Angi János – Lakner Lajos – Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2013 (Debrecen, 2013)
Történettudomány - Krankovics Ilona: Debreceni kereskedők nagyváradi kapcsolatai a 19. század első felében
124 KRANKOVICS ILONA csinosításához is.9 A Nagyváradra szállított bőrökről készített nyilvántartás forrásértékét növeli, hogy segítségével több mint másfél évtizeden keresztül, 1836 és az 1850 évek közötti időben megszakítás nélküli folyamatot vizsgálhatunk. A leltár pontossága lehetőséget biztosít arra, hogy képet alkossunk a váradi kereskedésbe szállított különböző bőrök fajtáiról, s azok mennyiségéről. Ártörténet szempontjából is igen értékes a forrás, mivel a kereskedés első öt évében tartalmazza az eladásra szánt termékek kötésenkénti és darabonkénti árát is.10 * Ahogyan teltek a hónapok Kis Orbán (II.) János, egyre jobban megismerte a nagyváradi vevők igényeit. A Nagyváradra szállított bőrök ösz- szetételéből arra következtehetünk, hogy igen rövid időn belül sikerült megnyernie a katonaság számára vásárló beszerzőket, mint a legnagyobb és legstabilabb megrendelőket. Lykának 183/. április 8-án már arról írt, hogy Nagyváradon a katonaság a vastagabb talpakat kedveli, ezért kéri 4-5 darab 40 font súlyon felüli küldését a korábban megrendelteken felül." A következő szállítmányt már egyenesen Nagyváradra kéri Pestről küldeni, nehogy lekéssék az Úrnapi vásár idejét, ahol reméli, „egy kevés pénzt" árulhat majd.12A kereskedésével kapcsolatosan megjegyzi, hogy az újdonságához képest igen sokan vásárolnak nála. Törekszik felmérni az ottani igényeket, s meglepve tapasztalja, hogy arrafelé a fekete kordován sokkal kevésbé népszerű mint a debreceni kereskedésében. Abban reménykedik, hogy kereskedése beindulásával és ismertté válásával a közönségesebb bőrök iránt is megnő majd a kereslet.13 Valóban, egy félév sem telik el s a társzekerek szállítmányának döntő részét ez a bőráru teszi ki. Meg kell itt jegyezni, hogy a kordován méretének igen nagy jelentősége volt, mivel a közepes nagyságúak voltak a kelendőek. A mesteremberek, a csizmadiák ezeket a bőröket tudták a leggazdaságosabban felhasználni. A katonaság viszont kitűnő felvevő piacnak bizonyult a nagyméretű bőrök számára. Meg is kérték az árát a nagyváradi kereskedésben. Egy-egy kötés akár az 50 váltó forintot is meghaladta. Az 1. diagram bemutatja a kereskedés kordován forgalmát. Mint látható a fekete és lengyel kordovánok forgalmazása meghatározó szerepet játszott a kereskedés működésében. Már az indulás évében fekete kordovánból 7419, lengyel kordovánból 4862 váltó forint értékben árultak. Ha 9 Vecsey György levelei. Sajnos csak néhány gazdájához irt levele maradt ránk, azonban ezek a megmaradt írások nagy segítséget nyújtanak ahhoz, hogy minél teljesebb, életszerűbb képet kapjunk a kereskedésről. 10 A Váradra küldött bőrök feljegyzése 1836-1850. n Déri Múzeum Általános Történeti Dokumentációs Gyűjtemény Sz.1910.875.i1. (A továbbiakban: Üzleti levelek.) Kis Orbán (II.) János 1836 április 3-án írt levelében, Lyka Anastasust arról tudatja, hogy a katonaság további megrendelésétől vártja a kereskedés fellendülését. 12 Üzleti levelek. Kis Orbán (II.) Lyka Anastasiushoz 1836. március 26-án kelt levele. 13 Vecsey György levelei. Vetsey György Nagyvárad 1837. március 8-án kelt levelében kéri gazdáját, hogy a legközelebbi alkalmatossággal 5 darab kesztyűsnek való fehér „blankírozott" bőrt küldjön. Azt javasolja, hogy a fontos talpakat nagyobbra vágassa, mint írja: "mert itten az láb szélesebb mint Debrecenbe.". Arra panaszkodik, hogy „a csizmadiák mestersége még sem akar indulni csupa apróság kél" Abban reménykedik, később az üzlet jobban fog menni, mivel a sok sár sok csizmát elnyű, előbb- utóbb szükség lesz új bőrökre. 8 000,00 7 000,00 6000,00 5 000,00 4000,00 3 000,00 2 000,00 1 000,00 0,00 1836 1837 1838 1839 1840 1841 1842 1843 1844 1845 1846 1847 1848 1849 fekete kordován »jakovai kordován 1 lengyel kordován sárga kordován 7. diagram A kordován bőrök forgalma 1836-1849 között nem is ekkora mennyiségben, de elmondható, hogy a következő években a kordovánok a váradi kereskedésben is a legkeresettebb bőrök közé tartoztak. A váradra szállított bőrök között a jakovai kordován 1838-ban jelent meg először, ezt követően a szükségletnek megfelelően hol kisebb, hol nagyobb mennyiségben jelen volt a piacon. A sárgára festett kordován szintén 1838-ban tűnik fel a kínálatban, s ha kevés is fogyott belőle, mindenképpen a választékot növelte. A borkereskedelem meghatározó részét a jó minőségű talpbőrök beszerzése és forgalmazása jelentette. A kordovánok mellett a fontos talpak voltak a legkeresettebbek. Ezekből majd akkora értékben szállítottak mint a kordován bőrökből. A fontos talp elnevezés onnan ered, hogy a darabra árusított bőrökért súlyuk, azaz vastagságuk alapján kellett fizetni.14 A kordován és talpbőrök mellett meghatározó bőrféle volt még a rajtzi szattyán. A források egyszerűen csak rajtzinak nevezik, ez a kiválóságáról híres bőrfajta mindkét kereskedésben igen keresett volt.15 A zsíros szaty- tyán árusítása szezonális jellegű volt. A nyári meleg beállta előtt igyekeztek a kereskedők túladni rajta. A többi bőrfajta árához mérten olcsóbb volt, emiatt szívesen vásárolták. A finom bőrmunkák készítéséhez használt bergstadti szattyán csak a váradi kereskedés kínálatában szerepelt. A fehér timsós bőr, az alaun folyamatosan igen népszerű volt a kereskedés vásárlói körében. A többi bőrféléhez képest az árát alacsonyabbra szabták, emiatt mind a tímárok, mind a bőrfestéshez is értő csizmadiák szívesen vásárolták. A fischleder, mint ahogyan az elnevezés is mutatja, halzsírral erősen átitatott bőr volt. Ha nem is nagy értékben, 1836-ban már az árusított bőrök in 14 A fontos talp mellett ismeretes még a német talp, az einzetz talp elnevezés is. A két név ugyanazt a borfajtát jelentheti, vagyis a német technikával, több réteg összera- gasztásával készült talpat. 15 Az elnevezés a felföldi Rajtzi földrajzi névből ered, ahol az ott élő tímárok az általuk készített kiváló minőségű bőrökről lettek híresek. A finomabb kidolgozású, vékonyabb fajtájából lábbelit készítettek, a vastagabbakat - erősségük miatt - kárpitként a bútorkészítésnél dolgozták fel.
