Angi János – Lakner Lajos – Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2013 (Debrecen, 2013)
Történettudomány - Takács Péter: Kölcsey és Wesselényi politikai barátsága
106 TAKÁCS PÉTER sodi „öröklevélre" 1830. július elején ráerősített Károlyi György. Ő Lophágy nevű Szatmár megyei faluját engedte át 16 ezer forintért Wesselényinek.51 A „fondorlatos elképzelés" mellett szól, hogy Andrássy is, Károlyi is vármegyei követként52 53 voltak jelen az országgyűlésen. Wesselényi pedig királyi meghívót kapott a felsó'házba. A sikeres csínnyel Wesselényi és Kölcsey is közelebb kerültek egymáshoz. A borsodi reakciókat nem ismerjük, de Szatmár megye néhány köznemese, és az 1829-ben újított tisztikar néhány tagja csóválta a fejét. Többen nem örültek gróf Károlyi követségének. Kétségbe vonták a közfelkiáltás többségi akaratot kifejező voltát. Ilyen kételyének Kölcsey is hangot adott. 1831. január 9-én számolt be Bartfaynak az újonc megajánlással kapcsolatos Károlyi és Csomay között kiéleződött konfliktusról. Károlyi a megyei utasításban rögzített számú, míg Csomay a király által kért számú újoncot ajánlotta meg. Itt adjuk át a szót Kölcseynek: „A dicsőség a grófodé! Örömkiáltás követte az olvasó nótárius hangjait; s úgy hiszem Károlyi György ennél szebb jutalmat sem nem várt, sem nem várhatott. Még azok Is, kik az augusztusi választó napot nem a szabadság napjának lenni mondották, teljesen meg vágynak mind engesztelve, mind elégedve; s örülnek a tettnek.'63 A konfliktus megpendítésekor -1831. január 9-én - a hűvösség jellemezte Kölcsey és Wesselényi viszonyát is. Kettejük első - datálható személyes találkozására 1830. augusztus 2-án, a megyei követválasztó gyűlésen került sor. Bártfaynak írta, hogy „B. Wesselényivel Itt, szobámban sokat beszélék." A hűvös tárgyszerűség - Wesselényi naplóbejegyzésével együtt-jelzi, hogy még nem találták meg a kontaktust.54 Visszatérve a követjelentés 1831. január 9-én történt ismertetésére, azt Kölcsey olvasta fel. Erről még aznap beszámolt Bártfaynak. A leveléből sugárzó hűvös elégedettség árulkodik róla, hogy a múlt év augusztus 2-án jegyzőkönyvezett „közfelkiáltás" inkább a „hangosabb kisebbséget," semmint az ellentmondás nélküli elégedettséget leplezi. Wesselényi ekkor már szervezte azt a „reformokkal rokonszenvező gárdát," amelyik négy éven át - borotvaélen bár - de sikerrel hajlította a reformok irányába a szatmári politizáló nemességet, mígnem 1834. november-decemberében a sok katonát megajánló, a Wesselényi vádjait kihívó Csomay Pál intrikái mellé társult Uray Bálint is. A Károlyi érdemeit január 9-én elismerő Kölcsey tartózkodása érezhető.55 A Pozsonyból megtérő követek a január 9-i kisgyűlésen nem vol51 Wesselényi napló, 1830. július 14.; Kardos Samu 1.124.; Trócsányi 1965.92. A vásárlás mindkét esetben fiktív volt. Az adósságban úszó Wesselényi képtelen lett volna Károlyinak 16 ezer forintot kifizetni. A Zsibótól távoli Borsodban pedig néhány teleknyi részbirtokot - gazdálkodás céljából - vásárolni esztelenség lett volna. A „lepapíro- zott" ügyletre Wesselényinek a magyar országgyűlés felsőházba történő királyi meghívás okából volt szüksége. A két birtokra pedig azért, hogy „takarják a direkt politikai szándékot." 52 A levélből sugárzik az a távolságtartás, ami az arisztokraták és öntudatosabb középbirtokosok viszonyát jellemezte. A jegyzőkönyv szerint Károlyit közfelkiáltással választották meg. Ezt elfogadta Barta 1959.270-273., az ő nyomán Trócsányi 1965.91. is. Kölcsey levele ezt az állítást bizonytalanítja. 53 KFÖM1960. Ili. 378-381. 54 KFÖM i960. III. 372.; Wesselényi napló, 1830. aug. 1. (5495-ös filmtekercs) 55 Gróf Károlyi György is érezte a kettejük közötti távolságot. 1935. augusztus 24-én írta: „Ha... nem volna módom Pestre vagy Bécsbe vagy külföldön utazni,... minden erős tak jelen. Kölcsey és a két arisztokrata kölcsönösen begombolt lélekkel álltak egymással szemben. Az előző év augusztusi követválasztás ricsaja a hosszabb diskurzus ellenére sem volt alkalmas a másik fél bizalmának megnyerésére. A Wesselényi fundálta grófi sikert szilvapálinkával locsoló örömöktől Kölcsey elvonta magát. Ezt nem tehette, kedve sem lett volna tenni Wesselényinek. A feladatai végeztével Kölcsey sietett az övéihez Csekére. A Wesselényinek szállást adó grófi kastélyban egyébként is ritkán fordult meg. Ebből az időből nincs még forrásunk, ami félreérthetetlenül bizonyítaná, hogy Kölcsey és Wesselényi között baráti érzések formálódnának. A Kölcseyt első aljegyzővé jelölő, majd a regnicolaris conscriptiót ellenőrizni Miskolcra magával hívó báró Vécseyt a költő még közelebb engedte magához, mint Wesselényit vagy Károlyit. Az 1830. szeptember 14-én megnyitott, és december 20-án a király által elfogadott törvények szentesítésével56 véget ért az országgyűlés. A vezérszerep ezúttal a Wesselényié volt. Az 1825-1827 között Széchenyi organizálta Pozsonyi Klubtól eltérően, most követi szállásról követi szállásra vándorolva, Wesselényi „szóvivése" mellett vitatta meg tennivalóit az ellenzék. Legtöbb szó Széchenyi Hitelétől, az Akadémia szervezéséről esett. A „merev és hideg" megyei követek tetszését a Hitel nem nyerte meg. Az Al-Dunáról érkezett, a nádor által bizalmasan faggatott Széchenyi ki is fakadt ellenük: „Istenem, ha tudnák, hogy lenézem és megvetem őket!" 57 Wesselényi vezérkedésének az egyik fontos hozadéka volt, hogy egymás mellé ültette az alsóházban és az alkalomszerű vacsorákon Károlyit, Andrássyt és a Széchényi által megvetéssel sújtott megyei potentátokat. Politizálásának ez a sajátossága fokozatosan távolította a mágnásságból kivetkőzni képtelen Széchenyitől, és közelítette az arisztokratáktól óvakodó Kölcseyhez. Szatmárban várható volt - Wesselényi feltehetően készült is rá -, hogy a tisztikart és a nemeseket politikai színvallásra, a liberálisok és konzervatívok konfrontációjára készteti majd a követi jelentés vitatása.58 A követutasítást készítő bizottságnak Kölcsey nem, Wesselényi azonban tagja volt. Kölcsey Bártfaynak írt - már említett - levele sejteni engedi, hogy a jelentést Bártfay öntötte formába.59 Barta korábban azt feltételezte, hogy Kölcsey volt a fogalmazója. Később ő is megbizonyosodott róla, hogy Bártfay öntötte formába.60 akaratomat kellene egybeszednem, hogy magam szerencsétlennek ne érezzem... Abban az esetben nyilván Kölcsey vei igyekeznék összeköttetésbe lépni, és annak mély tudományit kincsébűl magam kifejtésére meríteni iparkodnék. Furcsa lenne ezen próbát tenni, de akkor ki kellene ám állani a tudós férfi társaságát, sőt keresni kellene azt, mert ő bizony nem lenne igen communicativus [közlékeny], és én talán könnyen beleunnék." Károlyi 1833-1836.262. 56 Ferdinand királlyá koronázásáról, a magyar nyelvről, az újoncokról, néhány honfiúsításról, az 1831 őszén összehívandó diétáról. 57 Széchenyi napló, 1830. okt. 29. 58 A követutasítást és a követi jelentést ismerteti Barta 1959.273., 274-275. A nyomtatásról Uo. 273., 275-276. 59 Csomay a Károlyi által Pestről lehozott kész jelentést írta alá. 60 Trócsányi 1965.111. Nem elképzelhetetlen, hogy hazatérőben Károlyi is, Wesselényi is beszámoltak Bártfaynak, aki kettejük információi alapján fogalmazta meg a jelentést.
