Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2011-2012 (Debrecen, 2012)
Irodalomtörténet - Bakó Endre: Ilyés Gyula és Debrecen
ILYÉS GYULA ÉS DEBRECEN 219 kásfiatalból lett költő, akit már indulásakor a népi lírikusok közé sorolt a kritika, 1943-ban Túl a Tiszán c. költeményében valami mende-monda alapján Illyést támadta: „Nem szereted átallépni / azt hirdeted, a Tiszát. / Tudjuk nem a Tiszát sérti / bennünket vág ez a vád". Az utolsó versszakban megismétli e sorokat, majd ezzel zárja költeményt: „Olyan nagy már Magyarország, / hogy szétszabni akarod." A költeményt felvette 1944-es kötetébe is, [Se kint, se bent) később azonban nem közölte újra. Halála alkalmával így búcsúzott Illyéstől: Elment a számadó. LÁTOGATÁSAI DEBRECENBEN Homályos utalások szerint Illyés 1935 decemberében szerepelt az IGE rendezvényén, de a tudósításokból nem hámozható ki pontosan, hogy személyesen vagy csak verseivel.14 Bizonyosan részt vett azonban 1946. június 27-én és 28-án a Debreceni írókongresszuson. Az első magyar országos írókongresszust a Debreceni Napok keretében rendezték meg, melyre 36 magyar írót hívtak meg. A helyi kommunista napilap vezércikkben üdvözölte „a szellemi koalíció" jegyében tervezett rendezvényt, melyen végül 22 író vett részt. Minderről a Magyarok c. folyóirat is hírt adott.15 A találkozón a főreferátumot Lukács György tartotta A magyar irodalom egysége és feladatai címen.16 Lukács egyként bírálta a Nyugat és a Szép Szó polgári irányzatát, nem különben a népi mozgalmat, amelyre ezúttal nem tért ki részletesen, mondván, ezt már megtette több írásában. Az előadást követő vitában Veres Péter szóba hozta Németh László nevét is, akit meghívtak ugyan, de nem ment el Debrecenbe. Lukács elismerte, hogy Németh tehetséges író, „Ámde Németh László nemcsak egyszerűen tehetséges író, hanem egyúttal 'a harmadik út', a 'minőség-szocializmus', a 'mély magyar - híg magyar' elmélet stb. kigondolója. (...) Veres Péter elvont és ezért helytelen szolidaritást hirdetett Németh Lászlóval, Sinkával stb. eltévelyedéseikben."17 Mégis kompromisszumot ajánlott, s arra szerette volna Illyés Gyulát és Veres Péter rávenni, hogy a tanulmányíró Németh Lászlótól - szépírói kvalitásait elismerve - határolódjanak el. Illyés és Veres azonban nem hajlott a kompromisszumra, sőt kemény vitahangot ütött meg. Illyés kifejezte, ragaszkodik ahhoz az írói jogához, hogy optimista vagy pesszimista életérzését szabadon kifejezze. Erre Barabás Tibor replikázott. Ugyanakkor külön cikket jelentetett meg a Néplapban Hősökről beszélek címen, melyben Illyés elbeszélő költeményét az egekig magasztalta.: „Ez a költészet immár nem népi, hanem a nép költészete".18 Veres Péter kétségbe vonta „az írói egység" értelmét, olyan nincs, és nem lehet, Illyés finoman és lojálisán a konferencia értésére adta, hogy a népi írók a retrográd polgársággal nem rokonszenveznek, de ezt ne tekintsék antiszemitizmusnak.19 Lukács a vitazáróban hasznosnak nyilvánította az 14 Az IGE debreceni irodalmi estje. „Debreczen", 1935. nov. 17. stb.. 15 Hírek az 1946/8. szám borítóján 16 Az előadás szerkesztett szövege - magába olvasztva a vitában felmerült szempontokat is - megjelent Magyar irodalom - magyar kultúra. Bp.1970.135-152. 17 Lukács György útmutató előadása a debreceni írókongresszuson. Néplap, 1946. jón. 28.2. 18 Hősökről beszélek, Néplap, 1946. jún. 28. 19 Standeisky Éva: A magyar kommunista párt irodalompolitikája 1944-1948. Bp. 1987 61. írókongresszust, noha szerinte Veres Péter visszafele lépett azáltal, hogy mellőzi a munkásirodalmat, s azzal a kéréssel fordult hozzá és Illyés Gyulához, hogy teremtsenek maguk között rendet.20 A konferenciáról Illyés nyilatkozott a Szabad Szó munkatársának: „A legfontosabb, amivel a lapok nem is foglalkoztak, Keresztury Dezső emelkedett, színvonalas beszéde volt. Közelebbről az a rész, amelyben bejelentette a parasztságnak a középosztályba való emelkedését. A pesti írók is elragadtatással vették tudomásul ezt a tényt..." Idézte Lukács Györgyöt is, többek közt így, némileg finomítva álláspontját: „... ha eszmei síkon mond olyat Németh László, ami ellenkezik a mi ideológiánkkal, akkor ideológiailag a szabad kritika jogán szembeszállunk vele." Nagyhatásúnak nevezte Lukácsnak azt a bejelentését, hogy Major Tamás darabot kért Némethtől.21 Egy rövid híradás szerint 1947. február 9-én részt vett a debreceni diákság ankétján, amelyen „utat mutat az ifjúságnak." Ezt a hírt azonban egyedül a szociáldemokrata lap közölte, a többi nem, s az eseményről ez az újság sem adott beszámolót, mert valószínűleg elmaradt a rendezvény.22 1948. február 15-én az Ady Társaság „Válasz" ankétot rendezett Debrecenben. Az első híradás február 8-án azonos szöveggel jelent meg a két helyi újságban. „Február 15-én Debrecenbe érkezik a demokratikus Magyarország nagy lírai költője, a nép szabadságának régi harcosa, Illyés Gyula, a Válasz c. folyóirat írógárdájának az élén. Ez alkalommal irodalmi ünnepélyt rendez a debreceni Ady Társaság az Arany Bika nagytermében, délután 6 órakor."23 A következő előzetes már így konferálta be a rendezvényt: „A magyar irodalmi élet egyik legkitűnőbb folyóirata, a Válasz, amely a múltban a népi írók legjobbjait egyesítette, a felszabadulás óta első előadását rendezi Debrecenben vasárnap délelőtt a Déri Múzeum előadótermében. Szereplők Illyés Gyula, a nagy költő, aki legújabb verseiből olvas fel, Bibó István, a kiváló közíró, aki a demokrácia mai helyzetét világítja meg az értelmiség szempontjából, Farkas Ferenc közgazdasági író, aki az új magyar sorskérdésről beszél, és Simonffy Margit, a kitűnő és Debrecenben is méltán népszerű szavaló művésznő, aki a Válasz költő munkatársainak verseit mutatja be. Befejezésül a Csenki-kórus ad elő legújabb műsorszámaiból.24 A beszámoló szerint „A 'Válasz' matinéja nagy érdeklődés mellet folyt le az Ady Társaság rendezésében vasárnap délelőtt. A Déri Múzeum eladótermét zsúfolásig megtöltő közönség előtt Juhász Géza mondott megnyitó beszédet. Visszapillantást nyújtott a 'Válasz' alakulására, melynek gondolata Debrecenben, az Ady Társaságban született meg 1934-ben. Vázolta az irodalomtörténeti jelentőségét és hangoztatta, hogy a 'Válasz' írógárdája a lap bölcsőjéhez tér vissza. Illyés Gyula két gyönyörű költeményét olvasta fel hatalmas siker mellett. Cso20 A debreceni írókongresszus békekiáltvánnyal fordul a világ íróihoz. Néplap, 1946. jún. 29-2. 21 Illyés Gyula érdekes nyilatkozata a debreceni írókongresszusról. Esti Szabad Szó, 1946. júl. 6.3. 22 Illyés Gyula Debrecenben. Tiszántúli Népszava, 1947 febr. 9.2. 23 Illyés Gyula Debrecenben. Néplap, 1948. febr. 8.2.; u. a.: „Debrecen", 1948. febr. 8.5. 24 Illyés Gyula, Bibó István, Simonffy Margit, Farkas Ferenc a Válasz matinéján. „Debreczen", 1948. febr. 11.1.
