták, az egymásnak feszülő presztízsek véres verekedésbe torkolltak. Szatmár sem kivétel, de a levéltárának szétszóródása miatt az itteni események nem rekonstruálhatók. Tartalmas dolgozatok elevenítik azonban fel a véres konfliktusokat. Lásd: Bene 1980.33-63.; Völgyesi 1999.20-42.; Sor került vérengzése Szatmár, Heves, Bihar és Zala vármegyékben is. 143 „ Wesselényi is... óhajtott volna követ lenni velem; de róla tudni nem akartak." Kölcsey Bártfaynak, Nagykároly, 1832. nov. 7. KFÖM i960. III. 453.
