Angi János – Lakner Lajos – Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2013 (Debrecen, 2013)
Történettudomány - Krankovics Ilona: Debreceni kereskedők nagyváradi kapcsolatai a 19. század első felében
123 Krankovics Ilona DEBRECENI KERESKEDŐK NAGYVÁRADI KAPCSOLATAI A19. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN A Nagyváradon 1836-ban megalapított bőrkereskedést a Kis Orbán család kereskedelmi vállalkozásainak kiemelkedő epizódjaként lehet értékelni.1 Kis Orbán (II.) János kísérletet tett egy bőrárú üzlethálózat kiépítésére. A nagyváradi kihelyezett kereskedés a két város szoros gazdasági kapcsolatára épült. Sajnos a határon túli kutatás nehézségei, valamint a források hiánya miatt a két város gazdasági együttműködésének története nem feldolgozott. Az e téren végzett kutatás egy árnyalattal gazdagítja Nagyvárad és Debrecen kereskedelméről való ismereteinket. A Kis Orbán család Nagyváradon megszervezett kereskedése valamilyen ok miatt elkerülte a kutatók figyelmét, pedig az ezzel kapcsolatos források igen értékesek, mivel lehetőséget teremtenek a XIX. század első felében zajló gazdasági folyamatok jobb megismeréséhez. A forrásokból sikerült kibontani az 1836 és 1849 között Nagyváradra szállított bőrökről készült nyilvántartást,2 melynek jelentőségét növeli, hogy 1836 és 1842 között tételesen rögzíti az eladásra szállított bőrök beszerzési és eladási árat. Ez a négy éven keresztül vezetett üzleti napló alkalmasnak bizonyult a kereskedelmi haszon elemzésére is. Kis Orbán (II.) János vállalkozásának felélénkülését várta a nagyváradi kereskedés kiépítésétől. Lyka Anastasius3, pesti kereskedőtársa is bátorította Kis Orbán (II.) Jánost a kereskedés Váradra történő kiterjesztésében, amely 1836-tól kezdődően a Kis Orbán Cég meghosszabbított karjaként működött egészen 1850-ig, annak megszűnéséig.41836-ra Nagyvárad is az ország területét átfogó kereskedelmi hálózat egyik fontos központjává 1 A család történetével és gazdasági tevékenységével kapcsolatosan lásd: Krankovics Ilona: Mozaikok a textilkereskedelem történetéből - A Kis Orbán család kereskedésének története. In: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2008/09. Debrecen, 2009. 51-60.; Krankovics Ilona: Kereskedői vállalkozások születése, virágzása és hanyatlása Debrecenben a 18. és 19. század idején. In: A numizmatika és társtudományok. 2009. Szeged 2011.; Krankovics Ilona: Egy debreceni bőrkereskedés hétköznapjai a XIX. század első felében 143-155.0. In.: A Debreceni Déri Múzeum évkönyve 2011/12 2 HBML XI. 107.17. A Váradra küldött bőrök feljegyzése 1836-1849. (A továbbiakban: A Váradra küldött bőrök feljegyzése 1830-1849.) Ajelen cikkalapjáta leltáradatainak számítógépen történt kiértékelése képezi. 3 Az üzletember Lyka Anastasius mint elhalt barátja fiát vezette be a nagykereskedők világába. Kis Orbán (II.) Jánosnak is barátja s tanácsadója. Befolyásával, kapcsolataival a kereskedésétől és az életétől is elválaszthatatlan lett, annak kibontakozásától egészen megszűnéséig. 4 A nagyváradi bőrkereskedés kiépítésében, valószínű nagy szerepet játszott a debreceni kereskedésének egy csökkenő forgalma, a forrás arról árulkodik, hogy mind figyelmét, mind anyagi erejét az újonnan kiépített kereskedés felé irányítja a kereskedő. vált.5 A váradi kereskedésbe heti rendszerességgel indultak Debrecenből a bőrrel megrakott szekerek. Kis Orbán (II.) János a gondos gazda módjára naplójában feljegyezte a kereskedése elindítására tett hivatalos lépéseket. Az iratok és az engedélyek megszerzése, a „fiscalisnak fizetett honorarium" 45 váltó forint volt. A várostól 10 forint 30 krajcárért vásárolta meg a kereskedés megnyitásához való jogot.6 A feljegyzései szerint a boltot, azaz három szobát és egy konyhát évi 320 váltó forintért vette bérbe Mütter Ferenctől. Az üzlet berendezésének elkészítésére Tóth Ferenc asztalosmestert fogadta fel.7 Az első áruval megrakott szekér 1836. február 2-án indult el Nagyvárad felé. A nagyváradi bolt irányítását bizalmas emberére, Vetsey Györgyre bízta. Benne egy megfontolt, szigorú erkölcsű embert ismerünk meg, aki nagy biztonsággal és hozzáértéssel vezette a kereskedést. Vetsey György alakja, aki eredetileg szíjgyártó mester volt, már 1824-ben felbukkant a forrásokban. Kis Orbán (II.) János türelmes kereskedőként többször kisegítette bőrökkel a mestert, aki tartozását szűcsmunkával tudta le.8 Eredeti mesterségét a kereskedés irányítása mellett is végezte. Kis Orbán (II.) János számára igen fontos volt, hogy olyan ember tartsa kézben vállalata irányítását, aki érta bőrök utólagos megmunkáláshoz, 5 Bácskai Vera-Nagy Lajos: Piackörzetek, piacközpontok és városok Magyarországon 1828-ban. Budapest, 1984.85-87.0. és 292-293.0.; FleiszJános: Nagyvárad a 19. században. In: Város, társadalom, kultúra. Nagyvárad a 19-20. században. Tanulmányok. Nagyvárad, 2005. 6 Déri Múzeum Általános Történeti Dokumentációs Gyűjtemény Sz.1910.875-1. (A továbbiakban: Vecsey György levelei) Pénztörténeti adalék, hogy a hivatalok és a hivatalos személyek az illetéket ércpénzben hajtották be a hozzájuk forduló polgároktól. Ebben a bérleti szerződés elkészítéséért egy arany és egy ousverain d'or-t kellett a nótárius kezébe letenni.; Vargha Gyula: Magyarország pénzintézetei, Budapest. 1885. Mind a császári, mind a körmöci arany értékét 4 forint 30 krajcár értékben számították. A kizárólag Ausztriában vert ousverain d'or értéke 13 forint 20 krajcárnak felelt meg. 7 Vecsey György levelei. „ Asztalos Tóth Ferentzel meg alkudván a' boltba 1, Stellasira, 2 Padlóra f 150 váltóban fel pénzül." Az árak és sarkok a Stellásihoz további 20 váltó forintért készültek. Miután a Piktor elvégezte a bolt „Spricelését" megkezdődhetett annak aprólékos berendezése. 8 HBML Xl.107.1. A Kis Orbán cég főkönyve bejegyzése szerint, Vetsey György 1824-ben és 1826-ban hitelbe vett bőrök árát, összesen 185 váltó forint értékű tartozását 1831- ben szűcsmunkával fizette le. A nagyváradi kereskedés működése idején, 1836-ban 970 váltó forint, 1840-re 2759 forintra földuzzadt áruhitelét munkájával fizette le.
