Angi János – Lakner Lajos – Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2013 (Debrecen, 2013)

Irodalomtörténet - Bakó Endre: Herczeg Ferenc és a debreceni színházi élet

HERCZEG FERENC ÉS A DEBRECENI SZÍNHÁZI ÉLET

147

poetikus egyes részeiben, de Bánk bán és hasonló klasszikus alkotások mellé nem merem állítani."16

A búcsúzó évadot maga a „Debreczen" felelős szerkesztője, az országosan ismert író, Móricz Pál parentálta el rendkívül indulatosan, - és szokatlan módon - vezércikkben. „Nem egyedül Komjáthy igazgatót vádoljuk emiatt, bűnrészes a közönség is, mely megtapsolta a minden szemérmet nélkülöző darabokat, mint a Coralie és társait, mely ujjongva fogadta a Herczeg Ferenc nyomorult Ocskay brigadérosát, melyben az elveteme- dettség vakmerőén nagy Rákóczink sírját is hiéna módon megbolygatja. Elszomorító, hogy Coralie és társai, a lator Ocskay brigadéros hű szövetségesei, Debrecenben, éppen Debrecenben is diadalmaskodhattak. (...) Hát az ifjúság, mely a Fedák Sárika kisasszony kocsijából tombolva fogta ki a lovakat, hámba állván a nemes fiatalság, hol rejtőzött, midőn a Rákóczi emlékét gyalázó brigadérost kellett volna a becsületes színpadról a süllyesztőbe lekergetni. Hallgatott, sőt mi még rosszabb, tapsolt. Elbódult a Herczeg által nyújtott mérges italtól - megvesztegette a tárogató-bú- gás, trombitaszó, harang-kongás, puskapufogás, nehány kurucnóta, szép csoportok, számos frázis

."17 Gulyás István indignálódva reagált a kirohanásra: „... abban a vezércikkben meg van támadva egy színdarab is, meg van támadva az Ocskay brigadéros. (...) De azt, hogy saját lapom (...) megbélyegezzen valamely színdarabról írott ismertetésemmel kapcsolatban, most történik velem először. Az Ocskay brigadérost ugyanis én ismertettem a „Debreczen"-ben első előadása alkalmából. (.. ,)"18 A következő napon egy városszerte ismert ügyvéd és költő cikksorozatban (!) kezdte a darabot támadni. „Én nagy tiszteletben tartom a drámaírói poetica licenciát, de még nagyobb tiszteletben tartom egy nemzeti drámahős becsületes jellemét és lealacsonyításoktól való megoltalmazását úgy az életben, mint a színpadom egyaránt. Ha már történetet fabrikálunk, és nemzeti drámát teremtünk, színezzük ki a történetet hazafias erkölcsi szellemben, mellyel ezt a szolgává lealjasított nemzetet becsületes hazaszeretetre és szabadságtiszteletre buzdítjuk. Ez az igazi magyar drámaíró egyik elengedhetetlen kötelessége.''19 Ugyanabban a számban Móricz Pál visszautasítja Gulyás István nyílt levelét, mert sérti hírlapírói önérzetét.20 Egy szerkesztőségi közlemény is felel Gulyás Istvánnak. „Mivel Gulyás István történeti és esztétikai argumentumokat kért, íme: 'Van-é történelmi igazság abban, hogy Ocskay daltól és italtól elbódulva jósol, megjósolja, hogy a kurucoknak minden küzdelme, minden fáradsága és önfeláldozása hiábavaló?" A lap néhány nappal később a maga igazát bizonyítandó, az elrettentés szándékával részleteket közölt a drámából, az alábbi szöveg kíséretében: „Szemelvények az Ocskay brigadérosból. E fenti címen lapunk hétfői számában tárcasorozatot kezdtünk meg. E cikkelyekben lapunk fe16 H. S. = HARSÁNYI Sándor: Ocskay brigadéros. Új Debreczeni Friss Újság, 1901. márc. 15.3-4.

17 M. P. = MÓRICZ Pál: Búcsú a színészektől. Db. 1901. május 4.1.

18 GULYÁS István: Nyílt levél a szerkesztőhöz. Db. 1901. május 6.3.

19 Dr. KIRÁLY Péter: Herczeg Ferenc és a debreceni színházi élet: Ocskay brigadérosról. Db. 1901. május 7.2-3. - és a következő számok.)

20 Nyílt levél a szerkesztőhöz. 3.

lelős szerkesztője Herczeg Ferenc Ocskay brigadérosát minden szépítés, minden vakító görögtűz, minden tárogatórivalgás nélkül úgy mutatja be, mint ahogy Herczeg Ocskayt leírta, darabját megszerkesztette, mert hisz e szemelvények a színpadokon kézirat gyanánt tekintett Ocskay brigadéros könyvéből vonattak ki."21 Egy pár héttel később a lap idézi a Századunk c. folyóiratban megjelent Thaly-cikket, mely szerint Ocskay „elvetemült condottieri-jellemű és sokszoros menthetetlen áruló, végül haza- és fejedelemáruló." Éppen ezért korábbi álláspontját, - mely szerint egy árulóról elhibázott vállalkozás drámát írni - fenntartja.22 Az Új Debreczeni Friss Újság (Sas Ede lapja) már február 15-én, csaknem egy hónappal a helyi bemutató előtt feltette a kérdést: változtat-e az író az Ocskay-brigadéros szövegén? Herczeg nem reagált a debreceni fenntartásokra, hiszen a hallgatás taktikáját alkalmazta a fővárosi Magyarország nem szűnő támadásával szemben is. Erre azonban részletesen kitért emlékirataiban. „Úgy gondoltam, nekem előnyösebb, ha nem keveredem polémiába, hanem hallgatásommal arra szorítom a túloldalt, hogy ne velem, hanem kizárólag a színdarabommal hadakozzék. Tartózkodtam tehát minden nyilatkozattól, interjút sem adtam, Ocskay brigadérosra bíztam, hogy védje meg a saját bőrét. Egyet azonban megtettem a darab érdekében: szokásom ellenére elmentem minden vidéki előadásra, ahova hívtak, és 'ünnepeltettem' magamat." A Vígszínházban egyébként száz előadást élt meg a darab!23 Egy másik helyen: „Azt kell hinnünk, hogy a nagyközönség kulturális színvonala akkor már magasabb volt, mint Magyarországék hitték, mert sem Budapesten, sem egyik vidéki helyen sem tudtak egyetlen ellenséges tüntetést rendezni. Pedig sok helyen megpróbálkoztak vele."24 (Ekkor a debreceniek még nem tudhatták, hogy Herczegnek, amint későbbi történelmi tárgyú darabjaiból kiderült - finoman szólva - nem ku- rucos a történelemszemlélete!)

A kínos intermezzo végső soron nem ártott Herczeg debreceni presztizsének. „A modern Magyarország irodalmi nagyságainak egyik legkiválóbbja kétségen kívül Herczeg Ferenc. Amit mond, annak van jelentősége és különös érdekessége. Csodás szeme és éppen ezért különös emberismerete van. Olyan metsző igazsággal magyar színpadi író aligha állított még alakokat a néző elé, s olyan biztonsággal, mint Herczeg, ma senki sem kezeli a színpadi siker titkát. Új darabjában, a Kéz kezet mos- ban a protekciót állítja pellengérre. Ezt a darabot ismerjük még dramatizált regény korából - akkor talán több színnel, több szóval vezette el a költő a végcélhoz a maga igazságát, de így is megragadja figyelmünket, leköti érdeklődésünket az a maró, erős szatíra, amely sarkköve az egész darabnak. (...)" A kritikus megjegyzi, hogy az előadás még kissé döcögött, úgy látszik, kevés próba állt mögötte.25 A színészi morált hiányolja egy másik recenzió: „Míg a második előadás üres ház előtt folyt le, a harmadikra szép számú közönség gyűlt egybe. De már a negyedik előadás

21 Szemelvények az Ocskay brigadérosból. Db. 1901. május 11.3. és a következő számok

22 THALY Kálmán Ocskay brigadérosról. Db. 1901. május 29.6.

23 Herczeg Ferenc emlékezései. A várhegy - A gótikus ház. Bp. 1985.338-347.

24 SURÁNYI Miklós: Herczeg Ferenc, életrajz. Bp. é.n. /1925/ 52.

25 s. b. = v.sz. SÍPOS Béla: Kéz kezet mos. DÚ. 1903. ápr. 19.4.