Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2011-2012 (Debrecen, 2012)
Természettudomány - Molnár Zsolt–Hoffmann Károly: A hortobágyi pásztorok növény és növényzetismerete. IV. A legeltető állattartás növényzeti vonatkozásai, valamint a hortobágyi növényzet változásának pásztorok általi jellemzése
66 MOLNÁR ZSOLT—HOFFMANN KÁROLY nagy füvön megy keresztül / a felmagzott bárányürmöt úgy ette, mint az abrakot a ménes/a parlagfüvet a juh nagyon szereti, Imádja / (a Solidago kapcsán:) azt nem ismerem, a juh abszolút nem eszi/(a Juncus effusus-t) semmi nem eszi meg, a szamár kicsit, a juh virágját lecsípi/a kecske a juhhoz képest diplomát végzett, borzasztóan kitanult, zsivány, megeszi az ördögkereket /amit nem szeret a birka, ott marad avarnak (pl. Calamagrostis). Gyakran szóba kerül, hogy a lucerna és a bodorka-járásos években az egynyári herék veszélyesek, felfúvódást okoznak, erre a pásztornak különösen figyelnie kell [ha bodorkás, eléálltunk, mindet egye le (ne csak a bodorkát csipkedje ki) la' vöt a mező, előtte ment a juhász, me szalad! la bodorkától akkor fúvódik fel, ha zsenge és gyorsan, sokat eszik / a lucerna gázos, erős, a szakemberek meg tudják mondani (hogy ez mit jelent), mi egyszerű nyelven így mondjuk, gázos, felfújja az állatot/a sósparéj, bodorka, ha heves és idejibe van, dúsan van kihajtva... felfújja). Megvolt a legeltetés éves menete, de ezt sok tényező befolyásolta. Olykor - téli takarmány spórolása céljából vagy takarmányszűke esetén - nagyon korán kihajtottak (Mátyás napja, megjön a bíbic, ment a jószág kifele, várni lehetett a tavaszt, nem legelt (a jószág), de kívül vót! / nagyapám azt mondta: ha a fű akkora, mint egy zabszem, a birka már nem hal éhen lakkor van haszon a birkán, ha csizmatalppal telel (kijár egész télen)). Jellemzőbb volt, hogy fődfakadáskornem engedtük a birkát, kitapossa a tövit a gyepnek/nincs még ereje a fűnek, nem tud böndőt rakni belőle. A kiverís után össze kellett szoktatni, bántották egymást, szarv hegyit lefűrészelni, összefogtuk őket, széjjel ne menjenek, elől-hátul egy-egy pásztor, ne capoljék, állásról elmentünk, üsse le a fejités egyék, (ha) ehhez hozzászokott, hamarább is jóllakott, legelve ment felfelé a kúthoz is. Az a jó, ha első naptól iszik az állat, ha kemény hasznos mező (van). Legelőször a partos részeket járták (a természet (tavasszal) megterít!/legelőször elől járattuk a járás körül, ahogy engedte a kaszáló, ahogy nőtt a mező/tavasszal fosik a frisstől, szoktunk adni egy kis szénát/először partos részen, amíg van mező, laposban még nem, május elején hetes eső, attól lett az igazi mező / először a kunyhó környékit, állást, cigány búzát, kopaszra nyalja / először a telkes mező(t), nem szik, a sziki mezőbe tavasszal borzasztó eső van /a marha nagy szőrrel lett kihajtva, jószág szedte magára a jó vita minős mezőket, levetkezett. Áprilistól erősödött a mező, a bárányok nőttek, (de ha) sok eső volt, víztartalmas, csak böndőtöltelék(nek való). Májusban már az időjárás jó, még nincs féreg, keményeik a mező, gyarapszik a jószág/ha májusban kalapáccsal ütjük a füvet, akkor is kinő! /jó gyenge mező/a perjét szereti most a fertő szélibe/lement a víz, felnyő az aljmező, azt eszi a marha, perje, bodorka. Júliustól szeptemberig gyakran voltak aszályos időszakok, amikor egyrészt a kopárra rágott legelőn kellett tartani a jószágot, másrészt a laposokat etették ki (nyalta a fődet a tehén, azt ivott rá, letaposta a száraz- tippant; eső volt, összevitte a víz, nem szerette, az volt a baj, rossz íze volt/ rágta a tippan tövit, lesántult, (aztán) jött az eső/a nyáron annyit mentek a hasuk után, lyuk lett a sarkukon (mellső lábon), jobban szorult, mint két éve, mindegy, hogy le van sülve, jó mező lesz, ki lett járatva / koppánásig lelegeltessük, a fertőket is kilegeltessük; a kutyát se érdekli, mennyire van kiégve a mező, (behajt a laposba); a lapost a szélében mindig meg-megcsapatjuk/ nem vót neki más, akár éjjel 12-ig legeltettünk, ette a párét/olyan mezőtlen világ vót, porzott a gyep/nyár végén elfenekezett a marha (a fertőkben) / megyen fenekezni, annyit jelent, hogy perje, szinte kieszi, a fertőbe a zsom- bék feketlett{sic); kilegeli, a mező visszajön benne, most gyíkíny van benne/a sás vót az utósó, nyersebb vót a főd, újabb mező keletkezett (alapos szélén, a visszahúzódó részen), nyáron a legelő megvíknyult/lapossasra megyünk vele / nyár hátulján már szorult (azaz nem szakaszolt), nyár hátulján, ősz fele mehettünk, amerre akartunk/semmit nem tudott csinálni, az avart rágta/a lapossakba víz vót, megették a gyíkínyt, kákát, sást, a birka a tippan töviről ette a fődimohát, túl vótak terhelve a fődek/augusztusban laposakban, megsoványodotta birka/aszályban mindent lelegelt, nem lehetett mit tenni/ínséges időben a birka lekapta a kutyatej magját (virágzatát, termését) /sovány nyár vót, csak a jószág tudja minősíteni. Enyhülést a nyári esők hoztak (augusztus a második május! /most csakugyan szép a határ! Most fel van ződülve! / augusztusi esőtől van jó őszi mező, visszamentünk a telekre / a laposszíl: kiződül eső után, szerette a jószág / olyan száraz vót a főd, hogy szikrázott, (de eső után) 4 nap alatt gyönyörű ződ/gépeléskor (csépléskor) három nap esőftől) lapos szélében megújult; mikor szegény nyár vót, a Nyírül após adott életet, mikor árkot húztak, sok gaz kipusztút, zsombikossá vált. A kopár legelőről, aki csak tehette, ment a tarlókra (aratásig gyepen, utána tollára, ha elkopott, répafődre (a koronás részét és levelét ették), kukorica/akkor jártuk jobban az ugart, tarlót, futóporcsin, apró muhar, tallómező / nyárba hordták haza a marhát, szabadították fel a legelőt a birkának, tarlóra jártunk, (most) nem engedi a tulajdon / ezért jönnék ide (a porcsinyért a tallóra), ez csiklandozza az öreg juhászorrát, meg a birkáét is/a határ bővült, lucernafődek, bókuráltazem- ber mindenfele, feltarisznyáit, egész nap legeltetett/aratás után tallón, (de) délelőtt még legelőn, mikor melyiket tartottuk jónak, mi magunkat irányítottuk, csutkafődek, lucerna, répafődön, míg a hó le nem esett, tallón mindig jobban tejelt /vót mindig, nagy járás, avva nem vótunk megszorulva, hogy nem vót legelő, aratás után tallót járatta, tengeri fődre egy hónapig, addig a legelő felződült/aratás után az anyabirkák hazamentek, a tallóra beverés vót, feljáratta, utána szántották be, 1,5-2 hónapig, sokat javultak, majd megint a Hortobágyra (mentek legeltetni) / ma tarló nincs, semmi nincs, irigyek az emberek, hogy a birka ráhordja a dudvát / aratás után tarlóra bejártunk, meg amit értünk szeptember lo-e után bejöttünk elletni, kijártunk legeltetni hóig, nagy sárig: répafőd, csutkafőd, őszi árpa vetés, ha esős vót, ne poklásodjon le az árpa, ha kövér/régen nagyobb területek vótak, (most) körbe van veteménnyel, nem adja a tarlót /mióta szétosztották a fődet, szinte nincs is tarló/maszek nem járhatta a tallót, a téeszéjárta, répafődet, lucernát, tallót/most, hogy irtják a parlagfüvet, több tallóföldet járunk, ha időben odaadja / ősszel répafődet, lucernafődet jártuk, ha kutya nem vót, baj vót/jaj, de jó porcsiny (a tarlón), na majd jövök én ide, nincs is messze). De az esős nyár sem kedvez a jószágnak (ha száraz nyár van, jobban néz ki a jószág, mintha ilyen nyers, esős időszak van, vizes a gyep, nem iszik rá a jószág). Az őszi legeltetést sokan őszölésnek mondják (őszöltünk a birkával / itt őszöltünk, ott teleltünk / elmentünk őszölni). A őszi mező megint jó volt (a jó őszi mezőhöz július végén, augusztus elején kell egy jó kiadós eső/jó ősz, esősebb, vót jó őszi mező, lehetett járni a gyepet is, őszi vetést is, ha nagyon kövér/ (40 cm-es zsiókás-csetkákás:)
