Angi János – Lakner Lajos – Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2013 (Debrecen, 2013)

Történettudomány - Takács Péter: Kölcsey és Wesselényi politikai barátsága

KÖLCSEY ÉS WESSELÉNYI BARÁTSÁGÁNAK KIBONTAKOZÁSA

107

Visszatérve az újonclétszám megajánlására: az ominózus követjelentést a közgyűlésen nem Kölcsey olvasta fel,61 lévén akkor a költő már Pé- celen, illetve Pesten.62 Ö azt csak 1830. december 15-én, a táblabírák és tisztikar számára tartani szokott „kisgyűlésen" tehette,63 ahol 25-30 ember előtt zajlott a Bártfaynak megírt jelenet. Ebben az utalás - a grófod „szebb jutalmat sem nem várt, sem nem várhatott" - egyenes célzás volt arra, hogy Kölcsey tudta (valószínű a kézírásból), hogy az Bártfay műve. Azt a szarkazmust fakasztó keserűséget pedig néhányszor maga is átélte, amikor az ő tollával más aratta a babérokat. A december 15-i kisgyűlésen nem, de a január 24-re összehívott nagykárolyi megyei kongregáción már jelen voltak a követek, Wesselényi Miklós is.

A megyegyűlésen Wesselényi robbantotta a bombát. A Csomay újonc megajánlása Károlyi pártjára hajlította a Habsburgokkal amúgy sem rokonszenvező, protestáns többségű Szatmár vármegyei nemeseket. A nyilvánosságra sokat adó Wesselényi ajánlotta Károlyi követjelentésének kinyomtatását. Csomay Pált pedig - a megye elárulása miatt - felmentették tisztségeiből.

A Szatmár megyei politika fél évtizedes reformkori tündöklését, Kölcsey politikai pályájának minőségét azonban nem ezek az áskálódások- kal tarkított személyeskedések minősítik. 1831 januárjában annyi történt - ez sem kevés -, hogy vereséget szenvedtek a konzervatívok. Háttérbe kellett húzódniuk.64

CSOMAY PÁL ELSŐ FELJELENTÉSE

Az 1831. január 24-én kezdődő, és három napig tartó - a tisztikar mellett Wesselényi és Károlyi György jelenlétében zajló - megyei közgyűlés megválasztotta az 1827: Vili. törvénycikkel megújított „Országos Deputatlok Operatumainak" véleményezésére kiküldött bizottság tagjait.65 A tagok - egy-két konzervatív is akadt közöttük - többsége reformpárti volt: gr. Károlyi György, báró Wesselényi Miklós, Schlachta Márton, Geőcz Ferenc (alispán), Nagy Károly (főügyész), Kölcsey Ferenc (első aljegyző), Eötvös János, Kováts Sándor, Botka Lajos, Uray Bálint, Isaák Sást Ellentétben Barta 1959.373. állításával.

62 Taxner-Tóth Ernő 1992.214.

63 KFÖM i960.3- 380.

64 A konzervatívok háttérbe húzódása összefügghetett idős Vécsey báró nyugalomba vonulásával, s azzal, hogy a fiát csak adminisztrátornak nevezte ki a király. Gróf Károlyi György főispánná történő kinevezésének lebegtetése is összefüggésben lehetett ezzel a szituációval. Később ifjú Vécsey Miklós főispánná „emelése" mozgósította a konzervatívokat. Az 1829-ben megújított tisztikartagjai közül Is többen „egyűíf/w/oM a pozíció változásával" A fordulat akkor következett be, amikor „Kende Zsigmondi és Uray Bálint átállt Károlyi és Wesselényi táborából Vécsey oldalára." Ők ketten kiszolgálták Ferenc József abszolutizmusát is. Jutalmul elnézték nekik, hogy a határregulációk, a birtokrendezések és arányosítások során az egytelkesek, a kúrialisták, a közbirtokosok jussaiból összekapartak mindketten annyi szántóföldet, rétet, legelőt és erdőt maguknak, hogy képessé váltak a bárói terhek és társadalmi elvárások teljesítésére. Ferenc József pedig királlyá koronázása előtt megajándékozta őket a bárói címmel.

65 A nyolc (közpolitikái; adóügyi; úrbéri; kereskedelmi; bányászati; jogügy; tanulmányi; egyházi és alapítványi) operatív bizottság munkálatait véleményező (és a sérelmek összeírásával foglakozó) testületről: Takács 1988.22-24.

muel, Isaák Lajos, Schweizer Gábor, Eötvös Mihály, Szirmay György, Mándy Péter, Mátay Antal, Kende Zsigmond és Papp János.66

A közgyűlés végeztével Wesselényi a Nagykárolyban tartózkodó Bártfayval üzent Kölcseynek, hogy a háromnapos generális congregatio jegyzőkönyvét másoltassa le, és küldje át hozzá. Kölcsey vagy nem kapta meg az üzenetet, vagy Wesselényi volt türelmetlen, avagy alkalom adódott a másolatok Zsibóra juttatására. Ez az első ismert Wesselényitől Köl- cseyhez címzett levél. Zsibón keltezték 1831. január 31-én. A megszólítás udvarias, de a távolságtartó: „Kedves Barátom Uram]" Mentegetőzéssel indít, amiért „eljövetelekor nem búcsúzhatott." Utal rá, hogy Bártfayval kérését megüzente, de most „embere Kálóba megy, s visszatértében vinné Sibóra a másolatot." Ezért „szívesen kéri..:. írassa le néki... azon 3 napi jegyzőkönyvet" Érdeklődött a követi jelentés nyomtatásáról. Sürgette is azt, mert „az idő múltával érdekét veszíti!'67

A másolatok feltehetően eljutottak a báróhoz. Nincs nyoma utólagos reklamációnak. Annak igen, hogy a január 24-én történtek részletes emlékezetbe idézésére a későbbiekben Wesselényinek szüksége volt. A volt követ, Csomay Pál ugyanis - a Wesselényitől elszenvedett magaláztatá- sát visszatorlandó - gróf Reviczky Ádám kancellárnak feljelentette a követjelentés kinyomtatásáról hozott döntést.

Vádjait félelmének ecsetelésével indította: „rettegek ezen, és sem éjjeli, sem nappali nyugodalmam nincsen" - állította. Azzal mentette magát, hogy „egy betű munkája, vagy gondolata nincsen" a jelentésben. A nevét is csak azért írta alá, hogy „a két magyar haza... vádos megítélését kikerülje. .." Abban bízott, hogy „kevesen lesznek ott, kik ennek lelkét értik." A jelentést pedig „a nemes vármegye levelestárába[n]... afeledékenység eltemeti, és a molyok eledelévé válik."

A nyomtatásról megszületett döntés után azonnal követelte Vécsey adminisztrátortól „az írat cenzúra alá vetését." Ezt Károlyi gróf is megfontolta: „a piaristák hivatalos cenzorától... a kinyomtatására szabadságot eszközlött" Vécseyvel egyetértésben azonban úgy vélik, hogy a jelentés „a piarista rektor tudományát felülmúló témát is érint." Ezért a „jó Fejedelemhez való igaz jobbágyi hűség [érői]" hitet téve, hangsúlyozta, hogy „még csak gondolatommal is jó Fejedelmemet meg nem sérthettem." Mint eddig, most is „szent kötelességemnek tartom atyai jó szívét legkisebb kedvetlenségtől is oltalmazni." A jelentés kinyomtatása ellen azért tiltakozik, mert az abban leírtak nyilvánosságra kerülése „Felséges Urunknak kedvesek nem lehetnek." Gyónva - hangzik az esdeklés - „leborulok, magamat a földig megalázva.. ."Kéri a kancellárt, hogy akadályozza meg „a Relátió" kinyomtatását. Az ugyanis „a közelebb elfolyt Ország Gyűlése tárgyait, a Királyi Diplomát, katonaállítást, a só dolgát, kiterjeszkedvén itt az 1790/1. esztendő 20-ik törvénycikkely clausulája éles fejtegetésekre is,68 a neveden [névtelen] vádlókról szóló törvényt,69 és egyebeket is" boncolgat. Azok66 TűÁrács 1988.24.; 7ax/?er-7öt/7 £77^1992.215. (A kurziválás konzervatív rokonszenvre utal.)

67 Wesselényi Kölcseynek, Zsibó, 1831. jan. 21. Kölcsey Levelezés II. 324.

68 Az 1790/91: XX te. megtiltja a só árának az országgyűlés mellőzésével történő emelését.

69 Az 1791:18 te. és az 1805:5 te. foglalkozik a feljelentők, névtelen rágalmazók által bevádoltak ellen indított perekkel, s a hamis váddal élők elmarasztalásával.