Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2011-2012 (Debrecen, 2012)
Természettudomány - Molnár Zsolt–Hoffmann Károly: A hortobágyi pásztorok növény és növényzetismerete. II. A telkes helyek, útmezsgyék, csatornapartok és szántóföldek növényei, valamint a nem őshonos fásszárúak
29 Molnár Zsolt-Hoffmann Károly A HORTOBÁGYI PÁSZTOROK NÖVÉNY- ÉS NÖVÉNYZETISMERETE II. A telkes helyek, útmezsgyék, csatornapartok és szántóföldek növényei, valamint a nem őshonos fásszárúak Tikos Béla ohatl erdőmérnök emlékének BEVEZETŐ A hortobágyi puszta természetközeli élőhelyeinek növényeit, valamint őshonos fásszárú fajait előző cikkünkben mutattuk be (Molnár és Hoffmann 2011). Jelen cikkben a pásztoroknak a telkes helyek, útmezsgyék, csatornapartok, szántóföldek, ugarok és parlagok növényeihez, valamint a nem őshonos fásszárú fajokhoz kapcsolódó tudását mutatjuk be. Szándékosan nem gyűjtöttünk adatokat a termesztett fajokról, hiszen vegetációkutatóként a mi tudásunk a vadon élő fajokra vonatkozik. Tapasztalatunk szerint olyan fajokról, amelyeket személyesen nem ismerünk eléggé, nehéz megbízható adatokat gyűjteni. A téma vonatkozó irodalmait lásd előző cikkünkben (Molnár és Hoffmann 2011a). A cikk stílusát (és publikálási helyét) tudatosan választottuk. A hortobágyi pásztorok tudását leginkább a Hortobágy környékén munkálkodó kollégák hasznosíthatják. A gyűjtött anyagot fajonként és azonbelül témacsoportonként rendezve részleteiben adjuk közre. A beszélgetések során lejegyzett sok-sok idézet hű közreadása nem öncélú: (1) egyrészt ezáltal archiválásra kerülnek olyan gondolatok, amelyek fokozatos kihalása, fakulása elkerülhetetlen; (2) a sok idézet segíti a gyűjtött anyag továbbértelmezését, más irányú felhasználását, az esetleges hibás értelmezések kiszűrését; (3) mivel szinte minden érdemi vonatkozó adatot publikálunk, szemi-kvantitatívtovábbelemzésre is lehetőséget adunk; (4) végül úgy érezzük, hogy ha a pásztorok gondolatait egyféle szintetizálás után saját szavainkra fogalmaztuk volna át, a gondolatok egy része egyszerűen „meghalt" volna, elvesztette volna hortobágyi „ízét". MÓDSZER Kutatásainkat 2008—2011-ben végeztük, összesen 76 terepnap során. 288 hortobágyi, vadon élő növényfajról gyűjtöttünk adatokat (összesen 5149 egyedi adat, amikor növényfajt tudtunk kapcsolni egy népi névhez vagy egy fajról adott jellemzéshez). A Hortobágyot közvetlenül övező településeket jártuk be (Nádudvar, Balmazújváros, Tiszacsege, Nagyiván, Kunmadaras, Karcag, Püspökladány, valamint Hortobágy falu). Kócsújfa- luban, Ohaton és Egyeken sajnos nem találtunk jó adatközlőt. Az adatközlők (tanítómesterek) keresése hólabda módszerrel történt. Összesen 78 pásztorral készítettünk részletes interjút. Félig-struktúrált interjúkat készítettünk (a pásztorkodásról általában, a táj növényeiről, élőhelyeiről, a legeltetés módjairól stb.), közös terepbejárásokat végeztünk minden évszakban a Hortobágy különböző részein, valamint terepen gyűjtött élő növényekről és fényképekről azonosítottuk a ritkább fajokat. A szobai interjúkat diktafonnal rögzítettük (kb. 120 óra). A lejegyzett adatokat excel táblázatban rendszereztük (adatgyűjtési alkalmanként). Később az adatokat pásztoronként, illetve növényfajonként összegeztük. Cikkünkben a fajokat élőhelyi csoportosításban mutatjuk be, azon belül a legismertebb, leggyakoribb fajoktól haladva a ritkák, alig ismertek felé. Egy adott faj kapcsán a következőkre térünk ki: (1) latin neve; (2) hivatalos magyar neve; (3) a gyűjtött adatok száma; (4) hortobágyi élőhelyei és a faj gyakorisága; (5) népi nevei; (6) a pásztoroktól hallott élőhely-meghatározások; (7) a faj népi felhasználása, legelőként, szénaként való értékelése, esetleg irtása; (8) a növény további tulajdonságairól gyűjtött adatok (a növény kinézete, mérete, virágja színe, illata stb.); (9) a faj népi taxonómiája (mennyien ismerik, mennyien nevezik néven, mennyire ismerik fel terepen, milyen fajokkal vonják össze vagy hasonlítják, rokonítják; (10) további adatok: pl. kitől tanulták a nevét, mióta terjed a faj a tájban. A szövegben dőlt betű jelzi az idézeteket (kivéve az egyszerű népi- név-felsorolásokat), az egyes emberek gondolatait ferde vonással (/), egy ember eltérő gondolatait pontosvesszővel választottuk el. Az értelmezést segítő szavakat értelemszerűen nem dőlten szedtük és zárójelbe tettük. A nevek és a felismerés bizonyossága kapcsán szemi-kvantitatív értékelést is végeztünk (mindig, majdnem mindig, leggyakrabban, gyakran, ritkábban, ritkán). Az ennél pontosabb számszerűsítés félrevezető lett volna. Az ismertség %-os értéke is csak tájékoztató jellegű. Módszereink részletes leírását lásd Molnár és Hoffman (2011). EREDMÉNYEK Telkes helyek fajai Hordeum murinum, H. hystrix (egérárpa és sziki árpa) (adatszám: 52). Túllegeltetett helyeken gyakoriak, pl. hodályok és kutak körül, útszé- leken (előbbi a kevésbé szikes helyeken). Ismertségük: 100%. Népi neve- jk: Leggyakrabban cigán/cigánybúza a neve, Nádudvaron mancsa (ezt a szomszéd településeken is tudják - nádudvari származás, illetve az elszármazottak viszik magukkal), ritka neve a geciárpa, egérárpa. Népi élőhelv- meahatározásaik: Dudvás helyen, kövérebb talajon /mindenütt, laposban nem, jó telkes fődön, lapos oldalakon /jobb talajon / legelőn / dűlőutak mentén, ríten nincsen, csak felső fődön / teljesen a telkeken, a szélibe / tel-
