Angi János – Lakner Lajos – Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2013 (Debrecen, 2013)

Irodalomtörténet - Bakó Endre: Herczeg Ferenc és a debreceni színházi élet

HERCZEG FERENC ÉS A DEBRECENI SZÍNHÁZI ÉLET

151

láttam, finom ötvös magyar munka, de nem dráma. Nincs egy egész kel- leme."58 Hátrányának tartja viszont, hogy Herczeg kívül áll személyein, ami egyéniségéből érthető meg. A monumentalitáshoz való érzék egészen a Bizáncig hiányzott belőle. Inkább „apró elbeszéléseiben érzi magát otthonosan, amelyekbe lerakta életmegfigyeléseinek mozaikszerű gazdagságát." Ötletei ragyogóak, de hamar elenyésznek. Útja rendhagyó, mert a jelenből halad a múlt felé, a vidám dzsentritörténetektől a történelmi események igazságainak boncolgatásáig. „Útközben bámulatos szívóssággal tanulgatta a régi magyar nyelv kincseit, gyűjtögette virágait; s ha mindennapi történeteiben még el-elszólja is magát, ha múzsájáról még ma is elmondhatjuk, hogy az édes honi szót selypíti nyelve, már a Pogányokban, Ocskay brigadérosban és különösen (a) Bizáncban szinte Katona József dörömbölő nyelve viharzik, modernebb és művészibb formába omoltan". Oláh Gábor a dicséretben egészen odáig megy, hogy ezt a mondatot is leírja: „(A) Bizánc nemzeti büszkeségünk."59

Oláh tehát alapjában véve elfogadta a lassan hivatalos rangra emelkedő kánont, néhány mellékesen elejtett megjegyzése azonban jelzi, hogy érzékelte Herczeg művészi fogyatékosságait is. Látta továbbá, hogy „a hideg Herczeg" ügyesen taktikázik, és éket próbál verni a fiatal költők közé.60 Egy eset kapcsán felidézte 1917-ben írott Széchenyi-drámáját, amit a Nemzeti Színház visszautasított, s eközben kitér Herczegnek A híd c. darabjára, mely nagy sikert aratott. „Holott A híd nem jó darab. Széchenyiből egy kaszinótagot ügyeskedik; Kossuthot meg egyenesen torzképpé hitványítja. Hogy mer ez a gavallérokat és Gyurkovics lányokat írogató Herczeg Széchenyihez nyúlni? A kritika és a közönség azonban bedől neki, s én magam maradok különvéleményemmel." Az is Herczeg darabja ellen ingerelte, hogy annak 4. felvonása gyanúsan hasonlít az ő drámájának egyes részeihez. (Gyanúját részletezi). Meg is kérte Bodor Aladár barátját, hogy tárja nyilvánosság elé az esetet, de Bodor nem vállalkozott rá, Szabó Dezsőt ajánlotta erre a feladatra. A dolog végül hamvába holt.61 Oláh 1931-ben újraírta drámáját Széchenyi alkonya címmel, amit a Budapesti Szemle 1932-ben közölt. „Azt hiszem, az én Széchényim magyarabb, nagyobb és tragikusabb, mint a nagy svábé."62 Jobb későn, mint soha."63 Egy önelemző futamában humor-adottságának örülve úgy véli, a szenvedéllyel együtt kivész a humor is a kor monoton költészetéből. Amit helyette kap: „Egy kis szentimentalizmus, egy kis cinizmus, föleresztett - Herczeg Ferenc-i szellemesség - kész."64

Herczeg feltétlen híve volt Debrecenben Pap Károly professzor, aki számos írásban és beszédben adott kifejezést annak a meggyőződésének, hogy benne minden idők legnagyobb magyar íróját kell tisztelni. Ez hangzott el az író 80. születésnapját ünneplő törvényhatósági bizottsági

58 i. ti. 63

59 OLÁH Gábor: Herczeg Ferenc. In.: írói arcképek. Bp. 1910.

60 OLÁH: Naplók 126.

61 i. h 444

62 i.tl.447

63 i. h. 500

64 i.h 565

rendezvényen is. Pap Károly szerint különösen a Bizánc és A híd példája bizonyítja, milyen nagy mestere Herczeg a drámának, a Gyurkovics-lá- nyok, a Kék róka stb. a vígjátéknak. Beszédét azzal a fordulattal zárta, mellyel Moliére-nek hódoltak a franciák: „Semmi sem hiányzik az ő dicsőségéből."65 A Csokonai Színház társulata is csatlakozott az ünneplőkhöz, Beleznay Unger István igazgató az Ocskay brigadérost újította fel, a főszerepet fenntartva magának.66

Juhász Géza az újabb magyar irodalom szemléjével doktorált.67 Ebben külön tárgyalja a drámaíró és a regényíró Herczeget. „Drámáiban modernebb értékeket valósít meg, mint regényeiben." - szögezi le. Igazi területe a középfajú dráma, mert mélyebb tragikai vagy komikai ereje nincs. Szemlélete híján van a népi gyökereknek. „Nagyvonalú alakjai mind az eszményi magyar úr konzervatív típusának változatai. Bennük sem tud olyan váratlan mélységeket föltárni, mint enyhe gúnnyal figyelt köznapi férfijaiban és még inkább asszonyaiban. Társadalmi darabjaiban hiányoznak az élet apró gondjai-bajai, történelmi drámáiban sincs, a gondos korrajz ellenére sem, igazi valóság íz." Mégis, a sikeres színműírók közül - véli Juhász Géza, - az ő törekvései a legátfogóbbak, a legkomolyabbak. (Ma már tudjuk, ez téves megérzés: a divatos kortárs színpadi szerzők közül Zilahy Lajos, Szomory Dezső és főleg Molnár Ferenc időt állóbbnak bizonyult!). Leghatásosabb történelmi drámájának a Bizáncot tarja, a legegyenletesebbnek az Éva boszorkányt, a társadalmi drámák közül a legmélyebbnek a Kék rókát, legeredetibb alkotásának az Aranyborjút.

1934. február 14-én a Csokonai Kör felolvasó ülést tartott a Kollégium dísztermében, melyen két előadás Herczeg Ferenccel foglalkozott. Juhász Géza a drámaírót elemezte. Előadása megjelent nyomtatásban is.68 Négy pontban foglalta össze mondandóját. Az elsőben a Bizánc kissé részletesebb, majd néhány történelmi színművének érintőleges elemzése után megállapította: „Bármily üdítő A híd zálogosdija, egy csöpp Gyurkovics- idill a Széchenyi-sors tövében: aki folyton ilyen jelenetekre csap le, aki ilyenkor alkot leghibátlanabbul, soha nem érezte a történelem feneketlen barlangjából felsüvítő orkánt. Cselszövéseket lát, kisemberi hiúságot, félreértést. Ha vannak helyzetvígjátékok, Herczeg tragédiái helyzettragédiák.'' A második pontban mentő körülményeket keres, és megállapítja, hogy a kor, a század légköre nem kedvez a tragédiának, mint műfajnak, mert hiányzik a legnagyobb távlat, ami eredetileg szülte: a vallásos révület. Herczeg is a Bizáncot XIX. századi alakokkal népesíti be. Legköltőibb tragédiája az Éva boszorkány, „De azért ebben is több a hatásos színpadi pátosz, mint a valódi mélység.. .*. Nőalakjai hősibbek, mint férfipartnereik, hozzájuk képest Molnár Ferenc lipótvárosi dámái érzelgős libák. De „érdekes nőalakjai" üresek, hasonlítanak a kor szexis gépírónőihez. „Herczeg még Szendrey Júliát is letudja rántani a varrólány-álmok hősnőjévé."

65 Megemlékezés Herczeg Ferencről születésének 80-ik évfordulója alkalmából. Elmondta Pap Károly (...) a törvényhatósági bizottságnak 1943. évi szeptember 23. napján tartott rendkívüli közgyűlésében

66 Db. 1943. okt. 5.4.

67 Bevezetés az új magyar irodalomba 1900-1928. Bp.—Db. 1928.

68 Herczeg Ferenc drámái. Rosta, 1934. febr. 22.7-10