Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2011-2012 (Debrecen, 2012)
Természettudomány - Molnár Zsolt–Hoffmann Károly: A hortobágyi pásztorok növény és növényzetismerete. III. Élőhelytípusok és jellemzésük
A HORTOBÁGYI PÁSZTOROK NÖVÉNY- ÉS NÖVÉNYZETISMERETE 6l puszta, fehér főd, legelő, Hortobágy lapos, fertő, aljas, vizes zsombikos (lapos) partos (főd/rész), jobb főd, termőfőd víz nádas, nád kákás laposszél, tocsogós, kotús gyékényes aljasabb, locsogó, kaszáló _ " * szík(es rész), (szík)kopár telkesebb rész, dudvás hely telkes hely, jó főd telek, állás perjés, ptpassQtrkálós tippanos, legelő, partosabb sásos szíkfót, szíkfok (szík)patka marikkal rakott főd, bíbicbaszta főd patkás, szíkporong *----------- csetkákás »..... róna «—* csattogás, , vízszéle, part komócsinos Jenyerts Hortobágy alatt vadszík szíkporong fekete porong, fekete szurkos főd egy kis telek, ligetes töviskes bozótos hancsikos, zsombik tetején szíkácsos vizenyős, mocsár, mocsaras lapály(os), posvány, rét, vízállás porosállás porong , , , „ (bárány)ürmös, °:r szíkközi főd, szíkhát S,,, °Pasz vállafőd, juhász patkás «-----------► szikkotymany tarka f5d> féls2Íkes> füves tanyahely, tanyapallag szíker hodály környéke kamillás trágyás főd szik füves cigánybúzás rész 7. ábra A Hortobágyi pásztorok által megkülönböztetett élőhelyek népi nevei zenyős), a puszta átlagához viszonyított magasság (pl. partos, aljas), a felszín morfológiája (pl. padka, zsombikos), a tájhasználat (pl. legelő), a gyep záródottsága (pl. kopár, szíkfok), az átjárhatóság (pl. bozót, töviskes) vagy ezek kombinációja a legfontosabb jellemző, bár növényfajokat is rendszeresen említenek a jellemzések során (leginkább a vizes élőhelyeken, legritkábban a legszíkesebbeknél). Az agrártájban a termesztett növény (pl. búzában, tengeri közt), a művelés módja (pl. szántó, parlag, ugar, vetett gyep), a vonalas objektumokhoz képesti helyzet (pl. útfél, szántó széle, árokpart), vagy a fás, magaskórós növényzet (pl. bozótos, erdő), ritkábban a vizesség (pl. viznyomta (szántó) főd) a meghatározó. Több élőhelynév csak a termőhelyjellemzések között került elő (pl. útfél, árokpart), ugyanakkor bizonyos élőhelyek (főleg a legszíkesebb részek) nevei alig kerültek elő a termőhelyjellemzéseknél. A szikesekkel foglalkozó botanikusok és talajtanosok sok kifejezést vettek át a népi „terminológiából". Az átvétel, megőrzés fontosságára már Ecsedi I. (1914) felhívta a figyelmet: A különböző vízmedreket alakjának és rendeltetésének megfelelően nevezi a nép. Ez elnevezéseket meg kell tartanunk, mert találóak, másfelől évszázados használatuknál fogva nehéz lenne helyettök újat bevinni. A szikesek legfontosabb jellegzetességeire valóban a mai napig népi vagy népi eredetű kifejezéseket használunk (pl. vakszík, szíkfok, szikpadka, zsombikos, marokkal rakott szik). Vannak olyan kifejezések is, amelyek ugyan nem eredeti népi kifejezések (legalábbis eddig ezt nem sikerült adatokkal alátámasztanunk), de népi kifejezés(ek)ből képezték őket: pl. padkás szik, szikes lapos, szikespuszta, sziki rét, ürmöspuszta. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Köszönjük a hortobágyi pásztoroknak, hogy megosztották velünk tudásukat, valamint Kovács Gábornak és Babai Dánielnek a kézirat korábbi változatához fűzött megjegyzéseiket. IRODALOM Andrásfalvy B. (1973): A Sárköz és a környező Duna menti települések ősi ártéri gazdálkodása és vízhasználatai a szabályozás előtt. Vízügyi Történeti Füzetek 6., Budapest, OVH. Babai D., Molnár Zs. (2009): Népi növényzetismeret Gyimesben II.: termőhely- és élőhelyismeret. Botanikai Közlemények 96:145-173. Berkes, F., Colding, 1, Folke, C. (2000): Rediscovery of Traditional Ecological Knowledge as Adaptive Management. Ecological Applications 10: 1251-1262. Berlin, B. (1992): Ethnobiological Classification. Principles of Categorisation of Plants and Animals in Traditional Societies. Princeton, Princeton University Press.
