Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2011-2012 (Debrecen, 2012)

Természettudomány - Molnár Zsolt–Hoffmann Károly: A hortobágyi pásztorok növény és növényzetismerete. II. A telkes helyek, útmezsgyék, csatornapartok és szántóföldek növényei, valamint a nem őshonos fásszárúak

32 MOLNÁR ZSOLT-HOFFMANN KÁROLY paraszt vaavok (mert gyom). Népi taxonómiájuk: Nem mindenki ismeri fel. Az árvacsalánok csak részben válnak le az Urtica-fajok csoportjáról (vala­mi csalán, neve nincs). Többen nem tudnak nevet az árvacsalánokra, bár ismerik őket, és tudják, hogy csalánfélék (a csalánfélékhez szoktam azo­nosítani). Képről többször mentának tévesztették, terepen nem, mert ott meg tudják szagolni. A Lamium album a fehér csalánt (egy adat). Egyéb adatok: Dalból ismerem: árvacsalán szúrta meg a kezemet. Erodium cicutarium (bürök-gémorr) (adatszám: 3). Száraz gyom­társulások és zavart szárazgyepek gyakori faja. Ismertsége: n.é. Népi nevei: Gólyacsó'r(virág). Népi taxonómiája: Akit kérdeztünk, ismerte, de kevés adatunk van. Geranium pusillum, columbinum, rotundifolium (apró, galamb­láb és kereklevelű gólyaorr) (adatszám: 6). Száraz gyomtársulások és zavart szárazgyepek gyakori fajai. Ismertségük: 67% (kicsi minta). Népi neveik: Gólyacsó'r. Népi élőhely-meghatározásaik: Hodály körül/tanya­kert / erdőben / legelőn nincs. Egyéb jellemzői: Kerek levele van. Népi ta­xonómiájuk: Kevés adatunk van. Többen ezt a nevet nem ismerik, többen ismerik a növényt, de nevet nem tudnak. Egyéb adatok: Ha a rence le­megy, ezzel szokott felfordulni / őszön, a hodály körül, ahol megújult, fel­fordult vele/az erdő evvel fordút fel. Descurainia sophia (sebforrasztófű) (adatszám: 6). Száraz gyomtár­sulások gyakori faja. Ismertsége: n.é. Népi taxonómiája: Valamilyen szin­ten ismerik (pl. telkes helyen, azaz termőhelyét tudják). Nem mondja senki sem, hogy nem ismeri. Ugyanakkor vélhetően csak felszínesen ismerik, és a vadkapor és vadrepce nevet adják neki, külleme alapján. Vélhetően nem önálló népi taxon. Asperugo procumbens (magiszák) (adatszám: 1). Száraz gyomtár­sulások szórványos faja. Ismertsége: n.é. Népi nevei: Piszokfű (nem név!). Ötmezsgyék, csatornapartok fajai Elymus repens (közönséges tarackbúza) (adatszám: 50). Mindenfé­le zavart száraz élőhelyen (gyepeken, szántókon, parlagokon, útszéleken), de a szikes és ártéri réteken is gyakori. Ismertsége: 86%. Népi nevei: Szin­te mindenki taracknak nevezi. Jelzősen: tarackosfű. (A kacsaperje név is előkerült, de nem tudjuk, mit jelent.) Népi élőhelv-meghatározásai: Min­denütt, kerítés mellett / kertben, búzafődön, ahol nem művelik, legelőn nincs /szántófődön, kertben /szántófődön, tanyahelyen /szántóterületen, műveletlen fődeken, ahol nem szeretnek kapálni / ahol nem szántják / ta- rackos mező / szántófődön, gyep közepibe is, tarackos gyep/ahol nem jól szántják/szántófődeken, ugarfődeken. Népi felhasználási módjai: Pocsék valami (mint gyom) / borzasztó szereti a jószág íződön levágva meg tud­ja etetni. Eovéb jellemzői: Ha tízfelé vágjuk, tíz tű (tő) van belőle / tátika, meghúzza, nyílik szétfele. Népi taxonómiája: A legtöbben ismerik, nevét is tudják, terepen is elég jól felismerik. Olykor összevonják, illetve gyepen tévesztik az Alopecurus pratensis-szel (pipaszúrkáló, tarackos rozsnyós va­lami /telkes helyen taracknak nevezte, aljas helyen perjének / kertben le­vélről: tarack, legelőn kóróról: vadárpa, fenyer, nem tarack I a pipaszúrkáló is ehhez hasonló). Máskor csak a névhasználat zavaró, de nem tévesz­ti össze a két fajt (a zöld levél: tarack, a száraz kóró: pipaszúrkáló, de az ecsetpázsit levele és kórója: perje). Szántón és kertben elég biztosan fel­ismerik, gyepen bizonytalanabb a felismerése (Nem tarack, bár hasonló. De az! / tarack! nem perje, nem komócsin...). Ugyanakkor többen a télvé­gi, füzérkék nélküli kóróikat is biztosan elkülönítik. Ritkán: komócsinhoz hasonlít (valami nagy fű a laposban értelemben). Furcsa tévesztés: vala­milyen csenkesz[sic), más valaki: fehér csenkesz (mintha vetett fűnek gon­dolná). Gyakran összevonják a Cynodon-nal (lásd ott). Egyéb adatok: (Az egyik ember) felvágta (a tarackot), teleszórta a másik fődjét I régen nem vót (a pusztán), a jószág kivitte a hasába (a faluból a magját, és ott kikelt). Lactuca serriola és Sonchus spp. (keszegsaláta és csorbókafajok) (adatszám: 37). Útszéleken, szegélyekben, magasabb gyomnövényzetben mindenfelé gyakoriak. Ismertségük: 100%. Népi neveik: Minden esetben csorbóka a neve mindkét fajnak. Népi élőhely-meghatározásaik: Jó földön, mindenfele/kertben is/lapos, rétes helyen /szántófődi/szántón /szán­tón, kövér helyen, kertben / telkesebb helyen / ugarfődeken / vetések közt / vetett helyen. Népi felhasználási módjaik: Liba, kacsa is szereti / nyúlnak / szereti a disznó legelni / hasznos növény, szereti a jószág / jószág imád­ja / szereti a birka. Egyéb jellemzőik: Keserű, levet ereszt / tejes valami / majdnem olyan, mint az aszott. Népi taxonómiájuk: Mindenki ismeri, ne­vét is tudják, terepen is biztosan felismerik. Látják, hogy eltérnek, de még­is ugyanaz a nevük, jelzős megkülönböztetés sincs. Egyesek egynek látják a két fajt. Ritkán a Taraxacum a csorbóka (vö. tejes az is). Lathyrus tuberosus (mogyorós lednek) (adatszám: 35). Zavart szá­razgyepekben, szántókon, ugarokon, parlagokon, útszéleken egyaránt gyakori. Ismertsége: 100%. Népi nevei: Leggyakoribb nevei a fődimogyoró és a mogyorófű, ritkán babó, mogyoró, mogyoróvirág, vadbökköny (nem tévesztés). Népi éló'helv-meahatározásai: Útfeleken, dűlőutakon / ker­tekben, szántóknál /szántófőd, ugarfőd /szántófődeken /szántófődeken, útfél eken / szántó fődön, jó fődbe/ vasút ódalában / szántón / árokpart / partos részen, lapos oldalt/nincs a réten (értsd: a pusztán) /szántófőd/ árokpart. Népi felhasználási módjai: Gyerekkorukba rendszeresen ették a gumóját. Eovéb jellemzői: Ősszel, mikor szántják kifele... (akkor látszik a sok mogyoró) / lila / de hogy van-e mogyorója?/szeretem, egyem meg! Népi taxonómiája: Mindenki ismeri, nevét is tudják, terepen virágosán biztosan, levelesen is elég jól felismerik. Conium maculatum (bürök) (adatszám: 27). Útszéleken, hodályok körül, felhagyott tápanyagdús helyeken, erdó'széleken közönséges. ]£ mertséoe: 100%. Népi nevei: Egyetlen neve van: bürök. Népi élőhelv- meghatározásai: Lucernában / mindenütt, telkeken, kertben is, száraz fődeken / tanyásabb helyen, hodály háta megett, kövérebb fődön / víz környíkin /szántások/árokparton, ganédombon /trágyás fődeken, vá­rosi terület, lebontott tanyahelyen. Népi felhasználási módjai: Liba meg­döglik, juh nem döglött meg / vadnövény. Népi taxonómiája: Mindenki biztosan ismeri. Rubus caesius (hamvas szeder) (adatszám: 20). Üde árkokban, csa­tornaszéleken, szántók szélében, erdőkben gyakori. Ismertsége: 100%. Népi nevei: Leggyakoribb neve a szeder, néhányszor vadszeder, egyszer szederinda és fekete szeder. Népi élőhelv-meghatározásai: Árokpart, ned­ves vagy telkes részen /árkos mozgatott fődön, vetés szélén, vasútódalban,

Next

/
Oldalképek
Tartalom