Angi János – Lakner Lajos – Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2013 (Debrecen, 2013)
Régészt–Ókortudomány - Vozil Irén: Újbirodalmi és későkori egyiptomi koporsók
ÚJBIRODALMI ÉS KÉSŐKORI EGYIPTOMI KOPORSÓK 8l A DÉRI MÚZEUM ÚJBIRODALMI KOPORSÓJÁNAK DÍSZÍTÉSE ÉS FELIRATAI A koporsó szikomor fából készült, alapszíne fekete, úgy a fedélrészen, mint az alja oldalán. A fedél és az alj belső felülete okkersárga, díszítést nem tartalmaz. Az újbirodalmi koporsóban lévő múmián múmia maszk és kartonázs dísz nem volt, bár a múmiapólyán jól látszik a mellkast a nyaktól lefelé hosszan beborító kartonázs benyomódott helye. A pólya színe itt világosabb is. A lábakon a medence vonaláig ék alakú fonatos pólyázást alkalmaztak. A bepólyázott talpakra kartonázs sarútalpakat helyeztek, melyet fáslival erősítettek fel. A sarútalpak alapszíne tört fehér, vízszintes és függőleges sötét okkervörös csíkok között kék és zöld keresztvonalakkal és pontozással. A múmia díszítése, az ékfonatos pólya és a sarútalpak a szaiszi-kor utáni időszakra utalnak. A múmia röntgen felvételei és a radiológiai vélemény is alátámasztja, hogy a koporsó másodlagos felhasználású. A fedél Az áll felé keskenyedő ovális okkervörös arcot és nyakat mellig érő nagyméretű sötétkék-okkersárga csíkos paróka keretezi, melynek két végét vékony, három vízszintes piros szalag csík zárja le. Az arcot a nyakkal együtt külön faragták meg. A szemöldök hosszú íve és a meghosszabbított szemnyílás, valamint a pupilla fekete, a szemtest fehéren világít. Az orrnyílások is feketével jelöltek. A szép vonalú telt ajkak élénkvörös színezése csak nyomokban látszik, a fülek ugyancsak nyomokban láthatóak a parókára felfestve okkervörös színben. A homlok fölött a parókán kinyílt lótuszvirág nyomai vélhetők. E fölött a parókát félkörívben a fedél vonaláig koszorú díszíti: okkervörös szegélyű párhuzamosan futó sáv között sötétkék, piros, világoskék, sötétkék háromszöget formáló virágdíszítés, lótuszvirág, vagy papíruszbimbó nyomai sejthetők. Közvetlenül a nyak alatt, a paróka két szára között kék, zöld, kék széles vízszintes pántok alatt nyakék van, a ruhán kopott okkervörös színen cseppformájú gyöngyök kék színben. A mellen keresztbe tett karokat az ökölbe szorított kézfejekkel együtt plasztikusan megmintázták és csappal erősített fel. A mellet beborító széles un. uzeh-gallért három sorban pálcatagos levél és gyöngydíszítés alkotja, melynek külső szegélyét lótuszbimbós ornamentika zárja le. A vállat is takaró gallér okkervörös, sárga, kék, zöld és fehér színű. A vállon egy-egy sólyomfejes záródísz zárja le a gallért. A megmintázott karokra is ráfestették a gallér ornamentikáját. A kézfej okkervörös, a csuklóin lévő karperecek kék-sárga-vörös színűek. A gyöngyfüzérekbó'l álló és virágdísszel szegélyezett gallér az egyiptomi előkelők ünnepi viseletén látható. A széles gallér alatt középen Nut, a kitárt szárnyú ég istennő térdel, ökölbe szorított kezekkel, szárnyának végei belenyúlnak a fedél oldalán futó hosszirányú szövegmezőbe, mintegy védelmezőn átöleli, oltalmába fogadja a halottat és biztosítja számára az újjászületést. A fej világos okkersárga, a karok szintén, a kitárt kar alatti szárnyak világossárga és sötétkék tolldíszítésűek. (III. és III. a. kép) Az istennő alakja alatt a lábrészen három horizontális és három vertikális hieroglif sáv négy képmezőre osztja a fedelet. A hieroglif sáv kettős szegélye és jelei világossárgák. A két szélső vertikális sáv a válltól indul ki, a középső az istennő alakja alatt kezdődik és a lábfejig tart. (Nut formula.) A felső két képmezőben tükörképesen elhelyezkedő, szentélyen fekvő Anubisz-sakál ábrázolás látható kihegyezett fülekkel, lelógó farokkal, amint a mágikus hatalom nyakörvét viseli és Ozirisz flagellumát hordja testének közepétől. Az állat teste okkersárga, a füleknél sötétkék festéknyomok, a farkán három sötétkék petty. Anubisz sakál formájában védelmezőként szerepel. Hasán fekszik, mint őre a titoknak és mindannak, ami koporsókkal, kanópusz-edényekkel és az azokat tartó ládikákkal kapcsolatos. A következő képmezőben ugyancsak tükörképesen két térdelő istennő, ízisz balról és Nephthüsz jobbról4 előre nyújtott karral egy-egy (sn) sen- gyűrű - az örök védelem jele - fölé hajolva, amint megérintik azt. Mindkét istennő festése nagyon kopott, az alakok sárga színűek, a nyakon és felsőkaron gallér és karperec, kék festék nyomai. A homlok fölötti hátul masniban végződő hajpánt piros színű, úgyszintén a ruha redője és a derekát átfogó öv hosszan lelógó szalagja. A koporsóalj A koporsóalj jellegzetesen magas oldalú, a fejtetőn a paróka csíkozása folytatódik, ábrázolás nincs rajta. A fejrész közelében a meghatározott panelben mindkét oldalon, a sírkápolna tetején egy-egy pár udzsat-szem, a két szem könnycsatornája között sen-gyűrű van. A belőle sugárzó erő révén a halott védelmezője. (Középbirodalomból vett ábrázolás, akkori felfogás szerint a halott kinéz a koporsóból.) Az ábrázolás sárga festésű. A koporsó mindkét oldalán hieroglif sávok által elválasztott három képmező, amelyekben az udzsat-szemek irányába tekintő három-három istenalak látható. Középen mindkét oldalon Anubisz, mellette kettő-kettő emberfejű isten, feltehetően a Hórusz-fiúk. (IV. és IV. a. kép) Színezése világos okkersárga és tüzes okkersárga, piros kontúrvonalakkal, megrajzolva a ruha redői és a többi részlet is. A szem és szemöldök fekete, a díszítések - melldísz, öv, felkar és csukló ékszerek - egyiptomi kékkel festve. Az emberalakkal, sakál fejjel ábrázolt Anubisz az Újbirodalom óta halottkísérő és balzsamozó isten. A fedél és az alj összeillesztése adja a talp képmezőjét. A felső részen két hieroglif sáv között hosszú halványsárga ruhában, derekán hosszan lelógó piros övvel, mellén nagy kék gallérral, könyökben meghajlított, felemelt két karján függő élet kulcsával, (rnh) anh-élet hieroglif jellel ízisz istennő áll. Karjain és csuklóin a karperecek, valamint a gallér is lápiszlazuli kék. Alakja és ruhájának szabásvonala piros kontúrvonallal megrajzolt, valamint a fején lévő hajpánt is. Szeme, szemöldöke fekete. Feje felett sárga festés látszik - mivel a koporsó ott már véget ért - ez feltehetően 4 Halottak Könyve 151. fejezet a XVIII. Dinasztia idején Ani papiruszán.
