Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2011-2012 (Debrecen, 2012)
Természettudomány - Molnár Zsolt–Hoffmann Károly: A hortobágyi pásztorok növény és növényzetismerete. IV. A legeltető állattartás növényzeti vonatkozásai, valamint a hortobágyi növényzet változásának pásztorok általi jellemzése
68 MOLNÁR ZSOLT-HOFFMANN KÁROLY maga alá/szúrókás széna / ebbúi van a széna! tiszta bodorkát kaszáltunk! az ember saját maga megette vónai / vegyes tippan széna, lapos széna/a kérődző állat azt a füvet szereti, aminek íze van! (nódusza) /tippan mellé kell a lucerna, tengeri csutka, búza/árpa szalma, borsószalma, rizsszalma is jó, a lapos szénán éjszakára elrágódik, ráadás / csetkákás széna, gyenge minőségű fődeken / leginkább a tippant szeretik, vetett csen készt /régen sok szalmát etettünk, nem permetezett vót, teli vót fűvel, aszot- tal, szerette a birka, vadszíkfű, folyófű, pipacsvirág, búzavirág, vadbökkön, vadzab, egyszer (adtuk) napjában éccakára, alig maradt belőle, kicsi izik vót, reggel szénát, abrakot (kapott) / perje széna, tarack széna, here széna, fehérfődi széna - tippanos, gazos széna, feljön benne a gaz, tövisk/ sarjú széna, tippanszína, bodorkás szína, csetkáka, fenyer gyenge minőségű széna/tippanszéna, káka, pipaszúrkáló, ecsetpázsitnak tanulta/tippan, bodorkás, mezőtűi függött, vegyes, sás, csetkáka, kényszer rávitte / perje széna, tippanszéna, herefődről, lucerna, vegyes széna / réti széna, jó tippan széna, bodorkás széna, sásos széna, pipaszúrkálós széna/olyan magas széna vót, csak a girince látszott ki (a tehénnek) /komócsinos széna, amíg nem hányja ki a fejit, jó széna / tippan széna, laposabb, perjeszé- na, bodorka, sás, komócsin széna, Hortobágyban termett, most ott rohad, ha szorult, a fényért is lerágta, ha a fagy megcsípte ősszel, keserű, (további szénák:) csetkáka, tippan, bodorka, perje - együvé összerakták; árokpartnál kaszált mindenféle gezmenc van, nem minőségi takarmány / nemes fű szapora vót, olasz perje vagy csenkesznek is mondják, itt sose vót, (szerette?) nem úgy, mint a tippant!/jobb széna (van az) árokparton, útfélen, mertvegyeses, tippan, telkes fődön, vegyes perje/tavaly idáig (csípőig) ért a széna / debreceni gazda nem szerette a perjeszénát, kiszúrja a kicsi borjú szemit! mintha szalmát enne! / gyepszénába, lucernába sárkeletet és kamillát kevertünk, télen jó illata volt / bodorka, tippan - a legjobb széna / mielőtt feltárcsáztam az utat, szedtem porcsinyt sarlóval, elvágtam a tövit, teszek hébe-hóba a rácsba a kisbárányoknak/ (széna közé még:) mogyorófű folyófű, porcsiny / aszottas szalmát szereti a birka / a butykórót még a renden rászórta, vagy a kazalba közétette, hogy illatos legyen (a széna) /lapos széna, fűszéna, perjés, tippanos, bodorkás, réti széna, édes széna/ (rossz minőségű szénára:) ezt a nyáron a birka még a lábával is kikerülné /jó széna ez, apró, bodorkás! / sósparé, tanyatelken kaszálta télire, szénaként, de csak ősszel ette, télen nem, télen leszecskázva (adta) / csúszós széna, tarackos, perjés / tippanszéna, vetekszik a lucernával, iszik rá a birka, jó ez, minden benne van/ősszel a rosszabbikkal kezdjük, aztán a jobbal, ahogy megyen kifele (tavasszal)/vetett füvet télen szerette a birka, fele takarmány kellett / a szalma abrak jobb, mint a legelői fű). A téli takarmány egyik fontos része a réti széna. A partosabb területek voltak a jobb kaszálók (kunyhó előtt meghagytuk a telket/tanyakörnyék jó kaszálónak /inkább a hátas részt kaszálták, a lapos tápértékben lent áll/ (cickórós-ecsetpázsitos mozaikra:) ezt tettük el kaszálni, kerülgettük a birkával). A kaszálásnak megvan a maga ideje (a szél legeli a tippant, addig hasznos a jószágnak, utána nem, eddig le kell kaszálni, a legjobb széna / reggel a tippant vágták, délután a perjését, hál istennek, én nem próbáltam! / (május 10-e, 20-a körül) már megnő a mező, tippanlegelőből leszakítottunk egy darabot/telkes részeket augusztus hátulján (kaszáltuk), mikor az őszi mező is megjelent/amikor középidőben van (akkor kaszáljuk az ecsetpázsitot), kimutatja a virágzása, mint egy göröngyét feldobunk, felmegy, de gyorsabban jön le! (azaz hamar elszárad, vigyázni kell) / laposban május végén, még utána is, mikor kezd keményedni, sárgulni, apad (a víz), nem növekszik (a fű) / május 10-ig vágtuk az anyalucernát, május hátulján a tippant, amíg nem virágzik, május 20-a körül, virágzás előtt, aztán a perjét, míg nem hullajtja, június elején / tavasz szabja meg, ne vínüljön el a tippan, májusban jó, június mán szalma, felvette a veresnadrágot; telek hamarébb, mert lerogyott, a lapost július elején, pipaszúrkáló, míg nem hull a magja, virágzik a bodorka / (akkor kell vágni), ha lekaszálom, és nem megy össze, míg nem vénül el, amikor virágzik/hogy ne érjen meg, amikor veti a magját, (akkor) már csak böndőtőteléknekjó, a tippant míg fel nem szárad, május hátulja, június elejin, pipaszúrkálót úgyjún-júl... /június 10-ig szénát, szeptember 15-ig sarnyút/(a lapost) ahogy víz állt, várni, hogy az alja jöjjön fel, bodorka, fekete nadály, másodszor sűrűsödik alatta a pipaszúrkáló/ (a tippan akkor jó), mikor fel nem veresedik, kezd virágozni, leghamarabb az sül fel, a nemzeti parkban ezért nem jó a széna/május lo-e fele szeles pár nap szokott lenni, mintha valami füst lenne, növényzet szórja a virágport, utána egy héttel szokták kezdeni, június 15 után nem jó /jobban az apróbb tippant kaszáltuk / idén nem lesz gyepszéna / ha egy csapáson van any- nyi széna, a fintok tele lesz, érdemes levágni/ha egy fintokra való nem vót, nem kaszált). Az ecsetpázsitos rétek - megfelelő időjárás esetén - később is adhatnak jó szénát (a teteje felszalad, de az alja sűrű, jó takarmány van abbúl, (de) legjobb széna a tippan, meg a bodorka/ha csak szálmező marad, minél előbb, annál jobb, ha van aprómező, bodorka vagy aljmező, azt kell nézni, jobban rá vár/június is-e után, ha van eső, egy kicsit fel- sarjúzik). Régen még azokat a zsombékos-vizes kaszálókat is megkaszálták, amiket ma már nem (a lapost torsra vágták (10-20 cm), magasabbat hagyott, arra ment a rend, elment alóla a víz, mire boglyázta, aztán dézsmálták (felezték a várossal, majd vitték haza)). A pásztorok kétféle sar- jút különböztetnek meg: kasza után a sarjú, a lelegelt fű eső után, az ájulás, augusztusi eső, megújult a főd, menjünk az ájulásra, a sarját nagyon szereti a jószág, mindig azt enné, a kaszával nem hagytunk torzsot, most meg- poshad vagy nincs eső; ha nem legelték, lekaszáltuk a sarját, az vót a jó / a legelés után jobb a fű, mint a kaszálás után (de nem tudja, miért), az a lényeg, hogy szarja, hugyozza / (kaszálás után) egy hónap múlva már jóllakott a birka, megvan az ideje, hogy mitől-meddig jön ki a sarjú, ősszel (nem sarjú van, hanem) megződül/ha augusztusban nincs eső, nincs őszi mező, októberben ha esik, már nem nő/ha megnőtt (a sarjú), levágtuk (ez ritkán volt), ha nem vót, legeltettük, sarjúmező gyenge, böndőtöltelék, legelőnek jó, érdemesebb a tippanszénát levágni / a sarját nem lehetett kaszálni, azok kaszáltak, akinek kevés födje vót, debrecenieknek vót szántójuk /bútt a ződ kifele, harapta vegyesen a sarját a száraz gazzal, a sarjú a hazajáró teheneknek (jó). A legelő javítása A legfontosabb legelőjavítási mód az állásolás, telkesítés (a jószág javította / telkesfőd hízott a trágyától, a trágya nyomja kifele, gulya lerágja, a többi főd pihen, ezért nevelték a telket; telket csináltunk magunknak, a jó pásztor ember, ősszel nem állt kopasz álláson a jószág, másik évben
