Magyari Márta (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2011-2012 (Debrecen, 2012)
Irodalomtörténet - Bakó Endre: Ilyés Gyula és Debrecen
218 BAKÓ ENDRE BARÁTI KAPCSOLATAI Illyés Gyula és Gulyás Pál barátságának levéldokumentációját Illyés Mária és Gulyás Klára dolgozta fel. Publikálták és kommentálták apáik levelezését, ami a két költő barátságának legfőbb szellemi és tárgyi bizonyítéka, hiszen személyesen egyszer-kétszer, ha találkoztak az életben.9 10 11 E barátság tartalmát, feszültségektől sem mentes érzelmi hullámzásait főleg e dokumentumokra alapozva (terjedelmi okok miatt) külön tanulmányban rajzoljuk meg, kiegészítve egyéb források anyagával. Annyit azonban röviden szükséges ideiktatnunk, hogy Gulyás kritikát írt a Napkeletnek lly- lyés Három öreg és Ifjúság c. elbeszélő költeményéről, de ott - bár „házi szerzőnek" számított nem közölték az írást. Elküldte hát a Nyugatnak, „ahova mindig tendált", ám ott sem tartottak rá igényt. A kritikát végül a debreceni egyetemisták lapjában jelentette meg.'0 Minthogy a Nyugat sem közölte az írást, - nincs mit szépíteni rajta: - most nyersebben fogalmazta meg véleményét. Igazából nem tetszett neki a két elbeszélő költemény, s ezzel nem állt egyedül. Miközben a debreceni költő kellő szerénységgel ugyan, de újra és újra Illyés közbenjárását kérte, hogy versei „a nyilvánosság ellenőrzése alá kerüljenek" a Nyugatban, ugyanakkor a Németh Lászlóhoz írott leveleiben nem egyszer kedvezőtlen megjegyzéseket tett rá. Már ekkor - 1932-t írtak! - kezdett meggyökeresedni az a tévhite, hogy Illyés „okosságában van valami 'félremosolygás'", azaz számítás." Ezt az lllyés-képet fogalmazta meg 1935-ben Küküllő- hoz, a mosolygó poétához c. szatírájában, igazságtalanul, sőt kíméletlenül eltorzítva Illyés jellemét. A levelezésük első folyama 1934-ben megszakadt, s csak 1937-ben folytatódott Ebben minden bizonnyal közrejátszott Babits szigorú kritikája Tékozló c. kötetéről. Gulyás ugyanis Illyést Babits eszközemberének vélte, olyannyira, hogy amikor a Puszták népe írója 1937. szeptemberében „szeretettel" dedikálva megküldte Rend a romokban c. verseskötetét, Gulyás - némi etikai habozás után - bevallottan „piszká- lódott", kereste a „támadási felületeket", s végső ítéletként túl könnyűnek találta a kötet verseit, amit helyenként sértő módon juttatott költőtársa tudomására. A Gulyás—Illyés barátság és levelezés két esztendőre ismét szünetelt. Ám Illyés a sértésen megint egyszer túltette magát! 1940. júniusában kísérőlevél nélkül, „szeretettel" dedikálva megküldte Összegyűjtött verseit, ami jelzi, hogy ellentéteik ellenére értékes embernek és költőnek tartotta Gulyást, aki érezte, hogy most valamivel indokolnia kell a korábbi „kritikát". De Illyés bántónak találta és visszautasította a válaszlevél némely kifejezését: („a Gellért-hegyen", a „goethei sorsban", „Egyensúly"). Ezek szerinte a számítás és az ügyeskedés szinonimái. De empátiájára jellemző - amelynek birtokában felmérte, hogy a debreceni költőtárs ingerültségét méltatlan mellőzöttsége és elesettsége táplálja - hogy egy év múl9 „.. .ha a szándék és a lélek elegendő.. ."Gulyás Pál és Illyés Gyula levelezése. Megjelent a W/fe/1997.11., 12., ill.. 1998.1., 2., 3. számaiban 10 Illyés Gyula fényei. Három öreg. I^úság. (Első változat) Seregszemle, 1932. aug. 20. - 1. évf. 2. sz. 14. 11 Gulyás Klára-Merva Mám: Egy barátság levelekben. Bp. 1990.34. va a Babits-emlékkönyv szerzőtársának hívja. Ebből a baráti gesztusból újabb félreértés származott. Végül Gulyás nem szerepelt az emlékkönyvben. Közben létrejött a személyes találkozás, amelyre 1941. november 21. és 25. között került sor Budapesten, a Philadelphia kávéházban, s úgy tűnik, ez valami görcsöt feloldott Gulyásban. Illyés kitárta előtte a Magyar Csillag kapuját. A két költő barátságának, együttműködésének legtermékenyebb éve 1942 volt. Bár Illyés ekkor is visszautasított egy-két verset, tanulmányt, és többször figyelmeztette debreceni barátját, hogy érthetőbben, „metafizikai távlatok" nélkül fogalmazzon, ám dicsérni valót is talált Gulyás küldeményei között, s aggódva figyelte egészségi állapotát. Főleg az Oláh Gáborról írt cikkét méltatta. A levelezés tanúsága szerint 1944. februárjáig álltak kapcsolatban, amire Gulyás egy expiáló rigmussal tette fel a koronát: Bocsánat a tegnapért s máért, sok bolond szó forgatagáért! A holnapom már többet ér, görgeti az ördögszekér.12 Az 1931-es debreceni bemutatkozás után Illyésnek személyes kapcsolatai formálódtak Juhász Gézával is. Ennek a nexusnak köszönhető, hogy az Új írók sorozatban megjelentették Ifjúság c. elbeszélő költeményét. A kiadás előkészületeire utaló Illyés levelek megmaradtak a Juhász-hagyatékban. Illyés szívesen adta az elbeszélő költeményt a debrecenieknek, ám időközben felmerült az a lehetőség, hogy a gyomai Kner is kiadná. Végül a verses novella, - ahogy Ignotus nevezte - Debrecenben jelent meg 1933 májusában az Új írók sorozat negyedik számaként negyven oldalon, Szőnyi István négy metszetével, Juhász Géza előszavával.13 „Félszázados közhely - olvassuk többek között - hogy a verses epika meghalt, és most egyszerre itt az Ifjúság, hirdetve, hogy a nagy műfajok örökéletűek. (...) Az Ifjúság egyenesen a lírai epika legnagyobb magyar mesterének, Petőfinek Tündérálmát juttatja az eszünkbe, de még sűrűbb, kitapinthatóbb annak légi rajzánál. A magyar mező tragikus idillje ez, az aratás súlyos napzuhataga, éterivé szűrve az emlékezés könnyein keresztül. Illyés Gyula Párizson, az izmusok szabad versein át kanyarodott haza, az új népi áramlat élcsapatához. A lazán szerkesztő, szabad képzetekkel játszó hanyag modor higgadt benne olyan kristályos renddé, amely már testvér a nép- költészettel. Vakmerő asszonáncai a legműköltőivé kopottabb jambusfor- mát is népivé hajlítják. Egyszerű, közvetlen kifejezésmódja, olykor szinte a próza határán, még növeli ezt a hatást. Biztos körvonalú rajzait erős lírai hangulat tartja szilárd egységben, s a dunántúli 'nehéz föld' fényözö- nében lebben föl nála a tiszta költészet magasságába." Nem lenne érdektelen összegyűjteni a debreceni (pontosabban a Debrecenben élt vagy élő) költők Illyés emlékére írt verseit, élén az un. „harmadik nemzedékhez" tartozott Kiss Tamásnak a Hármas ének Illyés Gyuláról c. trilógiájával. Érdekes adalék lehet, hogy Tóth Endre, a mun12 Közli Lisztóczky László: A költő és barátai. Jegyzetek Gulyás Pál verseihez. Alföld, 1984/12.42-47. 13 Lévay Borond szerk.. Juhász Géza levelesládája. Bp. 1987
