Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2011-2012 (Debrecen, 2012)
Természettudomány - Molnár Zsolt–Hoffmann Károly: A hortobágyi pásztorok növény és növényzetismerete. IV. A legeltető állattartás növényzeti vonatkozásai, valamint a hortobágyi növényzet változásának pásztorok általi jellemzése
A HORTOBÁGYI PÁSZTOROK NÖVÉNY- ÉS NÖVÉNYZETISMERETE 67 ősszel ez a minden, Ilyen ájulás van / szeptemberben esős mező-jó túró). A későbbi őszi mező megint gyengébb (ha ősszel nem vót mező, csak egy órára állítottuk meg, vágtázott a gulya, olyan éhes vót, csak nyalta a fődet, nem vót mező / októberben, novemberben 3 nap eső után már nem ment a birka a gyepre / nem volt lábnyomos (a szíkfok), mert októberben hazament a marha és május i-vel jött ki / október közepén (az esők miatt túl friss fű volt) rossz szénát vagy szalmát kellett tenni (hogyne fosson) / őszszel a mező megvíknyúl, eső esik, hajt, a marha csipegeti, 3 óra alatt kijön belőle, hosszú az éccaka, nem áll meg, villanypásztor kell éccakára). Novembertől már nemigen legeltettek (télen nem legeltettünk, lefagy a legelő /novemberben locsogás vót a főd, a vadlibák lelegelték a birka elől/mezőt ősszel a liba az újhajtás gyepet lerágta/télen nem jártunk ki). Máskor azért a hóig, sőt akár télen is legeltettek (régen a marha vitte a havat a hátán haza, aki másképp tudja, nem jól tudja/december 5-ig legeltettünk, de az idő a gazda! / télen is, ha nem volt nagy hó, elforogtak rajta (a kukoricaföldön) / bokáig érő hóban is legeltettünk). Hogy a legelő mely részét járta a jószág, az is sok mindentől függött (egyre messzebbre, kifele legeltetünk, ahogy kopik a mező / pásztorjuk őket, a racka ötször annyi területet bejár, ősszel járjuk a kaszálót, mikor meg van sorjázva, nyáron ződebb, szíkfokok szélibe, laposok szélibe, árokparton /a fejős a hodály környékén legelt, esősben a hodályban, (a többi) mesz- szebbre ment, ott kint is hált, az álláson /nagy bundát a váltadra, azt hol itt vagy, hol ott (mindenfelé zuglegeltettek) / ahol fogja a hely, oda ment az ember (legeltetni) /jó volt az embernek, hogy elmehetett (tilosba) / kutaszkodtunk, aztán ahol jó mező vót, étettük/a lovak felkeresték éjszakára a kaszálót, amire nappal nem engedték (őket a csikósok) /a kemény mezőt reggel, harmaton legeltették, (ha szárazon legeltetik) borzasztóan elvisz a lábával is, töri alatta/a birka azt szereti, hogy a szél hűtse az orrát / tanyakertmezőt szerette a jószág, tele vót kásafűvel / odafelé húz, ahova simogatja a szél az orra likát! / egy helyen két csapat birka vót, te mlsz erre, én amarra, lefeküdtünk, a birka mehetett, tudta a járást / harmatba csak tapossa, nem engedték ki, megvót a járása (körbe-ívbe a legelőn), szokásos legelésnem vót a Hortobágyon, csak a villanypásztor/oda ne menjetek, ott megkaszálunk 20 hektárt, kiadták részibe kaszálni, jó évben feles, gyenge évben harmada / mezsgyézni (addig legeltethetett) húztunk két lóval egy mezsgyét, az élet szabályoz! napfeljöttnek indította, megbuktatta hazafelé, egy elől ment, ne siessen, legeljen, furulyázva ment elől a juhász (a klarinétot bálban fújta) /a gazda nem foglalkozott a gyeppel, sok gyep volt, kevés állat a gyepen, a természetes gyep elég volt/idén nem tudtunk nádalni, a rengeteg víz (miatt), sás gyökere (Bolboschoenus) beragadt a két körme közé / marha bejár nádalni, gyenge, édes nád, olyat fosik, mint a kukoricadarától/milyen csesznyén mutat (a sok káka, nád, sás), csak szebb, ha ilyen tiszta (<20cm), amikor száraz, tapostatom, különben zsombékos lev, öregek mondták, járatni kell, különben elzsombékosodik / a laposban is legel, a víz felszínén szedi le; (a vakszíket) nyalogatja, a só végett /letapostattuk időnap előtt ezt a kórós marhaságot (a kórós mocsarat) / mezsgyén elhúzott egy kicsit (a fejős tehénnel), kerülőút volt (átlegeltetett) / reggel felállítottam, 7-ig legelt gyöngyharmaton). A szakaszolás ősi tudomány lehet, de a hatékonyság növelése érdekében már a II. világháború előtt is tanították a pásztoroknak (hátasán kezdtük, hátas részt jártuk, pocsványos, lapos részt kíméltük, szakaszos legeltetést folytattunk, egy sávot (adtunk), ellegelt, ugyanazon az úton legeltünk, míg jóllakott kedvire, ha jól megkopott a mező (kb. egy hónap után mentek arrébb), ez meg addig pihent; (nyáron) a víz apadt, kiszikkadott, pipaszúrkáló felnőtt, megkezdtük azt szakaszosan, lábával több kárt csinál, mint a szájával, beleengedtük kicsi részt, (majd) kicsaptuk a hátasra, ott is szedegetett, engedtük megint kicsit beljebb (édesapjától tanulta és) nagyapámtól; (eső után a) hátas rév újult, mentünkarra, álltában is jóllakott, annyit engedtünk, időttőccse, kihajtottuk, ahol már lerágott/nem szabad engedni, hogy egy helyen legyen (mindig máshova) el kell menni, egyenletesen rágjon le, emerre egy hétig, a hirtelen növést meg tudod fogni, a tiszta legelőt szereti, kotús, avaros legelőbe' még a tücsök sem tenyészik meg/ne mindig egy helyen járjon / egy sávot felfogtunk, míg le nem szedte a vastagját, tartottuk véle, pocsoson nem szereti enni, folyik róluk a pocs/ mindig előtte kellett menni; ösve lehet azt gázoltatni vagy szakaszosan mindig/apródonként (kell), nem úgy, hogy az egészet lejárassuk, mindig a kis aprót kereste / mentünk mindenfele, árnyéknak mindig, mindig szakaszosan legeltettünk, mezsgyénél megfordítottuk, ha délelőtt kopáron voltunk, akkor délután (jobb mezőn), hogy jóllakjon, eső után harmadik nap engedtük ki a juhot/(tavasszal:) villanypásztor, hetente arrébb( tettük), ősszel szabadon járok). Többen nem szakaszolnak (minden nap érte (a legelőt), erről mentem, arról jöttem, akartak itt szakaszos legeltetést csinálni, de félbemaradt). A merev szakaszolásnak hátrányai is voltak: (a villanypásztort) birkánál én nem pártolom, tönkrement (a birka) / villanypász- torosan, 2-3 naponta arrébb tettük, ha gyapjasabb vót, ha nem, szakította, tört mindig a jószág). Csökkenti az állás környéki legelő túlterheltségét, ha napközben a legelőn több kútnál is fel tudnak itatni (kútról-kútra legeltettünk / kétóránként legyen kút útközben (kb. 1 km), legalább 3 kút), így nem kell deleléshez visszajönni az állásra. Rákérdeztünk arra, hogy milyen az a pásztor, akinek a keze alatt leromlik az állat és a legelő is, mert rosszul vagy nem legeltet (szélnek ereszti a juhát (amerre menni akar)/szabadon megy a birka, csak a széleken fordítja / arra megy, amerre akar, azt eszik, amit akar/70-es években (bejött a) Riga motor, apám mondta, vége a pásztorkodásnak / csak motorral legeltet (ha rossz felé megy, utánamotorozik) /húsz éve el nem lehetett képzelni, hogy motorral rohangál utána /szakaszosan kéne, de ki foglalkozik véle! / ha megkutyáztatták, vagy hagyták, hogy melegben bokorba (csoportba) álljon, mán kevesebb tejet adott/ha december közepén hajt be, már gyengül/tegnap a kutya legeltetett, nem te!/magukat tették fontosnak, nem a jószágot (a rossz pásztor) / zsúfolták, amennyire tudták, hanem vót mező, nem evett, augusztusba vitték haza, úgy lerongyolódott /nem szabadna túllegeltetni). A széna és kaszálása A mezőkhöz hasonlóan a széna minősége is igen változó (olyan tápértékű nincs, mint az egybefüggő tippan, megvan a táblázatban is, keményítő, fehérje, keményet szarik, hízik, kemény takarmány, érteni kell kaszálni, a pipaszúrkáló vizesebb, nincs olyan tápértékű, ahol víz van, ott sűrűsödött be, könnyű kaszálni, mindenki a felső fődhöz ragaszkodott, a tippanhoz, nem a tiszaparti kaszálóhoz, a tippanból nem hagy íziket, a pipaszúrkálóból gór
