Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2011-2012 (Debrecen, 2012)
Természettudomány - Molnár Zsolt–Hoffmann Károly: A hortobágyi pásztorok növény és növényzetismerete. III. Élőhelytípusok és jellemzésük
6o MOLNÁR ZSOLT-HOFFMANN KÁROLY helyeket: vizes szántófődeken, ahol megáll a víz, kimegyen a vetés/ahol kiveri a víz a vetést / víznyomta helyeken / vadszíkfüves búza. Egyes fajok a szántók szélében [szántófődszéleken / fődek véginél/szántók szélében / vetés szélén) vagy a tarlókon jellemzőek (tarlón / tallón / aratás után búzafődön / búza után). Az ugarok és parlagok fontos legelők (iugarfődön / pallagon / pallaghelyen / elhagyott fődön / ugar részen / parlagfődön, ahol nem szántják / műveletlen fődeken / ugaros helyen / elcsapott szántófődeken / tárcsázott helyeken / pihentetett főd / legelőn, ahol fel vót törve /feltört fődön, ugaron). Amikor egy-egy faj termőhelyére kérdeztünk rá, az alábbi fajok kerültek a szántók, ugarok csoportjába: Echinochloa crus-galli, Aristolochia dematitis, Consolida regalis, Lactuca serriola, Sonchus spp., Lathyrus tuberosus, Xanthium italicum, Capsella bursa-pastoris, Cuscuta-fajok, Datura stramonium, Cirsium arvense, Centaurea cyanus, Amaranthus retroflexus, Amaranthus albus, Elymus repens, Ambrosia artemisiifolia, Papaver rhoeas, Setaria spp., Adonis aestivalis, Agrostemma githago, Stachys annua, Tripleurospermum perforatum (Matricaria inodora), Convolvulus arvensis, Hibiscus trionum. További agrárélőhelyek: rizsfődeken / rizsában / vetett fű / öntözött mező / szőlő / gyümölcsös. A települések kapcsán az alábbi kifejezések kerültek elő: házaknál/ udvarban / benti növény / ház előtt / ház mellett/ázott fődeken/kertben/kerítés mellett/töve/temetőben/elhagyott temetőrészeken / után /faluban. Egyes fajok oly mértékben elterjedtek, hogy egyedi termőhelyhez nem vagy nehezen kapcsolhatók. E fajoknál az alábbi „termőhelyjelző" kifejezések kerültek elő: mindenfele, mindenütt, sok helyen, akárhol, sokfelé, bárhol. Élőhelyekkel részben rokonítható további kifejezések A berek szót nem ismerik, olykor talán vizes részt jelent (többször: Berekfürdő). A budirkás egy terület neve a Madarasi-pusztán: az a neve, lapossas rész, őseink közül valaki elnevezte, megmaradt szájról-szájra / valami gazosabb valami, nagyobb gyep, sásos (reggel tippant legelt, délután erre jött). Nem kapcsolták a bodorkához, pedig talán lehetne. Bizonytalanjelentésű ritka kifejezések még a következők: Labodás (a földrajzi néven kívül: keserűlapús rész, bojtorján, elhagyott tanyahely/öreg gulyástól hallottam/, muharos [vizes fődön/, parés [ezek a növények teremnek rajta, nem rossz főd); Parajos (földrajzi név, egyszer parajos rész - ismeretlen jelentéssel); Pemetés (laposas hely, nem jelent semmit); tarackos gyep (egyetlen adat); Sóskás (csak földrajzi névben). A Rakottyás és Szittyós szavak Karcagon földrajzi nevek (Örsi Zsolt személyes közlése), senki sem ismerte őket, növényhez nem kapcsolták. A hancsiknak a zsombékos és a marikkal rakott főd „buckái" mellett (lásd fent) még több más jelentése is van, de mind valamiféle kupac, szinte mindig földből: hant a szántón, állat dombja, mezsgyejelző, állati dög. Néhányan nem ismerik a szót. Pásztorok általi jellemzései: hangyahancsik, hangyadúrás / valami elhullik, kutya, gyümölcs (=dög) /két fődet elválasztották, pasztellák (=parcellák), w méterenként hancsik/kaparások/ kaszálót jelölték kifele, legelőből kiszakított kaszáló 20-30 méterenként kis dombok ásóval/ vakond, összehordják a fődet, kukoricafődben /szántófődön /mezsgyéje valakinek, csinálni kell/szántásos, nem sima, a szik is, ami nem egyenes / összedúrja, termőtalajon, laposban is/jól össze van hancsikolva, a víz is csinálja / szántófődön / kinn a gyepen, a főd úgy nő! (nem egyezik a marikkal rakottal) / felhancsikolták, felszántották / hangyák, fődikutya/ilyen hépe-hupás, nagyobb, a lapos széleken/nem az a nagy zsombékos, vizes, kisebb, vigyázz!/egy földtömeg, elhancsikosodotta szántó/kihancsikolták, egy kapavágást húztak, marónak egyenesbe, mezsgye / hangyahancsik, hangyacsomó, kaszálón tavasszal kapával húzták / ha felszántották a fődet. Néhány további, talajjal kapcsolatos kifejezést is gyűjtöttünk: a fecskeszaros főd tapasztani volt jó [cigányok tapasztani (sárgafőd fehérszerűséggel) /agyag, cigányok azzal tapasztottak/sár, főd, legjobb tapasztani/ásunk lefele, sárgafőd, abba van kavicska, csomók, gyökeret nem engedi át, egy ásónyomnyi, egy méter mélyen). A kutyaszaros főd esetében (Papp 2008) egy bizonytalan adatunk van [az is szik, de fekete), a macskaszaros fődről (Papp 2008) szintén csak egy adatunk van, pedig ezt is sokszor kérdeztük [fekete főd, ragad, darabos, dombon, feketeszík, ha száraz, mint a cukor). A májas főd egybe marad szántáskor. Elég sokan ismerik. Nem élőhely, hanem domborzatnevek az alábbiak: laponyag, domb, halom, hát, zug, szeg, föld, part, szél stb. Tájhasználatra utaló nevek a járás, forduló, nyomás és páskum. ÉRTÉKELÉS A hortobágyi pásztorok a hortobágyi és környéki táj minden egyes részéhez tudnak élőhelyi kifejezést kapcsolni (1. ábra). Vonatkozik ez a padkás szikesekre, a homogénebb, olykor gyepjavított legelőkre és a kultúrtáj elemeire egyaránt. Általában igaz, hogy egy-egy élőhelyre sokféle nevet használnak, akár egy ember is többféle nevet tud ugyanarra a foltra mondani. Vannak nagyon speciális élőhelynevek, amelyek egyértelműen alföldi, szíkestáji eredetűek (pl. marikkal rakott főd, bíbicbaszta főd, vakszík, szíkfok, szíkpadka), és vannak olyanok, amelyek az alföldi táj általános elemei (pl. lapos, hajlat, partos, telek, mocsár, ér). A pásztoroknak nincs tudatos élőhely-osztályozási rendszere. A nevek mégsem rendezetlenül állnak. A pásztorok világképében központi helyet foglal el a veresnadrágcsenkeszes legelő, amit ők általában tippanosná neveznek. Az ún. ürmöspuszta (Artemisio-Festucetum) neve ürmös, de ezt a nevet ritkán használják. A cickórós legelőnek (Achilleo-Festucetum) nincs külön neve, leggyakrabban egyszerűen legelő. A veresnadrágcsenkeszes gyepek és az ennél magasabb térszínek neve a partjos rész), a nem szikes talajúaké a telek, telkes hely. A jobb minőségű csenkeszesektől lejjebb fekvő (és még nem réti-mocsári jellegű) részek összefoglaló neve a szikes főd, bíbicbaszta főd. Ennek sok részletét, változatát is elkülönítik (pl. vakszík, szíkfok, erek, marikkal rakott főd). A vizes élőhelyek általános neve Alapos, ezen belül megkülönböztetnekzsomó/to, laposszílt, mocsarat és a különféle fajok uralta foltokat (pl. nádas, komócsinos, csattogás). A botanikusok leginkább fajösszetételük alapján határozzák meg az egyes vegetációtípusokat. Ez a pásztorokra nem jellemző. A legtöbb élőhely esetében a szíkesség (pl. szíkfok, vakszík), vizesség (pl. locsogás, vi-
