Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2011-2012 (Debrecen, 2012)
Természettudomány - Molnár Zsolt–Hoffmann Károly: A hortobágyi pásztorok növény és növényzetismerete. II. A telkes helyek, útmezsgyék, csatornapartok és szántóföldek növényei, valamint a nem őshonos fásszárúak
A HORTOBÁGYI PÁSZTOROK NÖVÉNY- ÉS NÖVÉNYZETISMERETE 33 útszélen / árokparton / árokparton, kanálisparton / búzafődeken / legelőn nem, szántó főd szélibe, ahol vannak bokrok, fák/tőtésódal/úgy terem a tál lóban / erdőben / erdőkben, árokpart, csatornapart. Egyéb jellemzői: Kék! Népi taxonómiája: Mindenki ismeri, nevét is tudja, jól felismeri. Kevés dolgot mesélnek róla. Arctium lappa és tomentosum (közönséges és pókhálós bojtorján) (adatszám: 45). Útszéleken, hodályok körül, felhagyott tápanyagdús helyeken, erdőszéleken közönségesek. Ismertségük: 100%. Népi neveik: A növénynek és termésének külön neve van. A növény leggyakrabban keserűlapu, ritkábban lapulevél, lapu, ritkán bojtorján, lapufű, keserűparé. Termése leggyakrabban barcsi vagy csimbók, ritkábban bogáncs, gubó, ritkán gúbics, csombók, mócsing, szúróka, barcsika és bojtorjány. Népi élőhelv-meghatározásai: Elhagyott gulyaállás szélibe, szántófőd szélibe / ahol jobb a talaj, útfeleken/legelőn nem terem, útféleken, ugaron/kanálisszél/telkes helyen/erdőszéleken, ahol nem nagyon jár állat/mindenütt, nem vizes helyen, száraz fődeken, tanyahelyen / mindenfele, laposokban nem, szántófődeken, dűlőút mentén / csak telkes helyen, hodály körül, útfélen. Népi felhasználási módjai: Egérlyukba (tettük), úgy tapasztottuk be / bocsát lehetett csinálni a csőm bókjából / libának túróval összekeverik (a vágott levelét) /kacsának szedték / kacsa eszi. Egyéb jellemzői: Ló farkába beleragad, szúr/csimbók terem rajta, gyökérről nő, nincs virág. Népi taxonómiája: Mindenki ismeri, nevét is tudják, terepen is biztosan felismerik, más fajhoz nem kapcsolják. Urtica dioica (nagy csalán) (adatszám: 41). Tápanyagdús üdébb helyeken gyakori. Ismertsége: 100%. Népi nevei: Leggyakoribb neve a csalánt, kevésbé gyakran csalán, ritkán árvacsalán(t), egyszer vadcsalánt, fekete csalánt, nagy csalánt, vadkender, cselán. Népi élőhely-meghatározásai: Árokpart, színás kertekben, jobb minőségű fődön, sziken nem terem meg /árokpart, erdőszél, (ahol) jobb a talaj/ kertbe is /megkerül az mindenfele, nem lehet azt megszabni. Népi felhasználási módjai: Gyógy; jobb a répalevéltűl (a kacsáknak) /szedtük/teának, gyógyszernek is használják/szoktunk vele permetezni. Egyéb jellemzői: Nagy /nagy / ez is nagyon szúr. Népi taxonómiája: Mindenki ismeri, nevét is tudják, terepen is biztosan felismerik. Meglepő, hogy öt esetben árvacsalánt a neve. Ennek oka, hogy kevésbé csíp, mint az U. urens {árvacsalánt, r méteres, ez is nagyon szúr, U. urens: rendes csalán, kicsike, 30 cm, ázott fődeken, házmellett /a csalánt a mérgesebb/az árvacsalán, aznagyl). Nagylevelű, sima csalánt. Polygonum aviculare (madárkeserűfű) (adatszám: 53). Taposott gyomtársulásokban és gyepekben, de vakszíken is gyakori. Ismertsége: 100%. Népi nevei: Porcsin, ritkábban porcsiny (valaki mindkétféleképpen), ritkán porcfű, ezenkívül jelzős nevei vannak: gyakran: futóporcsin, ritkán: hosszúfutású-, ló-, szik- és magasabb porcsin. Népi élőhelv-meghatározásai: Legelőn, tippan között, útszélen, mindenütt/út mentén/állás körül, szántófődön / árokpart, határban legelőn, mindenütt / szikes területen, szikes utak mentén, ahol ezelőtt jártak / csűrhelegelőn, ahol dúrja a jószág / partos részen /poros szekérút / mindenütt, vízbe nem/sokfelé, szíkfokokban is, telekrészen, útszélen /sziken is, telkes részen/tanya körül / udvarokon, elhagyott helyeken / udvarokon, utakon / út mellett, járt fődeken / agyontaposott útfeleken / útféleken, dűlőúton, tanyaudvaron. Népi felhasználási módjai: Porcsinon két órát nyalakodik (a marha) /birka szereti / disznók szeretik / förtelmes has fogó, nagy tápértékű / bárány szereti/a libába végigér a porcsin, jó, mint a here /minden jószág eheti, nem hajcsa meg/ezért jönnénk ide (a tarlóra a kisült gyepről, ha engedik). Egyéb jellemzői: Magosra nem nő. Népi taxonómiája: Mindenki ismeri, nevét is tudják, terepen is biztosan felismerik (akár tavaszi kicsi vagy őszi csupasz példányát is). Többfélét megkülönböztetnek {de van másféle is/ valaki: egyféle), de csak a növény alakja alapján - elfekvő és felálló változat {a lóporcsin felfele áll, a veresporcsin futó/van: futó, van: a nagyobb levelű, sűrű, pázsit / futóporcsin és porcsin, ez magasabb / fut vagy feláll / van a hosszú, vékony, van a széleslevelű / hosszúfutású és szíkporcsirí). Egyéb adatok: Az is páré! Chenopodium album (fehér libatop) (adatszám: 25). Tápanyagdús helyeken sokfelé gyakori. Ismertsége: 96%. Népi nevei: Szinte egyetlen neve a fosóparé(j), egyszer fosató páré, ill. ződparéj. Népi élőhely-meghatározásai: Út mellett/ trágyacsomón / telkes helyen, fekete fődön / uga- ros területeken, utakon, szántófődön / gyepen, ahol nagyon kövér a főd / mindenütt, legjobban aganés fődeken. Népi felhasználási módjai: A disznó nagyon szereti, fosott tőle/ha kis mennyiségben (eszik), nem baj, ha nagy mennyiségben, fosik/nem való semmire. Egyéb jellemzői: lőd-fehéresszár. Népi taxonómiája: Mindenki ismeri, felismeri, majdnem mindenki a nevét is tudja (egy ember nem tudta, mi a fosóparéj, bár a névre emlékezett). Rokonítás: a sósparéj utánzata. Más Chenopodium-ra: olyan mint a fosóparéj. Egyéb adatok: Libatop, hallottam. Taraxacum officinale (pongyola pitypang) (adatszám: 42). Üdébb gyepekben, településeken is gyakori, a szikeseket kerüli. Ismertsége: 100%. Népi nevei: Igen sok névvel bíró faj. Leggyakoribb neve a gyermekláncfű és a pitypang, ritkább a láncfű, pippang, ritka a csorbóka, gólyavirág, fúvóka, kacsavirág, pitypalatyvirág, sárgavirág, kutyatej, pongyola pitypang. Sokan tudják két nevét is (leginkább a gyemekláncfű és pitypang párost). Van, aki négy vagy öt nevét is tudja: gyermekláncfű, pitypangvirág, csorbóka, pintyóvirág / gyermekláncfű, láncfű, pitypalatyvirág, pitypang, sárgavirág. Népi élőhelv-meghatározásai: Ház előtt, legelőn nem nagyon/kertben, fél kert avval van felfordúva/árokpart, telken, utcán/utcákon, lucernafődön/vizes hely szélein/jobb minőségű helyen, ház előtt/ laposszélekben, zsombékok tetejin/kertben is. Népi felhasználási módjai: Cigányok szokták szedni / játék: virágját leszedni, behasogatni, vízbe dobni/cukorbetegségre/fújni lehet. Egyéb jellemzői: Nincsen másfajta; olyan sűrű, másikat elnyomja, nem kap fényt, ahogy pusztul kifele, jön más. Népi taxonómiája: Mindenki ismeri, szinte mindenki a nevét is tudja, terepen is felismeri. Kicsit kapcsolódik a csorbókához (tejes, sárga, sok állat szereti), illetve a Podospermum-hoz (a pitypang: 1 sárga virág, 2. fújni lehet) és ritkán a kutyatejhez. Chenopodium hybridum (pokolvar-libatop) (adatszám: 27). Tápanyagdús helyeken, útszéleken nem ritka. Ismertsége: 81%. Népi ne- vej: Uralkodó neve büdösparé(j), ritkán keserűparé. Népi élőhely-meghatározásai: telken, tanyatelken /régi tanyahely, városi udvarokon, kezeletlen területeken / trágyásabb fődön, juhállás/jobb helyeken, szántófődön / telkes részen /színakazlak helyén, csatornaoldal, halastavaktöltésén. Népi fel
